Leó pápa üzenete a szeminaristák számára: Szolgáljatok Krisztus szívével a missziós egyházban! - Vatican News
XIV. Leó pápa kedden délelőtt különleges találkozóra hívta a papnövendékeket, akik a szentév alkalmából érkeztek Rómába. Elmélkedése során arra ösztönözte őket, hogy mélyebb imádságban és megkülönböztetésben keressék az utat, hogy valódi remény hirdetőivé váljanak. A mai világ kihívásai – a konfliktusok, a nárcizmus és a hatalomvágy – közepette szelíd, mégis határozott evangelizálók legyenek. Kérte őket, hogy figyeljenek az utolsók kiáltására, és életüket a szeretet ajándékaként éljék meg, így válva valódi tanúkká a körülöttük lévő világban.
Egy vonzó kaland, amelynek motorja a szív, amelyben föllelhetik Isten nyomait. XIV. Leó így határozta meg a papi hivatást annak a közel négyezer szeminaristának, akikkel június 24-én délelőtt 11 órakor találkozott a Szent Péter-bazilikában. A papnövendékek a világ számos országából érkeztek Rómába a nekik szentelt jubileumra. Sokan elhozták nemzeti zászlóikat, és valamennyien nagy tapssal fogadták az érkező pápát, örömmel kiáltozva: "Leó pápa! Leó pápa!". Róma püspöke - aki olasz és spanyol nyelven felváltva mondta el beszédét - zarándokoknak és a remény tanúinak nevezte őket, akik arra kaptak meghívást, hogy hidak legyenek, ne pedig akadályok a Krisztussal való találkozáshoz. Legyenek az üdvözítő Ige szelíd és erős hirdetői, egy nyitott és missziós, kilépő egyházat szolgáljanak.
Különösen egy olyan társadalomban és kultúrában, amelyet konfliktusok és nárcisztikus viselkedés sújt, a szeminaristáknak Krisztus szívével kell szeretniük, igent mondani neki alázatosan és bátran, saját benső életükön dolgozva. Olykor félünk a szívünk mélyére nézni, mert ott sok sebet is hordozunk. Ne féljetek törődni vele, hagyjátok, hogy segítsenek nektek, mert éppen azokból a sebekből születik majd a képesség, hogy a szenvedők mellé álljatok. Benső élet nélkül nem létezhet spirituális élet sem, mert Isten éppen ott szól hozzánk".
A belső világhoz vezető legjobb út az imádság, mely gyors és összekötött korunkban lehetővé teszi, hogy megtapasztaljuk Isten jelenlétét, megismerjük valóban önmagunkat, a körülvevő világgal kapcsolatban is. "A szigorú teológiai tanulmányaitok mellett nyitott elmével és szívvel hallgassátok meg a kultúra hangját is, mint ahogy a mesterséges intelligencia és a közösségi média kihívásait is. Főként pedig, ahogy Jézus tette, halljátok meg a kicsinyek, a szegények, az elnyomottak és a fiatalok gyakran csöndes kiáltását, akik értelmet keresnek az életüknek".
A megkülönböztetés képessége éppolyan lényeges, mint Mária példája, amely arra tanít minket, hogy megőrizzük és mélyebben átgondoljuk életünket. Segít abban, hogy összegyűjtsük a szívünkben rejtőző töredékeket: az álmokat, vágyakat és ambíciókat, amelyek sokszor zavaros formában jelennek meg. A pápa figyelmeztette a szeminaristákat, hogy kerüljék a felületességet, utasítsák el a hamisság minden formáját. "Jézusra irányuló figyelemmel kell megtanulnunk kifejezni a szomorúságot, félelmet, szorongást és méltatlankodást, mindezt pedig összefüggésbe kell hozni Istennel. A válságok, korlátok és esendőségek nem elrejtendők, hanem inkább a kegyelem és a húsvéti élmények lehetőségeiként kell megélni őket."
"Életetek legyen a szeretet ajándéka" - hangsúlyozta a pápa, emlékeztetve rá, hogy Krisztus szívét hatalmas együttérzés töltötte meg. "Egy olyan világban, ahol gyakran találkozunk a hálátlansággal és hatalomvággyal, és ahol olykor a leselejtezés kultúrájának logikája látszik érvényesülni, nektek az a hivatásotok, hogy tanúskodjatok Krisztus hálájáról és önzetlenségéről, szívének ujjongásáról és öröméről, gyengédségéről és irgalmáról. Gyakoroljátok a befogadást és a közelséget, a nagylelkű és önzetlen szolgálatot, hagyva, hogy a Szentlélek "felkenje" emberségeteket még a papszentelés előtt".
A papnövendékek előtt egy hosszú és kihívásokkal teli út bontakozik, amely tele van megkülönböztetéssel és mélyreható képzéssel. Fontos, hogy soha ne elégedjenek meg a kevesebbel; törekedjenek mindig a legjobbra. Ne csupán passzív szemlélők legyenek, hanem merítsenek inspirációt a papi életből, és prófétai szívvel közelítsenek a jelenhez, miközben bátor reménységgel tekintenek a jövő felé.
Az elmélkedés végén XIV. Leó szívélyesen köszöntötte azokat a püspököket, akik a szeminaristák oldalán álltak. Majd a Szent Péter-bazilika hajóján végighaladva, a jelenlévők között mosolyogva osztotta meg jókedvét: megszorította a felé nyújtott kezeket, rózsafüzéreket áldott meg, és hálásan megköszönte a sok szívből jövő ajándékot, amelyet tőle kapott. A fiatalok lelkesedése szinte contagióval ragadt magával mindenkit, sokan lelkesen jegyzeteltek a pápa szavait hallgatva, a legfontosabb gondolatokat fehér lapokra rögzítve.
