Tiszteletadás az elesett hősök emlékének | ma7.sk
Az idén is emléktúrával emlékeztek azokra a honvédekre, akik a Szilicei-fennsíkon harcoltak, illetve estek el 1944 decemberében és 1945 januárjában. A túra résztvevői ezúttal nemcsak felkeresték a hadisírokat, a harcok befejezésének 80. évfordulója alkalmából emlékmű állításával is tisztelegtek az elesettek emléke előtt.
A túrát immár ötödik alkalommal szervezte meg Horváth Róbert, aki krasznahorkaváraljai amatőr hadtörténész. Emlékezetében élénken él a pillanat, amikor barátjával közösen úgy döntöttek, hogy tiszteletüket teszik a Szilicei-fennsíkon 1944. december 20. és 1945. január 20. között zajló heves összecsapások emlékére. Az esemény során felkeresik a terület neves hadisírjait, és gyertyát gyújtanak az elesettek emlékére, ezzel kifejezve megbecsülésüket a hősök iránt.
Később, baráti körben említést tettek a 18 kilométeres túráról, amelyhez többen jelezték, szívesen csatlakoznának. Így vált hagyománnyá az emléktúra, igaz, már rövidebb útvonalon.
Az idei, ötödik évfolyam keretében egy rendkívüli emlékművet állítottak az elesettek emlékére. Ez a különleges kereszt a harctéren fellelt, hosszú évek alatt összegyűjtött fegyveralkatrészekből készült, amelyek között megtalálhatóak bajonettek, puskacsövek és repeszek is. A kompozíció csúcsán egy rohamsisak ékeskedik, amely még inkább hangsúlyozza a hősök iránti tiszteletet.
Horváth Róbert kifejtette, hogy az emlékmű megalkotásának gondolata már hosszú ideje foglalkoztatta, és a harcok lezárásának 80. évfordulója kiváló lehetőségnek adódott, hogy életre keltse ezt a vágyát.
- Fő motívumnak a keresztet választottam. A kereszt, mint alapszimbólum, összeköti a vízszintest és a függőlegest, a földit és a természetfelettit, s nem utolsósorban ötvözi az élő és a holt kontrasztját. Emellett az elhagyott csatatér leggyakoribb jelképe az elesett katonák sírján álló kereszt - magyarázta.
A helyszín választása nem csupán véletlen, hiszen éppen ezen a tájon zajlottak az utolsó heves összecsapások, amelyek a környék történelmét örökre megváltoztatták.
A 24. gyaloghadosztály egységeit 1944 decemberének végén a Szilicei-fennsík területére vezényelték. Itt a román 4. hadsereg katonáival találkoztak, akik nem sokkal korábban a Szádelői-völgyben állomásozó német egységeket Szádalmás irányába űzték vissza. Ezt követően a román csapatok támadást indítottak a fennsík magaslati pontjaiért. A magyar védelem alapját a felrobbantott cseh erődrendszer betonbunkereinek vonala képezte. A magasabb fekvés előnyét élvezve, a Szádalmás, Jablonca és Körtvélyes irányából érkező ellenféllel szemben a helyzet kedvezőbbnek tűnt, azonban a bunkerek kövein kívül más anyagot nem tudtak felhasználni a tüzelőállások kiépítésére. Az első vonalban szolgáló katonák szinte teljesen fedezék nélkül harcoltak, és súlyos szenvedéseket éltek át az ellenséges tüzérségi és aknavető támadások, a hideg, a gyenge élelmezés, valamint a pihenésre alkalmas épületek hiánya miatt. A visszaemlékezések alapján az itteni harcok sok tekintetben az első világháborús doberdói állapotokra emlékeztettek. A fokozódó ellenséges offenzíva következtében a 24. gyaloghadosztály egységei 1945. január 20-án kénytelenek voltak feladni állásaikat a fennsíkon. Visszavonulásuk Rozsnyó irányába indult, majd Dobsinán és Helpán keresztül a Garam mentén folytatódott.
