Pozsonyi Ádám: A turbónacionalista emberek számára a nagy országok nem ideálisak A turbónacionalizmus fortélyos világában a nagyság nem csupán a terület kiterjedését jelenti, hanem a különböző kultúrák, identitások és nézőpontok összetettségét is. Azok s

A háború előtti 120 000 fős magyar közösségből körülbelül egyharmadnyian tudtak elmenekülni. Csak reménykedhetünk abban, hogy egy szebb jövőben, amikor a béke ismét uralja a tájat, visszatérnek. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a férfiak közül sokan nem mernek az utcára lépni, inkább rejtőzködnek, így az ő helyzetüket még külön nem is említjük. Ezen túlmenően, a helyi közösséget jelentősen megváltoztatja a keletről érkezett, körülbelül háromszázezer fős ukrán népréteg jelenléte is.

Sokan érkeztek Ukrajnából Kárpátaljára, ám a beilleszkedés számukra kihívást jelent.

- Ungváron már negyvenezer új lakcím jött létre - osztja meg Zán Fábián Sándor -, amely a keletről érkező menekültek jelenlétének következménye. "Az elején az újonnan érkezetteken látszott a meglepetés, nem értették, mit keresnek itt a magyarok. Sem a szovjet korszakban, sem pedig most nem kapnak elegendő figyelmet a történelemórákon az országban élő kisebbségek. Három év elteltével azt tapasztaljuk, hogy a nagyvárosokban a többnemzetiségű és többfelekezetű közösségek a tolerancia és udvariasság mellett egy vadnyugati, agresszív magatartással néznek szembe."

Az ilyen olvasmányok hatására az emberben számos gondolat és emlék ébred. Ott van például a ledöntött munkácsi Turul-szobor, amely egy nemzeti szimbólumot veszített el méltóságából. Felidéződik a felgyújtott magyar zászlók képe, amely a gyűlölet és a megosztottság feszültségét hordozza magában. Emlékezhetünk a Romániában átélt fájdalmas tapasztalatokra is: a temetők meggyalázása, amely a múlt árnyait idézi, vagy éppen a Ceausescu-rezsim alatt tapasztalt magyarellenes atrocitások, amelyek a közösségünk szenvedéseit tükrözik. Mindezek az események nemcsak múltbeli sebeket idéznek fel, hanem figyelmeztetnek is, hogy a történelem tanulságait soha ne feledjük.

Az internet világában barangolva, különösen a közösségi platformokon, sokan szembesülnek azzal a jelenséggel, hogy a különböző történelmi és térképcsoportokban a szlovák, román és ukrán felhasználók között gyakran feszültségek alakulnak ki. Ezek a viták gyakran elérik a fanatikus túlzásokat és éles vitákat, ahol a szenvedély néha a józan ész fölé kerekedik.

Az ember néha mélyen elgondolkodik az ilyen kérdéseken, és saját következtetéseit vonja le. Úgy vélem, hogy az olyan szélsőséges nacionalista nézeteket valló egyéneknek nem való egy hatalmas ország. Ezen a ponton a nacionalizmusnak arra a proli megjelenésére utalok, nem pedig arra a méltósággal képviselt önérdekérvényesítésre, amely valóban értékes. Egy nagy ország lényegét a sokszínűség adja, és a béke, valamint a működőképes társadalom fenntartásához elengedhetetlen, hogy képesek legyünk egymást elfogadni és tiszteletben tartani.

A történelmi Magyarország valóban egy különleges hely volt, ahol a sokszínűség és a tolerancia jellemezte a mindennapokat. Számos nép élt együtt, és ez a sokféleség gazdagította a kultúrát és a társadalmi életet. A magyarok nem csupán megtűrték a különböző etnikumokat, hanem jogokat és kiváltságokat is biztosítottak számukra, amennyiben azok a magyar király és a nemzet érdekeit szolgálták. A középkori viszonyok között nem volt olyan lényeges, hogy ki honnan származik; a föld és a jogok a királytól, illetve a földesuraktól származtak, és a terület a magyar állam szerves részét képezte. A magyar identitás így szorosan összefonódott a közös történelemmel és a nemesi jogokkal, amelyek a nemzet összetartozását erősítették.

A hegyek titokzatos világában a birkák legeltetőjének kiléte nem számított.

Aztán a húszéves Szlovákia, meg Románia okoskodik, hogy bezzeg a régi Magyarországon itt meg ott tótok meg oláhok éltek. És se a történelmet nem értik meg ismerik, se a helyzettel nem tudnak mit kezdeni.

Valami ilyesmi van Ukrajnában is. Hirtelen - történelmi léptékben mindenképp - lettek ország, lettek nagy ország, akkora, mint egy birodalom, és nem tudnak a helyzettel mit kezdeni. Hatalmas méretük szinte a saját boldogságuk megrontója.