Mit közvetít számunkra a szeretet himnusza karácsony üzeneteként? – E kérdés köré épül a beszélgetés Máté Istvánnal, a szászfenesi református közösség lelkipásztorával. Az Erdélyi Napló hasábjain a karácsony mélyebb értelméről és a szeretet erejéről folyt

A szászfenesi református közösség Bibliája. Ez a közösség, amely Erdély különböző szegleteiből alakult, már hét éve örvendhet saját templomának. • Fotó: Facebook/Máté István

- Mennyire nehéz a református gyülekezet lekipásztorának a karácsonyi szolgálatra, és az ezt övező gyülekezeti feladatokra készülni?

Az ünnepi időszakot mindig igyekszünk a lehető legnagyobb szeretettel és gazdag tartalommal megtölteni. Azonban az, hogy ez mennyire sikerül, évről évre változik, hiszen mindannyian emberek vagyunk, tele érzésekkel és tapasztalatokkal. Néha előfordul, hogy egy ünnep előtt vagy közben olyan kellemetlen élmény ér bennünket, amely szinte teljesen elhomályosítja az ünnepi hangulatot, és csak nagy erőfeszítések árán tudunk újra talpra állni. Egy emlékezetes példát szeretnék megosztani az egyik korábbi mezőségi gyülekezetemből. 1997 karácsonyán segélycsomagokat osztottunk ki, és a presbitériummal egyetértettünk abban, hogy a gyülekezet tagjaitól fejenként három lejt kérünk, hogy feljavítsuk a lelkészi irodát. Az ünnep másnapján egy kedves asszony megkeresett, és azt mondta, hogy minden szép volt, tiszteletes úr, de sajnos el kellett adnia az utolsó két tojását, hogy ki tudja fizetni a hozzájárulását. Ismertem őt, egy tehetős néniről volt szó, így meglepett a szemrehányása, hiszen a gyűjtött pénz a közösség javát szolgálta. Ekkor éreztem először lelkipásztorként, hogy egy ilyen megjegyzés mennyire képes keresztülhúzni a befektetett munkát és energiát, amit az ünnepi előkészületekbe fektettünk.

- Azonban a legtöbb ember mégsem így vélekedik...

Természetesen! Íme egy egyedibb megfogalmazás: - Nyilvánvaló, hogy mi is emberek vagyunk, és a tapintatlanság súlyosan befolyásolhatja emberi kapcsolatainkat. Lelkipásztorként én is a közösség támogatásából merítem azt az energiát, amelyre a szolgálataimhoz szükségem van. Különleges élmény számomra, amikor egyházi ünnepekkor a gyülekezetünk létszáma megnövekszik, és az igehirdetésre való figyelem is fokozódik. Tavaly karácsonykor például 260-an gyűltünk össze, gyerekek és felnőttek egyaránt, ami igazán felemelő pillanat volt. Korábban nem tartottam fontosnak, hogy a szeretet himnuszáról prédikáljak, hiszen a hit, remény és szeretet hármasát szinte közhelyesen emlegetjük, és tudjuk, hogy e hármas közül a legnagyobb a szeretet. Most viszont elkezdtem azon gondolkodni, hogy a himnusz elejét eddig mindig figyelmen kívül hagytam.