Még a 19. században is létezhettek hatalmas krokodilok, amelyek mérete és ereje lenyűgözte az embereket.

A Deinosuchus, az egykori Észak-Amerika vizes élőhelyeinek félelmetes csúcsragadozója, még a legnagyobb dinoszauruszok számára is komoly fenyegetést jelentett. Rabi Márton és kutatócsoportja a Communication Biology folyóiratban tárgyalja, mi lehetett ennek a "szörnyű" lénynek a sikerének kulcsa 82-75 millió évvel ezelőtt. A tudósok véleménye szerint a Deinosuchus rokonai, a mai óriás fajok, legfőképpen az élőhelyek fokozatos eltűnése miatt szűntek meg létezni a 19. században.

A Deinosuchus nemzetség fajai a valaha élt legnagyobb krokodilok közé tartoztak, több mint tízmillió évvel a jól ismert dinoszaurusz, a Tyrannosaurus rex megjelenése előtt éltek. Széles körben elterjedtek az Atlanti-óceán nyugati részének vizes élőhelyein és part menti területein, valamint az észak-amerikai kontinenst északról délre átszelő kiterjedt sekély tenger mindkét oldalán (Western Interior Seaway) a középső és késő kréta időszakban. Korábbi kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy étlapjukon még dinoszauruszok is szerepeltek, erre utalnak a csontjaikon lévő harapásnyomok.

A Tübingeni Egyetem és az ELTE Magyar Dinoszaurusz Kutatócsoport munkatársa, Rabi Márton és nemzetközi kutatócsoportja legújabb tanulmányukban e félelmetes ragadozót vizsgálták, és megállapították, hogy

Sikerének titka valószínűleg a sósvíztűrő képességében és impozáns méreteiben rejlett.

Ez utóbbi esetében az ökoszisztémák kiemelkedő termelékenysége játszott fontos szerepet.

Ez idáig a "szörnyűséges krokodilokat" (e lények tudományos neve) az édesvízi aligátorok és kajmánok rokonának tekintették, és tisztázatlan volt, hogyan tudtak az Észak-Amerikát kettészelő tenger ellenére széles körben elterjedni. "Mivel a tenger már a legkorábbi Deinosuchus-kövületek előtt is létezett, valószínűtlen, hogy az okozta volna a populációk különválását" - mondja Rabi Márton.

A kutatás szerzői közül kettő, Jules D. Walter (balra) és Dr. Rabi Márton (jobbra), jelenleg a krokodilok koponyáinak részletes elemzésén dolgoznak. Ebbe a munkába beletartoznak a Tübingeni Egyetem Zoológiai Gyűjteményében található rekordméretű példányok is. (Fotó: Rabi Márton)

A Deinosuchus leszármazási vonalának feltérképezéséhez a kutatók átfogó családfát állítottak össze a krokodilfajok között. E folyamat során nemcsak a korábban alaposan nem tanulmányozott, kihalt fajok koponyáit és csontvázait elemezték, hanem a jelenleg is élő krokodilfajok genetikai adatait is felhasználták.

Elemzésünk váratlan eredményei azt mutatták, hogy a Deinosuchus nem állt közeli rokonságban sem az aligátorokkal, sem a kajmánokkal, sőt, egyetlen ma élő krokodilfajjal sem. A Deinosuchus fajok egy korábbi ágat képviselnek, amely a mai krokodilok, alligátorok, kajmánok és gaviálok csoportjától már régen elágazott - mondta a kutató. Az újonnan feltárt rokonsági kapcsolatok fényében valószínű, hogy ezek a krokodilok jól alkalmazkodtak a sós környezethez, míg ez a tulajdonság később az alligátorok és kajmánok esetében eltűnt. Noha nem voltak kifejezetten sósvízi élőlények, a tengerek átszelése nem okozott számukra gondot, így tudtak széles körben elterjedni Észak-Amerikában. Azonban a kréta időszak végén bekövetkezett drámai tengerszint-csökkenés, amely a vízi élőhelyek csökkenéséhez vezetett, valószínűleg hozzájárult a faj kihalásához.

A Deinosuchus riograndensis faj egyedeinek testhossza korábban a kutatók becslése szerint nyolc és tizenkét méter között mozgott. Legújabb kutatásuk során azonban egy új, a koponya szélességére épülő módszert alkalmaztak, amely alapján a teljes hosszúságot 7,7 méterre állapították meg. A felfedezett töredékes maradványok azt sejtetik, hogy a valaha élt példányok között akadtak ennél is nagyobb egyedek.

A kutatási folyamat során a tudósok felfedezték, hogy...

Az óriáskrokodilfajok független evolúciós fejlődése tizenkét különböző alkalommal zajlott le, ami lenyűgöző példája annak, hogy a természet mennyire sokszínű és változatos.

Az elmúlt 120 millió év során a Föld vizes élőhelyeinek és tengeri ökoszisztémáinak csodálatos sokfélesége alakult ki. Rabi Márton megjegyzi, hogy meglepően felfedezték, hogy a ma élő fajok óriási ősei, mint például a Deinosuchus riograndensis, amelynek mérete közelítette a hatalmas krokodilokét, egészen a 19. századig fennmaradtak. "Sajnos a túlvadászat és az élőhelyek pusztulása miatt valószínűleg már nem találkozhatunk ilyen impozáns egyedekkel" – teszi hozzá.