Nem menekült, hanem kebabos: Az arab identitás és a vidéki nagyvárosi élet Magyarországon - Pénzcentrum Magyarországon, különösen egy vidéki nagyvárosban, élni nemcsak kihívásokat, hanem izgalmas lehetőségeket is rejt magában. Az arab közösség tagjaként

A szombathelyi vasútállomás tőszomszédságában, a Szelestey és a Nádasdy utca sarkán áll egy kis büfé, amelyet a város szinte minden lakója ismer. A "King Kebab" már 13 éve stabil pont Szombathely gasztrotérképén, és sokaknak egy kellemes, fűszeres ízélményt jelent. De mögötte egy egész életút rejlik - Atia Wael története, aki Egyiptomból érkezett, és ma már a vasi megyeszékhely egyik legismertebb kebabosa.

Atia Wael, a 48 éves egyiptomi férfi, már tizenhárom éve gazdagítja Szombathely kulturális palettáját. 2002-ben egy magyar nő feleségeként érkezett először Miskolcra, de a helyi gazdasági nehézségek miatt a nyugati határ közelébe, Szombathelyre költözött. Mesélte, hogy már Borsodban is árult kebabot, napi 2500 forintos jövedelemmel. Korábban Hollandiában és Belgiumban is dolgozott, mindig a vendéglátás világában tevékenykedett – derült ki a Nyugat.hu által készített interjúból.

Bár eredeti szakmája a turizmus és menedzsment területén indult, és a szállodaiparban dolgozott, elmondása szerint arab származásúként nehézségekbe ütközött volna a magyar munkaerőpiacon. Számára a kebab azonban nem csupán egy egyszerű foglalkozás; sokkal inkább hivatás és szenvedély. "A kebabot úgy kell elkészíteni, mintha saját magadnak szánnád. A vendég nem csupán egy idegen, hanem egy olyan személy, akinek örömmel adsz valamit. A fiam is ugyanazt az ételt élvezi, mint bárki más" - osztotta meg gondolatait a lap munkatársával.

Egy meghibásodott termosztát következtében az olaj felforrósodott, és lángra lobban. Wael éppen nem volt ott, amikor a baleset történt, de a következmények súlyosak voltak. Az újjáépítés rendkívül nehéz feladatnak bizonyult, de mára minden visszatért a régi kerékvágásba – sőt, talán még jobban is működik, mint valaha.

Wael büszkén hangoztatja: "Nem menekült vagyok - hanem kebabos." Ő egy olyan ember, aki a munkájáért érkezett Magyarországra, és célja, hogy bemutassa: a kultúrák találkozása lehet harmonikus élmény is. Ugyanakkor a magyarokról vegyes érzésekkel beszél, szomorúan tapasztalja, hogy a tisztelet hiánya sokszor jellemzi a mindennapokat. "A magyarok még egymás között sem mindig fogadják el a különbségeket, nemhogy az idegeneket. Hiányzik az összetartás és az összefogás. Persze mindig akadnak pozitív példák, hiszen mindenhol van kivétel." - osztotta meg gondolatait.

"És hogyan tekint ránk, magyarokra? Azt feleli:"

A magyar nép lelkében sokszor szomorúság bújik meg, nem jellemző rájuk a gyakori mosolygás, és a barátságosságuk is visszafogottabb, mint amit mi, egyiptomiak megszoktunk. Ennek okai mélyen gyökereznek, és érthető, hogy a körülmények formálják a hozzáállásukat. A magyarok helyzete sem a legkedvezőbb; hivatalos statisztikák szerint Magyarország az Európai Unió egyik legnagyobb szegénységgel küzdő országa.

Szombathelyről nem éppen pozitívan nyilatkozik, hiszen úgy véli, hogy a város régen sokkal tisztább és nyugodtabb volt. "Mostanában tele van veszekedéssel és feszültséggel. Néha azt kívánom, reggelente egy marék nyugtató lapuljon a zsebemben" - osztotta meg velem ezt a gondolatot, félig viccelődve, félig pedig szomorúan.

Wael véleménye szerint a legszembetűnőbb eltérés a magyarok és az egyiptomiak között a család és a közösség iránti attitűdben található. Állítása szerint Egyiptomban sokkal nagyobb a tisztelet a szülők, az idősebb generációk és a házastársak iránt, míg a társadalmi kapcsolatokban eltérő értékek érvényesülnek. "Büszkék vagyunk a gyökereinkre és a családunkra. Nálunk a hagyományos lánykérés, a hűség és az adott szó még mindig fontos szerepet játszik. Ezek az értékek ma is élnek és virágoznak" – tette hozzá.

Szerinte Európában a kapcsolatok mélysége gyakran eltűnik, és a társadalmi összetartás is gyengül. Az okokat azonban inkább gazdasági, mintsem kulturális tényezőkben keresi.

A gyermeknevelés kapcsán elárulta: "Az óvodában is voltak problémáink, mert eleinte nem tudott magyarul a gyerek, de már jár tanárhoz, illetve mi is beszélünk vele magyarul és néz régi magyar népmeséket, úgyhogy ez is alakul. De szerintem előbb-utóbb az iskolát Ausztriában fogja folytatni."

Wael interjúja során őszintén osztja meg tapasztalatait és érzéseit a muszlimként átélt előítéletekről. Szerinte sokkal inkább tudatosan kialakított félelem él az emberekben a muszlimokkal szemben, mintsem hogy az ösztönös reakció lenne. E mögött pedig politikai manipulációk húzódnak meg. "A társadalomnak mindig szüksége van egy ellenségképre, és sajnos mi, muszlimok, gyakran válunk ennek áldozataivá. Pedig a vallásunk alapelvei egyértelműek: tiszteletben tartjuk a gyerekeket, nőket és időseket, nem támadunk templomokat, és csak védekezésképpen emelünk fegyvert, ha minket ér támadás."

Wael határozottan hisz abban, hogy a valódi példamutatás sokkal jelentősebb, mint bármilyen előítélet. Ő nem fogyaszt alkoholt, soha nem tér haza részeg állapotban, és gyakran hangoztatja: "Amit adsz a világnak, azt visszakapod." Habár már 23 éve él Magyarországon, rendszeresen ellátogat Egyiptomba. Úgy véli, hogy szülőföldjével való kapcsolata nem szűnhet meg, és örömmel tapasztalja, hogy az ország, bár sok esetben nyugati mintákra építve, de hitelek segítségével folyamatosan fejlődik.