Felfedték Gárdonyi titkos naplójának rejtélyeit, és az Egri csillagokról olyan dolgokat ír, amelyeket talán jobb lett volna soha meg nem ismerni. A sorok mögött sötét titkok és elfeledett igazságok rejlenek, amelyek képesek megváltoztatni mindazt, amit a
Mit gondolt valójában Gárdonyi Géza a leghíresebb történelmi regényéről? Kínos dolgokról árulkodik a titkosírással írt naplója.
Gárdonyi Géza, a magyar irodalom egyik kiemelkedő alakja, leginkább az Egri csillagok című történelmi regény szerzőjeként ismert. Azonban a népszerűség és a siker nem jött számára könnyen; hosszú és kanyargós út vezetett el addig, míg felfedezte azokat az egyedi témákat, amelyek valóban megszólították. Az írói pálya megtalálása előtt sok kihívással kellett szembenéznie, melyek alakították a művészetét és stílusát.
"Ő nem csupán mások árnyékában létezett, hanem egy olyan egyedi figura volt, akinek nyoma sem volt az utánzásnak" - emelte ki Juhász Gyula, utalva arra, milyen rendkívüli "különc" volt a magyar irodalomban a Ziegler Géza néven ismert író. Ráadásul a saját családja is úgy tekintett rá, mint egyfajta különös csodabogárra.
A kissé mogorva, zárkózott Gárdonyi (aki ritkán dedikálta a könyveit, ezért egy-egy aláírt példány valóban sokat ér) újságíróként kezdte karrierjét. Politikai témákban éppúgy képes volt cikkezni, mint a selyemhernyó-tenyésztésről vagy a sakkról. Sokoldalú és termékeny szerzőként törvényszerűnek tűnt, hogy előbb-utóbb a szépirodalom területén is próbára teszi magát.
Az "Egri csillagok" írása során (1899-1901) sokan Mikszáth Kálmán örökösét vélték felfedezni benne, ám a szerző nem engedte, hogy beszorítsák a klasszikus kategóriákba. Történelmi regényei csupán egyetlen, de annál jelentősebb és sikeresebb időszakot képviseltek életművében, és a hozzájuk való viszonya sokkal összetettebb volt, mint ahogyan azt a legtöbben elképzelik.
