A zaklatás 30. része: Egy olyan szexuális zaklatás, mint amit eddig a mozikban láthattunk, már nem fog megismétlődni.

Vannak olyan filmek, amelyek ma már elképzelhetetlenek lennének, és itt van a harmincéves Zaklatás, amelynek létrejötte önmagában is csoda. A történet középpontjában Michael Douglas karaktere, egy sikeres informatikus áll, akit frissen kinevezett főnöke, Demi Moore, szexuálisan zaklat. Emellett a film egy izgalmas nyomozásra is fókuszál, amely a CD-ROM meghajtók és a nevetséges virtuális valóság szoftverek körüli szabotázsakciókra irányul. Nyilvánvaló, hogy 1994-ben más normák és értékek uralkodtak, de vajon ennyire eltérőek? És elképzelhető, hogy mindezek ellenére a Zaklatás mégsem egy annyira gyenge film, mint amilyennek tűnik?

1994 volt az az év, amikor a virtuálisvalóság-szoftvert fejlesztő informatikai vállalat frissen kinevezett felsővezetője, Demi Moore szexuálisan zaklatta a mit sem sejtő Michael Douglast, majd, amikor az az utolsó pillanatban mégsem akarta az irodai íróasztalon magáévá tenni őt, halálos bosszút esküdött ellene.

Legalábbis ilyen év volt 1994, ha hihetünk Hollywoodnak és a Zaklatás című filmnek, amelyet harminc évvel ezelőtt ezen a napon mutattak be. Más idők jártak akkor, de a Zaklatás története azért nem csak 2024-ből visszapillantva tűnik nevetségesnek, légből kapottnak és provokatívnak. Mutatnak rá jelek, hogy Barry Levinson rendező, aki néhány évvel korábban az Esőemberért nyert Oscar-díjat, ugyancsak tudatában volt, hogy a Zaklatás kissé mintha parodisztikus lenne.

A kilencvenes évek izgalmas világában a thriller műfaja, különös figyelmet szentelve az erotikus thrillernek, olyan vonzerővel bírt, hogy Levinson nem tartotta indokoltnak, hogy vígjátékká alakítsa a történetet. Ennek eredményeként a Zaklatás komoly hangvételű alkotás lett.

Újranézve az egész, szinte úgy tűnik, mint egy utolsó, kétségbeesett kiáltás a felső-középosztálybeli, előnyben részesített fehér férfiak részéről: mi is tapasztalhatunk igazságtalanságot!

Hogyan fonódik össze ez a film Michael Douglas korábbi szerepeivel, mint például a Végzetes vonzerő és az Elemi ösztön, ahol a bűnös szexuális játszmák középpontjában álltak? Milyen hatással volt Demi Moore-ra, aki a zaklató karakterét alakította, a karrierje alakulására? És egyáltalán, milyen szerepet játszanak itt a gyári hibás CD-ROM-ok?

A Zaklatás harminc évvel ezelőtti bemutatója igazi sikertörténetnek számított a filmtörténetben. Bár nem ért el olyan magasságokat bevétel szempontjából, mint a korának legnagyobb kasszasikerjei, mint a Forrest Gump, Az oroszlánkirály vagy a Két tűz között, mégis simán túlszárnyalta olyan filmek bevételeit, mint az Ace Ventura, a Négy esküvő, egy temetést és a Beverly Hills-i zsaru harmadik részét. Nem véletlen, hogy ekkora figyelmet kapott: a főszerepeket a korszak ikonikus filmsztárjai, Michael Douglas és Demi Moore játszották, míg a forgatókönyv alapjául szolgáló regény szerzője nem más, mint a nemzetközi bestseller író, Michael Crichton. Érdekesség, hogy Crichton másik népszerű könyvét, az Őslényparkot egy évvel korábban Steven Spielberg filmesítette meg hatalmas sikerrel.

Ráadásul a Zaklatás rá tudott csatlakozni a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának fontos hollywoodi trendjére, az erotikus thrillerek divatjára. Abban az időben a videópornó népszerűsége némiképp a hollywoodi műfajokat is átalakította, a szex egyre több történetbe szűrődött be, a legközvetlenebbül pedig a thriller felé talált utat. A thriller eleve a bűn érzékiségéről szól: olyan hősökről, akik a bőrükön érzik a bűn közelségét. Szorongást kelt bennük, egyúttal izgatja is őket. Kézenfekvő volt éppen ebbe a bűnügyi műfajba belevinni az erotikus jeleneteket, amint azt ebben a korábbi cikkünkben már alaposan körbejártuk.

A fősodorbeli erotikus thrillerek első számú férfisztárjának címe kétségtelenül Michael Douglast illeti. Douglas akkor már régóta Hollywood élvonalához tartozott - közel húsz évvel korábban, producerként nyerte első Oscar-díját a Száll a kakukk fészkére révén, 1988-ban pedig a Tőzsdecápák Gordon Gekkójaként a színészi Oscart is megkapta -, többféle szerepben is helyt állt, de visszatérő karaktertípusát az erotikus thrillerekben találta meg. Tipikus szerepében ő lett a keményen dolgozó vállalati ember, a reagani neoliberális kapitalizmus motorja, akit otthon, kertvárosi házában szerető család vár. De, mint mi mindannyian, ő is gyarló.