Schmidt Mária mai beszélgetőpartnere előrejelzéseket tett a háború következményeivel kapcsolatban, ami azonnal politikai viharokat indított el, és sokan putyinista nézőponttal kezdték el azonosítani őt - PestiSrácok.

Schmidt Mária mai beszélgetőpartnere előre jelezte a háborúval járó következményeket, aminek következtében azonnal putyinista bélyeget ragasztottak rá. Huth Gergely, 2025. április 8.

Emmanuel Todd, a neves francia történész és demográfus, lesz a Schmidt Mára történész professzor által szervezett "Európa válaszúton" című előadássorozat mai vendége, amely a Várkert Bazárban zajlik. Todd, aki korábban széles körben elismert szakember volt, rendkívül pontosan előre jelezte az orosz-ukrán konfliktus következményeit. Azonban mivel véleménye eltér a mainstream narratívától, azonnal támadások kereszttüzébe került, és Putyin híveként próbálták őt beállítani, mintha ezzel hiteltelenné tehetnék.

A francia Wikipédia szerint Todd életéről és munkásságáról a következőképpen nyilatkozik:

Emmanuel Todd 1976-ban megjelent, a Szovjetunió összeomlását elemző művével, a The Final Fallal vált ismertté. Azóta számos elismert esszét írt, amelyek középpontjában az a hipotézis áll, miszerint a politikai és vallási ideológiák, valamint rendszerek alapvetően a családi struktúrák és a demográfiai tényezők által formálódnak. Todd nézetei, különösen az euróval, Európával, Oroszországgal és a protekcionizmussal kapcsolatos véleményei, sok vitát generáltak. Oroszországhoz fűződő baráti viszonya különösen a legutóbbi ukrajnai invázió idején vált kézzelfoghatóvá, amikor a Kreml által terjesztett dezinformációs narratívák egyes elemeit is magába foglalta.

ilyen könnyű tehát Nyugat-Európában a szellemi szemétdombra kerülni. Lássuk mi lehet a demográfus főbűne a mainstream szemében? A Makronóm gazdasági portál tavaly igen jó összefoglalót készített minderről:

Mit érdemes tudni a szerzőről? Emmanuel Todd, francia demográfus, nem csupán a demográfia terén szerzett tapasztalatokat, hanem a történelem, a szociológia és az antropológia világában is otthonosan mozog. Már 25 éves korában, 1976-ban megjelent első könyvében, „A végső bukás – Esszé a szovjet érdekszféra felbomlásáról” című művében szinte megjósolta a Szovjetunió szétesését. Elemzése során demográfiai, politikai, gazdasági és erkölcsi szempontokat is figyelembe vett, mindezt olyan időszakban, amikor a szovjet birodalom még virágzott. Legújabb könyvében a Nyugat jövőbeli vereségét vetíti előre. Vajon a „próféta-Todd” most is helytállóan látja a jövőt? – teszi fel a provokatív kérdést a Makronóm szerzője.

Nincs elegendő fegyver, Amerika titokban, a vereség árnyékában lebegve próbálja megkerülni a háború szorítását.

A profetikus írás nyomán számos könyvet adott közre, és a Le Figaro napilap tavaly megjelent új munkájáról, A Nyugat veresége című kötetéről érdeklődött. Ez a legújabb mű szoros kapcsolatban áll az előző könyvével, A harmadik világháború elkezdődött címmel, amely az orosz-ukrán konfliktust helyezte a középpontba.

A háború még mindig tart, ám a Nyugat már nem áltatja magát azzal a gondolattal, hogy az ukránok győzelme reális lehetőség.

A szerző a Le Figaro kérdésére kifejtette: „Eddig nem volt egyértelmű mindenki számára, amit most mondok. Amikor az előző könyvemet írtam, még nem látszott, hogy a tavaly nyári ellentámadás kudarcot vall. Most viszont, hogy az Egyesült Államok és a többi NATO-tagország már nem képes elegendő fegyvert biztosítani Ukrajnának, még a Pentagon is osztja a véleményemet.”

Az orosz-ukrán háború komplex és ellentmondásos helyzet, amely hónapok óta foglalkoztatja a nemzetközi közvéleményt. Nyugat-Európa, bár nem Ukrajna elsődleges fegyverszállítója, mégis jelentős gazdasági terheket visel a konfliktus következményei miatt. Az ukrán ellentámadás, amelyet nem megfelelő erőkkel és légi fölény nélkül hajtottak végre, nem hozott áttörést, és ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy Oroszországot nem lehet könnyedén legyőzni. Felvetődik a kérdés: miért is ragaszkodnak az európai vezetők egy elhúzódó háborúhoz, amikor a valóság és az események alakulása egyre inkább a makacsságukat tükrözi? A háborús célok sokszor hiányos vagy torzított értelmezésen alapulnak. Az érzelmekkel átszőtt diskurzus, amely a nyugati médiában eluralkodott, sok esetben elhomályosítja a politikai vezetők és a társadalom látásmódját. Egy mélyebb, történelmi perspektívából nézve felmerül a kérdés: miért érzik szükségét az európaiak, akik nem állnak közvetlen katonai fenyegetés előtt, hogy elkötelezzék magukat egy olyan háború mellett, amely nemcsak az érdekeik, hanem erkölcsi normáik szempontjából is problematikus? A válasz talán a geopolitikai játszmák és a nemzeti identitás védelmében keresendő, de mindez a háború hosszú távú következményeit is figyelembe kell venni.

A Le Figarónak feltett kérdésre, miszerint Oroszország valóban győzött-e, a szerző a következőképpen reagált: "Az amerikaiak olyan helyzetet fognak kialakítani, amely lehetővé teszi számukra, hogy elfedjék a kudarcukat. Azonban az oroszok ezt nem fogják tolerálni."

A vereség következményei Az ukrán nacionalizmus ideiglenes katonai győzelmei az Egyesült Államokat egy olyan licitháborúba taszították, amelyből valódi kiutat alig látni. A tét nem csupán helyi, hanem globális szinten is óriási: katonai, gazdasági és ideológiai vereség fenyeget. Ennek pedig új, nem kívánt következményei lehetnek, mint például a német-orosz kapcsolatok megerősödése, a világ dollármentessé válása, vagy éppen egy importválság kialakulása. Kérdéses azonban, hogy Washingtonban valóban tudatában vannak-e ennek a kockázatnak. Reménykedjünk abban, hogy végül sikerül megteremteniük a békét, és felismerik: sem ők, sem Kijev nem engedhet meg magának egy újabb Saigont, Bagdadot vagy Kabult. Az Egyesült Államok jelenlegi társadalmi állapota azonban megnehezíti a racionális döntések meghozatalát. Ne feledjük, hogy a nihilizmus mindent lehetővé tesz, ez pedig súlyos következményekkel járhat.

Putyin valószínűleg a háborús céljait a katonai erőforrások takarékos felhasználásával kívánja megvalósítani, és nem sieti el a folyamatot. Emellett fontos számára, hogy megőrizze az orosz társadalom stabilitását. Nem tervezi az ország militarizálását, hiszen a gazdasági fejlődés folytatása is prioritást élvez. Ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a demográfiai helyzet miatt a következő években nehezebb lesz a katonai toborzás. Az orosz vezetésnek tehát sürgősen lépéseket kell tennie Ukrajna és a NATO semlegesítésére, anélkül, hogy lehetőséget adna számukra a regenerálódásra. Ne legyenek illúzióink, a katonai erőfeszítések intenzitása várhatóan növekedni fog – hangsúlyozta a francia szakértő.

Emmanuel Toddot Orbán Viktor hétfőn fogadta a Karmelitában - Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda

A Nyugat képtelensége, hogy felismerje az orosz stratégia mögött rejlő logikát – annak okait, erősségeit és gyengeségeit – súlyos vaksághoz vezetett.

Katonai szempontból a legrosszabb még hátravan az ukránok és a Nyugat számára. Oroszország kétségtelenül vissza akarja kapni Ukrajna területének 40 százalékát, és semlegesíteni fogja a kijevi rezsimet.

"Feltárul előttünk egy alternatív valóság, amely merőben eltér attól, amit a nyugati média sugall. Oroszország kétségkívül egy autoriter demokrácia, amely nem biztosít védelmet a kisebbségeknek, és konzervatív ideológiára épít. Azonban a társadalom folyamatosan átalakul, és egyre inkább a technológia középpontjába kerül, egyre több jól működő elem integrálódik a rendszerébe. Ezt nyilatkozta egy demográfus, aki hozzátette, hogy a szankciók lehetőséget adtak az orosz rezsim számára egy széleskörű protekcionista politika bevezetésére, amit egyedül az Egyesült Államok soha nem tudott volna az oroszokra kényszeríteni. Ez a helyzet jelentős előnyhöz juttatja a "világ urát" az Európai Unió gazdaságával szemben."

Az Európai Unió érdekeivel mélységesen ellentétes ez a háború

"Európa egy olyan háborúban találta magát, amely mélységesen ellentétes az érdekeivel. Ez egy önpusztító konfliktus, annak ellenére, hogy legalább harminc éven át Brüsszelből azt hirdették: az együttműködés az eurónak köszönhetően egyre bővül, Európa olyan hatalommá vált, hogy a kínai és az amerikai óriásokkal is harcba száll. Valójában az Európai Unió eltűnt a NATO mögött, amely most jobban alárendelődött az Egyesült Államoknak, mint valaha. A Berlin-Párizs-tengelyt egy Washingtonból irányított London-Varsó-Kijev váltotta fel, amelyet a skandináv és a balti országok erősítettek meg, amelyek a Fehér Ház és a Pentagon szatellit-országaivá váltak.

Az európaiak első reakciója az ukrajnai invázióra a félelem volt, amikor az országot lerohanták, ami teljesen érthető. A háború visszatérése nagy megrázkódtatást okozott. (...) A valóság betörése azonnal abszurd reakciót váltott ki, amiről azt hitték, hogy megmenti őket. Az unióban azt hitték, hogy véget vethetnek a harcoknak, pedig épp ellenkezőleg, kiszélesítették azt, belekényszerítve magukat is."

A háború megerősítette az orosz társadalom szilárdságát, de az individualista válság ott is létezik, a közösségi, családi struktúra maradványai moderátorként működnek. A teljesen nárcizmussá mutálódó individualizmus csak azokban az országokban alakul ki, ahol a család már atomizálódott, különösen az angol-amerikai világban. Oroszország a kontrollált individualizmus társadalma, mint Japán vagy Németország - ez a szerző gondolatmenete.

Merülés a fekete lyukba

Todd műve az orosz stabilitás mélyreható elemzésével kezdődik, majd nyugatra haladva feltárja a széteső ukrán társadalom titkát, amely a háborúban találta meg a létezésének értelmét. Ezt követően a volt népi demokráciákban megjelenő új oroszellenesség ellentmondásos jelenségére fókuszál, és rávilágít az Európai Unió aktuális válságára is. Ez a nyugati irányvonal fokozatosan a globális instabilitás középpontjába vezet minket, szinte egy fekete lyukba való merülés képét idézve fel. A szerző bemutatja, hogy az Egyesült Államokban a harmadik évezred hajnalán a semmivel szembeni félelem végül a nihilizmus formájában öltött testet, ami a létezés értelmének hiányát tükrözi.

Todd könyvében Oroszországot autoriter demokráciaként jellemzi, kihívást intézve a hagyományos liberális demokrácia és az autokrácia közötti dichotómiához. Szerinte elengedhetetlen, hogy elmozduljunk a liberális demokráciát és az autokráciát szembeállító leegyszerűsített nézőponttól. Az előbbi inkább liberális oligarchiákat jelöl, ahol az uralkodó elit és a nép között nincs valós kapcsolat, míg az utóbbi fogalmát érdemes másképp értelmezni, mint a klasszikus autokráciák vagy a neosztalinizmus keretein belül. Oroszország esetében a lakosság többsége támogatja a politikai rendszert, de a kisebbségek – legyenek azok szexuális irányultságuk, etnikai hovatartozásuk vagy gazdasági helyzetük alapján – gyakran marginalizáltak. Todd szerint ez a jelenség egy autoriter demokrácia megjelenését tükrözi, amelyet a kommunizmus öröksége és az orosz nép sajátos temperamentuma formál. Fontos megjegyezni, hogy számára a „tekintélyelvű” kifejezés ugyanakkora jelentőséggel bír, mint a „demokrácia” fogalma, ezzel is hangsúlyozva, hogy a politikai valóság sokkal bonyolultabb, mint amit a hagyományos kategóriák sugallnak.

"Nyugati származású vagyok."

A "liberális oligarchák dekadenciájának kritikája" kapcsán talán úgy tűnhet, hogy a másik rendszer iránti irigység fogalmazódik meg - jegyezte meg a Figaro újságírója. Todd erre így reagált:

Természetesen, íme egy egyedibb megfogalmazás: "Nem, egyáltalán nem! Antropológusként a családi struktúrák és politikai mentalitások sokszínűségét kutatom, és ezzel együtt elfogadtam a világ gazdag változatosságát. Nyugati gyökerekkel rendelkezem, és soha nem vágytam arra, hogy más legyek. Édesanyám családja a háború idején az Egyesült Államokba menekült, míg én Angliában folytattam tanulmányaimat, ahol felfedeztem, hogy francia identitásom határoz meg, és semmi más. Miért szeretnék engem Oroszországba deportálni? Úgy érzem, hogy ezek a vádak közvetlenül fenyegetik a francia állampolgárságomat, különösen mert, bocsánat a kifejezésért, értelmiségi háttérrel rendelkezem. Bár anyagi értelemben nem tartozom az oligarchák közé, egy bizonyos szempontból én is az elit köréhez tartozom."

Ilyen tehát egy igazi orosz ügynök...

A ma esti előadást, melyen Schmidt Mária történész professzor, Gulyás Gergely miniszter és Kavecsánszky Ádám, a társszervező Polgári Magyarországért Alapítvány elnöke is köszöntőt mond, a PestiSrácok.hu-n tudósítjuk.

Forrás: Markonóm.eu

Persze! Íme egy egyedi Facebook hozzászólás: "💬 Csodás napunk van ma! 🌞 Éppen egy új kalandra készülök, és alig várom, hogy megosszam veletek az élményeimet! 🗺️✨ Ti milyen izgalmas dolgokat terveztek a héten? 🤔💭 #ÚjKalandok #Élmények" Remélem, tetszik! Ha más stílusban szeretnéd, csak szólj!

Persze! Íme egy egyedi változat a megadott témákról: --- **Kapcsolódó Területek** - **Emmanuel Todd**: A francia demográfus és szociológus, akinek munkássága mély hatással volt a társadalomtudományokra, különösen a családi struktúrák és a társadalmi változások összefüggéseire. - **Polgári Magyarországért Alapítvány**: Egy olyan kezdeményezés, amely a polgári értékek és a demokratikus intézmények védelmét tűzte ki célul, támogatva a társadalmi párbeszédet és az aktív állampolgári részvételt. - **Schmidt Mária**: Közéleti személyiség, aki jelentős szerepet játszik a magyar közéletben és a kulturális diskurzusban, számos projekt és kezdeményezés mögött állva. - **Vezető**: A vezetés művészete, amely nem csupán a döntéshozatalt, hanem a közösség inspirálását és a jövő formálását is magában foglalja, különösen a gyorsan változó XXI. századi környezetben. - **XXI. Század Intézet**: Egy olyan kutatóintézet, amely a modern társadalmi és politikai kihívások elemzésére összpontosít, célja a jövőbeli trendek feltérképezése és a releváns megoldások keresése. --- Remélem, hogy ez a változat megfelel az elvárásaidnak!