Most indulj el, és élj teljes szívből - Hatvanhárom végzős diák búcsúzott a Református Gimnázium falai között - Fényképes összefoglaló.

Június 6-án, pénteken ünnepélyes keretek között búcsúzott el a Szatmárnémeti Református Gimnázium végzős évfolyama. A 2025-ös osztályból három csoport, összesen 63 diák, zárta le iskolai tanulmányait, ezzel új fejezetet nyitva életükben. Az esemény tele volt érzelmekkel és szép emlékekkel, ahogy a fiatalok elindultak a jövő felé.

A ballagási ünnepség a megszokott iskola hagyományok szerint zajlott, ezúttal a gyönyörű Láncos templom falai között, ahol a délelőtti órákban, pontosan 10-kor kezdődött a szertartás. A templom padjai zsúfolásig megteltek a végzősök büszke családtagjaival, akik izgalommal a szívükben, sokan egy-egy csokor virágot szorongatva várták, hogy a ceremónia végén átölelhessék azt a fiatal felnőttet, aki most egy új életpálya küszöbén áll, tele reménnyel és lehetőségekkel.

Az idei ballagási istentiszteleten Ft. Bogdán Szabolcs-János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke osztotta meg igei üzenetét a végzősökkel. Prédikációjának alapjául Józsué könyve 21. részének 41-43. verseit választotta, amelyek mély lelki tartalommal világítják meg az elválás és az újrakezdés határvonalát.

"Ma egy fejezet véget ér, de egy új történet kezdődik" - indította beszédét a püspök. Ez a gondolat első pillantásra talán csak klisének tűnhet, mégis mély és időtlen igazság rejlik benne: életünk jelentős mérföldkövein - mint például a ballagás - elengedhetetlen, hogy megálljunk egy pillanatra, csendesedjünk el, és figyelmesen meghallgassuk Isten egyedi üzenetét, amely mindannyiunk számára szól.

A püspök hangsúlyozta, hogy a felolvasott igevers Izrael népének életében egy fontos korszakváltást idéz meg: azt a különleges pillanatot, amikor a hosszú vándorlás végén végre birtokba vehették az ígéret földjét. "Ti is most egy ilyen mérföldkőhöz érkeztetek" - fogalmazott -, "és az Úristen számotokra is gondoskodott az útravalóról."

Prédikációjában három fő üzenetet fogalmazott meg a fiatalok számára: Isten mindenható - bármerre is indultok tovább, nem vagytok egyedül, mert Isten jelen van, és cselekszik. Isten nyugalmat és védelmet ad az övéinek - Ő nemcsak kísér, hanem győzelmet is készít számotokra az élet küzdelmeiben. Isten ígéretei örökké megmaradnak - semmi sem vész el abból, amit Ő ígért, és amit eltervezett rátok nézve. A záróáldásban pedig ezekkel a szavakkal bocsátotta útjukra a ballagókat: "Kedves ballagó diák, az Úr áldjon meg benneteket, és vigyetek magatokkal abból, amit ma az Úr a tarisznyátokba helyezett!"

A prédikációt követően Varga Szilárd-Csaba iskolalelkész üdvözölte az összegyűlteket, szívből jövő háláját fejezve ki Ft. Bogdán Szabolcs-János püspöknek az értékes igei üzenetért. Ezt követően átadta a szót Kiss Józsefnek, a Szatmári Református Egyházmegye esperes-helyettesének, aki ünnepi beszédében a változás állandóságának fontosságára hívta fel a figyelmet.

Felidézte azt a különleges pillanatot, amikor fiatal diákként ő is átlépett a ballagás küszöbén. Ekkor érte el őt először a változás szele, s tudatosult benne, hogy az életünket folyamatosan alakító átalakulások mennyire mélyen befolyásolják a jövőnket.

Éppen ezért ma itt, előttetek, szeretném megosztani veletek ezt a kérést: ne a változó világ körforgásába helyezzétek a reménységeteket. Ne engedjétek, hogy a múló csodák irányítsák az életeteket; helyette csakis az Úr Jézus Krisztusra támaszkodjatok, aki örök és állandó! Kössetek minden álmotokat és sikereiteket hozzá, aki minden időben képes megváltani és erősíteni a szíveteket. Ehhez kívánom Isten áldását rátok!

Ezt követően Magyar Lóránd parlamenti képviselő meleg szavakkal üdvözölte a megjelenteket.

"Úgy vélem, ebben az iskolában olyan szellemi és lelki táplálékra leltek, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a nagyvilágba lépve, Istennel együtt haladva tudjatok elindulni. Meggyőződésem, hogy mind az iskolától, mind pedig a családotok támogatásának köszönhetően olyan alapokat kaptatok, amelyek lehetővé teszik, hogy sikeres emberekké váljatok. Szatmárnémeti és Szatmár megye visszavár benneteket – ezért az előttetek álló tanulási évek után arra kérlek titeket, hogy térjetek haza, és váljatok közösségünk értékes tagjaivá, hozzájárulva annak építéséhez."

A képviselő beszédét követően Elek Kinga, az iskola igazgatóhelyettese lépett a mikrofonhoz, hogy tolmácsolja Pataki Enikő, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatójának szívhez szóló üzenetét és jókívánságait a ballagó diákok számára.

Ezután átadásra kerültek az egyházi érettségi megszerzéséért járó oklevelek, amelyeket összesen harminc végzős diák vehetett át.

A következő ünnepi pillanat a zászlóátadás volt, melynek során a tizenkettedikesek – bár csupán egy szimbolikus cselekedet keretében – átadták a stafétát az utánuk érkező generációnak. Ezzel a gesztussal nem csupán felelősséget hárítottak a fiatalabbakra, hanem egy fontos iskolaértéket is továbbadtak, így erősítve a közösség hagyományait. A búcsúbeszédet a 12. osztály nevében Suhó Tímea mondta el, míg a 11. osztályt Máthé Rebeka képviselte ebben a megható pillanatban.

Az ünnep további részében következett a díjak és oklevelek átadása, amelyekkel az elért tanulmányi eredményeket ismerték el.

A díjátadót követően Póti Eduárd iskolaigazgató szívhez szóló és elgondolkodtató szavakkal búcsúzott a végzősöktől. Beszédében felidézte az elmúlt négy év során felmerült kihívásokat – a világjárvány okozta nehézségeket, a háborús fenyegetést és a bizonytalanság időszakát –, amelyeket a diákok közösen, egymást támogatva éltek át. Kiemelte, hogy az, hogy ma itt állhatnak, önmagában is bizonyíték arra, hogy helytálltak, és készen állnak a következő lépésre. Az igazgató hangsúlyozta, hogy a hősiesség nem csupán látványos tettekben rejlik, hanem abban a felelősségvállalásban és kitartásban, amelyet a diákok mutattak. Azt is elmondta, hogy a hősökké válás nemcsak kiváltság, hanem hatalmas felelősség is. Mostantól a végzősöknek egyedül kell helytállniuk egy kiszámíthatatlan világban, de éppen ezért van szükség bátor, gondolkodó fiatalokra, akik képesek formálni a jövőt.

Zárásként Jón Kalman Stefánsson és Hamvas Béla gondolatait idézte, arra kérve a diákokat, hogy ne veszítsék el a bennük lobogó tüzet, maradjanak érzékenyek, éljenek szenvedéllyel, és ne váljanak a világ szürke gépezetének néma alkatrészeivé. "Most eredj, és élj - mert a világ a tiéd!" - hangzott a búcsúszó, amely sokáig ott visszhangozhat még a ballagók szívében.

A ballagási ünnepség végén az osztályfőnökök is méltatták a végzős diákokat, majd a Himnusz közös eléneklésével zárult a megható, ünnepélyes alkalom.