Mikszáth Kálmán és a "pergő idő múlása" Szklabonyán – egy különleges alkalom, amikor az író születésének 178. évfordulóját ünnepelték. E jeles esemény keretében nem csupán az irodalmi hagyatékát idézték fel, hanem a múlt és jelen összefonódását is megélté

A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma megemlékezést és könyvbemutatót tartott Mikszáth Kálmán születésének évfordulója alkalmából a szklabonyai emlékházban - amely ugyanúgy várja a látogatókat, mit eddig bármikor.

1846. január 16-án született Szklabonyán a nógrádiságát és palócságát egész életében őrző Mikszáth Kálmán. A gyerekkorát és a teljes életvilágát megidéző emlékháznál már a 178. "születésnapját" ünnepelhették.

Az esemény hivatalos kezdete az író emlékházának előtti mellszobor megkoszorúzásával vette kezdetét, amelyet az ott elhangzott gondolatok kísértek. A résztvevőket Jarábik Gabriella, az intézmény igazgatója, valamint helyettese, Nagy Tímea fogadta, majd Marta Kálovcová, a település polgármestere is szívélyesen üdvözölte a megjelenteket.

Az emlékbeszédét ezúttal Szászi Zoltán költő, író és publicista mondta el. „Most az irodalom szellemében gyűltünk össze. Mi, az idő tékozló szolgái, tisztelgünk azok előtt, akik formálták és alakították ezt az időt. Mert bizony, milyen csodás lenne, ha még egyszer csak egy pillanatra vissza lehetne térni! Ha egy ínycsiklandó, libatepertővel megpakolt túrós csusza gőzölgő tányérja fölé hajolhatna újra! Ha egy hűséges kutya nyelvén, a tolla hegyét újra meg újra táncra lehetne perdíteni! Ó, de szép is volna! De sajnos, ez már nem lehetséges… Mert ahhoz, hogy mindez megtörténhessen, a Bágy-pataknak felfelé kellene folynia” – folytatta gondolatait Zoltán, majd mélyebb érzelmekkel beszélt azokról az emlékekről és érzésekről, amelyek örökre összekötik minket a múlt hőseivel.