Napjainkban a legnevesebb borászatok hazánkban már aktívan kutatják a fiatal szekszárdi szakemberek tehetségét.
A borbírálat világa első pillantásra talán csak egy ínycsiklandó, elegáns kóstolgatásnak tűnik, de a háttérben valójában komoly szakmai tevékenység zajlik. Molnár András, a fiatal és tehetséges szekszárdi borszakértő, aki már a Balaton környéki borászatoknak is nyújt szakmai tanácsokat, megosztotta velünk a borbírálat részleteit, a legújabb trendek alakulását, valamint kedvenc borfajtáját.
Molnár András a legfiatalabb borszakértők egyikeként tűnik ki a szakmában. Bár gyermekkora a szekszárdi borvidék varázsában telt, mára a Balaton környéki borászatok is örömmel veszik igénybe szaktudását. András megfigyelése szerint egyértelmű tendencia figyelhető meg: azok a fiatalok, akik a fröccsökkel indították el boros kalandjaikat, később elkötelezett borbarátokká válnak. Számára a borbírálat nem csupán munka, hanem egy igazi szenvedély, amely minden kortyban új felfedezéseket tartogat.
Tizennyolc éves korától kezdve egy olyan világban él, ahol a bor nem csupán ital, hanem életstílus. Szekszárd egyik neves borszállodájában sajátította el a borbírálat mesterségét, és mára olyan elismert szakemberré vált, akinek véleménye már a neves szekszárdi pincészetek számára is irányadó a borok megalkotásában. „Más szemszögből közelítem meg a bort, mint egy borász” – osztja meg. – „Az én feladatom a fogyasztó érdekeit képviselni, amikor egy új tételt megalkotunk. Fontos, hogy felhívjam a borász figyelmét arra, milyen ízélmények vonzzák leginkább a vendégeket. Az ízek összhangja és a bor könnyed, élvezetes jellege ma már sokkal lényegesebb, mint az alkoholtartalom, és e szerint igyekszem tanácsot adni.”
A borbírálat története: a fröccstől a kóstolóasztal művészetéig A bor világának felfedezése sokkal régebbre nyúlik vissza, mint gondolnánk. Az első lépések a borfogyasztás terén a fröccs, azaz a bor és szódavíz keverékének népszerűsítésével kezdődtek. E kezdeti, laza formájú élvezet lehetővé tette, hogy a bor ízét könnyedén és kedvező áron tapasztalhassák meg a borkedvelők. Ahogy az idő múlott, a borok iránti érdeklődés mélyebb és összetettebb lett. Megjelentek a kóstolóasztalok, ahol a borbírálat már nem csupán a szórakozásról szólt, hanem a borok tudományos és művészi értékeléséről is. A szakértők és borrajongók egyaránt felfedezték a borok sokszínűségét, a szőlőfajták, a terroir, és a készítési technikák hatását. Ez a fejlődés új dimenziókat nyitott meg a borfogyasztás világában, ahol a fröccs egyszerűsége helyett a kóstolás élménye, a szagok, ízek és textúrák árnyaltsága vált a középpontba. A borbírálat ma már egy igazi művészet, amely a borok mélyebb megértését és élvezetét szolgálja, miközben megőrzi azokat a gyökereket, amelyek a fröccs egyszerű, de élvezetes világában gyökereznek.
- A mi generációnk fiatalon, amikor már túlvittük a bulizás hevének csúcsát, kezdtünk el fröccsöt kortyolgatni. Néhány barátommal közösen belevágtunk a borok felfedezésébe, megbeszéltük, ki mit tapasztal, és mire a társaság összeült, már tudtuk, mire érdemes figyelni. Ebből bontakozott ki az én szakmai tudásom is, a borászokkal végzett ízlelgetések során rengeteget tanultam. Az a tapasztalatom, hogy a fiatalok is egyre inkább a minőséget keresik, és egyre többen figyelnek arra, milyen palackot választanak le a polcról - mondja.
A borbírálat művészete: intuíció és érzékenység
- Amikor azt mondom egy kóstolás alkalmával a borról, hogy szilvás, meggyes vagy virágos jegyeket mutat, nyilván nem arról van szó, hogy a gyümölcs vagy a virág benne van a borban. A bor szőlőből van. Ezek sokkal inkább intuíciók, érzések. És nyilván mindenkinek mást sugall az adott pillanat és tétel. Egyébként azt kell mondjam, a hölgyek sokkal jobb kóstolók, sokkal érzékenyebbek ezen a területen is. Egy jó borbírálat sokat hozzátesz egy tétel értékéhez, ezért fontos, hogy megmérettessen - mondja Molnár András.
