"Ma már nem pusztítanánk el a motort" - óriási átalakuláson ment keresztül az F1 a McLaren két világbajnoki címe között.

A 2024-es Forma-1-es konstruktőri bajnok McLaren egy igazán különleges módon tisztelgett a sikerének: 26 év elteltével végre visszatértek a sport csúcsára. A csapat nem csupán az ünneplésre koncentrált, hanem megszólaltatta azokat a csapattagokat is, akik már az előző bajnoki címet is elnyerték. Ezzel a gesztussal emlékeztek a múltra, és tisztelegtek a közös munkájuk előtt, amely lehetővé tette a nagyszerű visszatérést.

A wokingi istálló az Abu-dzabi Nagydíjat követően egy igazán különleges év végi ünneplésbe kezdett, amely a csapat történetének újabb mérföldkövéhez vezetett. Januárban pedig már teljes erőbedobással készülnek az új szezonra. Azonban a csapat nem csupán a jövőre fókuszál, hanem egy olyan egyedülálló visszatekintést is tartottak, amelyet egyetlen másik F1-es istálló sem tudott megvalósítani. Ugyanis ők az elsők, akik több mint 25 év teltével ünnepelhetik meg két konstruktőri bajnoki címük közötti távolságot.

Összeszámolták, 62 olyan alkalmazott dolgozik jelenleg a McLarennél, aki már az előző, 1998-as címnél is jelen volt.

Akkoriban, az ezredforduló előtt még nagyon más volt a világ, máshogyan működtek az F1-es csapatok is. Még nem állt a McLaren Technology Centre, a csapat 2004-ben megnyitott impozáns főhadiszállása, s nem is volt egyetlen központja: az istálló a Surrey körzetben elszórtan elhelyezetkedő több épületben dolgozott. Nem is létezett még élő telemetriai kapcsolat a gyár és a pálya között, így a versenyhétvégéken tényleg csak a pályán zajlott a munka, nem volt otthoni háttéri támogatás. Akik nem a szezonzáró Japán Nagydíjon voltak 1998-ban, azok vagy otthon, vagy egy wokingi bowlingteremben rendezett közös versenynézésen követték az eseményeket.

Brown szerint a Ron Dennis által vezetett McLaren ma már nem tudna életben maradni az Forma-1 világában.

Mark Ingham, a tervezőcsoport jelenlegi vezetője egykor a bowlingterem kicsiny képernyője előtt izgulta végig a versenyt. Most azonban már a saját, nemrégiben vásárolt otthonában, 11 éves lányával együtt élvezheti a sport izgalmait.

"Még akkor is, amikor a csapat nehézségekkel küzdött, az elszántságunk folyamatosan jelen volt. Számomra az jelenti a legnagyobb boldogságot, hogy mindenki láthatja, hogyan járult hozzá az eredményhez. Hosszú időn át, rendkívüli erőfeszítésekkel dolgoztunk, és most végre megkaptuk a jutalmunkat mindezért. Teljesen más érzés a győzelemért harcolni, mint a 10. helyezésért vagy pár pontért küzdeni. Igen, ez több befektetett munkát, nagyobb elkötelezettséget igényel, és a feszültség is fokozottabb, de a beteljesülés öröme sokkal intenzívebb." - mondta Ingham.

A 62 csapattag közül, akik mindkét világbajnoki címet megélték, Mark Norris, a marketingigazgató az egyetlen, aki 1998-ban és 2024-ben is a helyszínen volt, hogy tanúja legyen a sorsdöntő pillanatoknak. Most pedig egy izgalmas különbségre hívta fel a figyelmet a két esemény között.

Az ünnepségek valaha egészen más formát öltöttek. Ma már elképzelhetetlen lenne ilyesmi, de abban az időben beugrottunk az autóba, és addig pörgettük a motort, amíg az végleg tönkre nem ment. Ezt a látványt a nézőtér felől hatalmas örömujjongás kísérte.

Voltak azonban fontos hasonlóságok is a két év bajnoki harca között: mindkétszer a McLaren érkezett pontelőnnyel a szezonzáróra, és mindkétszer a Ferrari volt az ellenfél, akiknek ráadásul egyik autója a mezőny végére került. 1998-ban Szuzukában Michael Schumacher lefulladt a rajtrácson a felvezető körben, tavaly pedig Charles Leclerc-t sújtotta motorcserés büntetés. Ám míg 26 évvel ezelőtt nem kellett különösebben izgulnia a McLarennek a futam alatt, ezúttal más volt a helyzet: miután Oscar Piastrit a rajtnál kiforgatta Max Verstappen, ők is elveszítettek egy autót az élmezőnyből, s a végén Lando Norrisnak mindenképpen Carlos Sainz előtt kellett célba érnie, hogy megmaradjon a pontelőny.

"Amikor láttam, mi történt Max és Oscar között, azt éreztem, hogy ez már nem nekünk áll - emlékezett vissza Mark Norris. - Az az ütközés után csak az utolsó öt körben mertem újra belenézni, és akkor sem voltam képes nyugodtan ülni. A küszöbén álltunk valaminek, amit már nagyon hosszú ideje nem értünk el, hogy a McLaren visszakerüljön a mezőny élére, ahova mindig is tartozott. Amikor Lando áthaladt a célvonalon, örömkönnyekben törtem ki. Nagyon hosszú idő telt el, és boldog vagyok, hogy mindkét alkalommal itt lehettem."