A makói temető csendes zugában névtelen sírok sorakoznak, ahol az emlékek lassan elhalványulnak, és a múlt fátyla mindent eltakar. Itt, ahol a nevek már nem hallatszanak, az emlékezés lassan láthatatlanná válik, mintha a feledés szelíd szellője fújna át a

A makói köztemetőben számos sír már annyira elhasználódott, hogy a nevek olvashatatlanná váltak. Néhány névtábla eltűnt, mások feliratai pedig idővel teljesen megfakultak. Az elhunytak békéje talán megtalálható a túlvilágon, de mi marad, ha az emlékezés nyoma is eltűnik?

Mindenki tisztában van azzal, hogy az élet egyszer véget ér. Az azonban, ami ezt követi, már sokkal inkább kérdéseket vet fel, és nem csupán a régóta vitatott túlvilág témájára gondolok. Inkább arra az izgalmas, mégis szomorú kérdésre fókuszálok, hogy vajon azok, akik eltávoztak, tovább élnek-e mások emlékezetében. Ez sok mindentől függ: például attól, hogy van-e lehetőség az emlékezésre, vagy hozzáférhetünk-e a múlt nyomaihoz, mint például a sírjuk felkeresésével.

Névtelen fejfák közt

A makói köztemetőben, egy olvasónk keserű tapasztalatának köszönhetően derült fény egy szomorú jelenségre: sok sírnál már azt sem lehet tudni, ki nyugszik a föld alatt, mivel a névtáblák vagy teljesen eltűntek, vagy a feliratok elhalványultak. Olvasónk emiatt nem tudott egy szál virágot helyezni néhai kedves ismerőse sírjára. Az, hogy ez eddig senkinek sem tűnt fel, érthető, hiszen a köztemetés gyakran olyan személyeknek ad végtisztességet, akiknek nincsenek élő rokonai. Így aztán a sír látogatója is hiányzik, aki jelezhetné a problémát, és mivel nincsenek hozzátartozók, az illő kegyelet megadásáról sem gondoskodik senki.

A túlvilág méltósága

A köztemető sorsa két szereplő kezében van: az önkormányzaté és az egyházé, amely bérbe adta a városnak ezt a szent területet. A kialakult helyzetet vizsgálva úgy tűnik, hogy bár a sírgondozás hivatalosan egyikük feladata sem, mindkét fél elkötelezett a problémák megoldása iránt. Kérdéses, hogy a fejfákra visszahelyezett feliratok mennyire vonzzák majd a látogatókat, akik a köztemetőben nyugvókhoz szeretnének elzarándokolni. Azonban az biztos, hogy a rég elfeledett nevek újra életre kelnek, ami nem csupán az emlékezés lehetőségét adja az élőknek, hanem méltóságot is biztosít a föld mélyén pihenő holtaknak.