Schmidt Mária: Applebaum és a neokon elit harca az életükért A neokon elit, élén Applebaum-mal, egy olyan világban találja magát, ahol a hatalomért és befolyásért folytatott küzdelem új dimenziókat ölt. Az ő történetük nem csupán politikai játszmák soroz
Magyarország innovatív potenciálja miatt kezdett el aggasztani a nyugati fejlett országokat, akik úgy érzik, hogy egyre inkább kicsúszik a kezükből az irányítás, amelyhez még mindig görcsösen ragaszkodnak.
Anne Applebaum, az egykor virágzó napokat megélt amerikai-lengyel író, mindent elkövet annak érdekében, hogy a már eleve feszültségekkel terhelt lengyel-magyar kapcsolatokat még inkább elmélyítse. Ez talán nem is meglepő, hiszen férje, Radek Sikorski, aki az alkotmányt figyelmen kívül hagyó Tusk-kormány külügyminisztere volt, a híres Északi Áramlat II. felrobbantása után nyilvánosan köszönetet mondott az amerikaiaknak. Később azonban, felismerve, hogy meggondolatlanul cselekedett, kénytelen volt törölni a Twitteren tett kijelentését.
Mr. és Mrs. Applebaum a neokon háborús retorika utolsó bástyái közé tartoznak, akik Donald Trump győzelme óta egyre inkább pánikban élik mindennapjaikat. Hatalmuk és befolyásuk, mint a mocsár, lassan lefolyik a csatornába, és velük együtt a pénzügyi forrásaik is. A Soros által támogatott Applebaum legutóbbi írása valójában nem a magyar népről szól, így felesleges is mélyrehatóan elemezni a szándékos ferdítéseket és provokatív megjegyzéseket, amelyekkel tele van. Érdekes lett volna, ha, mint a régiónk történész szakértője, tisztában lenne azzal, hogy a Trianon-emlékmű nem "Magyarország elveszett 19. századi birodalmát gyászolja", hanem azoknak a magyar honfitársainknak az emlékét, akik a nagyhatalmak arroganciája és büntetőpolitikája következtében kényszerültek elhagyni szülőföldjüket. És persze, megjegyzése a munkanélküliségről is inkább ironikus, hiszen a valóságban sokkal inkább munkaerőhiányról beszélhetünk.
