Nem érdemes halogatni...
Bárhogyan is próbáljuk megkerülni, az ország válságos állapotban van a szélsőséges és fasisztoid elemek növekvő befolyása miatt. Ilyen krízishelyzetekben – ahogyan azt a történelem is tanúsítja – a legjobb válasz a gyors és határozott cselekvés. A politikai szereplők nem engedhetik meg maguknak azt a hibát, amit az erőszakszervezetek és a velük összefonódó intézmények, mint az ügyészség és a különböző hatóságok már napok óta elkövetnek: késlekednek, és szinte megilletődötten, ha nem éppen ügyetlenül próbálják felderíteni az eseményeket, miközben szivárogtatnak információkat, beidézgetnek embereket, és kihallgatásokba kezdenek. Olyan benyomást keltenek, mintha tényleg fontos lenne számukra a választások előtti és alatti történések feltárása, de ha most azonnal lépni kezdenének, az veszélyeztetné a karácsonyi és szilveszteri ünnepeinket. Ez pedig nemcsak az illetékesek, hanem a célszemélyek számára is rendkívül kellemetlen, sőt, mondhatni, keresztényellenes (ha már adventi időszakban ilyen kifejezésekkel élünk).
A politikai színtérnek mindenképpen érdemes lenne ritmusosabb és bölcsebb lépéseket tennie, hiszen az új kabinet idei beiktatása erőteljes jelzés lenne az EU-s és NATO-s partnerek, valamint a külföldi befektetők számára is. Ha emellett a költségvetés elfogadása során is kreatív megoldásokkal rukkolnának elő (például úgy, hogy a parlament rendkívüli üléseinek keretében a két ház a 2024-es protokollkeretéből valahogyan kiemelné az újévi pezsgőadagot, amit a frissen megszavazott büdzsé apropóján koccintanak el a Té Ház büféjében december 31-én), akkor mondhatnák, hogy: „Jó kis buli, igazi macsómóka volt ez az év!” Ugyanakkor egy erőtlen, ám de fontos megjegyzést hadd tegyek honfitársaink felé: bár a törvényhozásban továbbra is jelentős kisebbségben vannak, szerepük és hatásuk nem elhanyagolható.
Az előbb említett tökéletes befejezés helyett jelenleg csak káosz és bizonytalanság uralkodik: folytatódik a matatás, a sakkjátszmák, a gyermeki mozgások, és a kifogásokkal teli, üres frázisokkal tűzdelt vattázás. Ehhez társul a közös államfőjelölt kérdése, amely nyilvánvalóan sokkal összetettebb feladat, mint a minisztériumok elosztása, a karcsúbb kabinet kialakítása, vagy akár a kormányprogram körüli kompromisszumok keresése.
Ha prolongált patthelyzetet és fölös feszültséget eredményez a leendő közös jelölt profilja és rekrutációja, jobb lenne jegelni és január elejére hagyni. Különben elég komoly eséllyel a választók azt olvassák ki a tárgyalások stagnálásából, vagy akadozó jellegéből, hogy "már megint a konc a lényeg, sőt leköröz minden egyéb tétet".
Nem elképzelhetetlen - de hangsúlyozom, csupán egy elméleti lehetőség -, hogy egyesek még mindig bíznak abban, hogy a kettesek vagy a fél hármasok dühösek lesznek a másfelesekre vagy a négyesekre, és ennek következtében visszalépnek a közös szándéknyilatkozattól. Ezzel pedig kevesebb részesedés jut a hatalom ínycsiklandó tortájából, ami bizonyára előnyös lenne azok számára, akik az asztalnál maradnak. Elképzelhető, hogy a lakoma kísérői, miután az ajtónállók által eltüntetett étlapot megpillantják, meglepetésükben szótlanul állnak majd, és teljesen más nézőpontból tekintenek erre az össznemzeti gasztronómiai eseményre.
PS: Ne feledjük, mielőtt szalvétás kezünkkel letörölnénk az asztalon gyöngyöző homlokunkat, hogy felmerült az a vélemény is, miszerint a négypárti, úgynevezett européer és nyugatbarát koalíció közös jelöltindítása még inkább felerősítheti a romániai társadalomban már meglévő megosztottságot, ráadásul komoly lehetőséget ad a tavaszi újrajátszás során a másik tábor kiemelt jelöltjének is.
Ehhez a témához alapos átgondolást és... kellemes emésztést kívánok!
