A hazáért érzett szenvedély vagy a végső áldozat: ez a kérdés, amely mindannyiunk szívében ott lapul. A patriotizmus nem csupán a szülőföld iránti szeretet, hanem egy mély, elkötelezett érzés, amely az identitásunkat és közösségünket is formálja. Lehet, h

Hír 1: Egy svéd állami cég arra kérte dogozóit, hogy az ünnepi időszakban inkább a Kellemes ünnepeket! kifejezést használják a Boldog karácsonyt! helyett - írja a Samnyt svéd lap. Az SSAB acélipari vállalat egy belső levelezésében december elején azt írta a dolgozóinak, hogy "a téli ünnepek közeledtével szokás, hogy mindenkinek boldog karácsonyt kívánunk. Ez az évszak azonban gazdag a különböző kultúrák és vallások ünnepeiben. Hogy többféle ünnepet is említhessünk, mondjuk inkább azt, hogy kellemes ünnepeket."

Hír 2: "A magdeburgi karácsonyi vásáron tragikus esemény történt, amikor egy autós hirtelen az emberek közé hajtott. Matthias Schuppe, a kormány szóvivője az MDR Sachsen-Anhalt híradása szerint megerősítette a támadás tényét" - olvasható a Bild beszámolójában. "A borzalom 19:04-kor vette kezdetét. Az elkövető járműve egy sötét színű BMW volt, amelyet egy arab származású férfi vezetett, vélhetően Szaúd-Arábiából. A sofőrt azonnal őrizetbe vették az incidens után. A támadás következtében körülbelül nyolcvan ember sérült meg, és sajnálatos módon 11 halálos áldozatról is érkeztek hírek."

Az önfeladás és elhülyülés társadalma ezt kapja.

Önfeladás, elhülyülés, elpuhulás, hagyomány- és értékvesztés, egy falra ragasztott banán mint művészeti alkotás - ez a Nyugat. Ez lett a Nyugat. Pedig már az antik görögök is tudták pontosan, hová vezet ez. Odüsszeusz hajóját egy vihar elsodorta a lotophagoszok földjére. Ők voltak a lótuszevők. Nagyon kedves, barátságos, segítőkész, hogy ne mondjam, befogadó népség, akiknek kedvenc eledele a lótusz volt. Ezzel kínálták a vendégeket, akik, amint ettek belőle, elveszítették emlékezetüket, nem tudták többé, kicsodák ők, elbágyadtak, elhülyültek, nyál csorgott a képükön, és nem akartak többé semmit, csak ülni és zabálni.

Hát nem tűnik ismerősnek számodra?

Ez a hagyomány és mítosz az arab kultúrában is megjelenik, különösen az Ezeregyéjszaka meséiben, mint például Szindbád negyedik utazásában. A történet során a főszereplő egy különös házra bukkan, amelyből hirtelen egy csapat meztelen ember rohan ki, és néma sietséggel királyuk elé hurcolja őt. A király parancsára leültetik, és eléjük kerül egy ismeretlen étel, amelyet még sohasem látott. Míg társai kíváncsian kóstolják az ételt, ő undorral távolságot tart, és végül megmenekül. Társai azonban az étel hatása alatt elvesztik józan eszüket, mintha megőrültek volna, és eszeveszetten falják az ételt, teljesen eltávolodva önmaguktól. A bennszülöttek kókuszolajat kínálnak nekik, amitől még jobban megzavarodnak, és olyan módon kezdik el felfalni, ahogyan azt korábban soha nem tették. E történet különös képet fest a földöntúli hatásokkal teli kultúráról, ahol a hagyományok és a misztikum szorosan összefonódnak.

Hiába minden igyekezet. A Nyugat mára lótuszevővé vált. Minden fontosat elfelejtett, már semmi sem érdekli, önmagát adja fel, elhagyva a múltat és a jövőt. A keresztény hagyomány és az antik örökség lemondása – mindezek mellett csak egy falra ragasztott banán maradt az álmainkból.

Pedig Európát éppen az antik hagyományra szervesen ráépülő kereszténység tette naggyá. A keresztény világkép és a keresztény etika alapozta meg Európa humanizmusát, majd a protestáns etika alapozta meg Európa munkamorálját, ebből következően a jólétét.

Természetesen! Íme a szöveg egyedi átfogalmazása: A protestáns etikai rendszerben megjelent az eredeti tőkefelhalmozás minden szörnyűsége, az "idő pénz" félelme, valamint a hagyományos értékek elutasítása. Mindezek ellenére még mindig kedvezőbb volt, mint a falra ragasztott banán és a szülő férfi furcsa jelensége.

S persze fel lehet mindezt adni, de mi marad?

A minket bántalmazó és megvető arabok itt maradnak. Emellett ott vannak a "kellemes téli ünnepeket" kívánó üzenetek, a "wir schaffen das" szlogen, valamint a terhes férfi és a nagy méretű "úszónő" is.

Egy falra rögzített, élénksárga banán, amely mintha csak a szoba szellemiségét szeretné feldobni.

A Sixtus-kápolna mennyezete erre a lenyűgöző művészi kifejezésre szűkült.

A liberalizmus egykor azt a célt tűzte ki, hogy elősegítse a nemzetállamok kialakulását, és magába foglalja a harmadik rendet, valamint minden más társadalmi csoportot a nemzet védőpajzsa alatt. E folyamat tette Európát és a Nyugatot naggyá, összefonódva a kereszténység értékeivel. Ám, ahogy Madách Az ember tragédiájában figyelmeztetett, ha az embernek elegendő ideje van, akkor még a legszebb, legnemesebb eszmékből is képes lehet teljes zűrzavart kovácsolni.

Homousion vagy homoiusion - ennyi maradt a kereszténység csodájából a bizánci színben, s ezért mennek boldogan máglyára a vértanúk.

Pontosan ugyanez: a nemzetállam felépítésétől eljutottunk a férfiak szüléséig.

A harmadik rend és a jobbágyság integrálásától kezdve a nemzetállam védelmi vonalain belül, egészen addig, hogy mindenki egyformán helyet kapjon, s ezzel a nemzetállam megingásához, sőt, teljes eltűnéséhez vezetve, a világ egy kaotikus és öngyilkos összefonódásába jutunk. A keresztény értékektől a nihilizmusig, Isten eszméjétől az ateizmusig, Jézus tanításaitól a mértéktelen élvezetekig, a karácsonyi ünnepléstől a "téli ünnepek" általánosságáig terjed ez a folyamat.

Poitiers-től Martell Károly hősies védelméig, az európai nagyvárosok utcáin felhangzó Allahu Akbar kiáltásától kezdve a müezzin fohászkodó, megindító hívásáig terjed a történelem gazdag szövedéke.

A Notre-Dame lángjainál muszlimok csoportja gyújtott tüzet, miközben szórakozottan sütögették az európai jövőt, a vidámságuk és a tűz fénye együtt táncolt a sötét égbolton.

És mi itt, Európa közepén és keleti végein elborzadva nézzük mindezt, elborzadva nézzük egykor volt álmaink, illúzióink szertefoszlását, és csak azért vagyunk még képesek elborzadni, mert nekünk egyszerűen nem volt lehetőségünk és időnk teljesen elhülyülni a jólétben.

De vajon létezik-e remény?

A minap a magyar miniszterelnök egy interjú során a Patriótának kifejtette, hogy a hidegháború lezárulta óta a nyugati politika színpadát a liberális és patrióta erők között zajló küzdelem határozta meg. Egészen 2010-ig a liberális ideológiák dominálták a diskurzust, de az azt követő évben a magyarok egy új alkotmány révén egy merőben eltérő jövőképet vázoltak fel. Azóta egyre több patrióta erő erősödött meg világszerte: először Lengyelországban, majd 2016-ban Donald Trump megválasztásával az Egyesült Államokban, a brit EU-tagság megszűnésével, valamint a cseh, olasz és szlovák politikai mozgalmak felnövekedésével. A mindennapi élet zajos forgatagán túl egy jelentős civilizációs harc bontakozik ki a nyugati világ keretein belül. Ez a küzdelem alapvető történelmi sorskérdések köré szerveződik, mint például a migráció, a családok jövője, a genderkérdések, a keresztény hagyományok megőrzése, valamint a háború és béke dilemmái, továbbá a gazdasági és vállalkozási szabadság kérdése.

van viszont gazdasági és vállalkozási szabadság, és vannak keresztény értékek. Az amerikai elnökválasztás ebben a dimenzióban is radikálisan megváltoztatta az erőviszonyokat, és elbillentette a patrióták javára. Ez minden magyarnak jó."