Közeleg Ukrajna "Trianonja"?
Valóban, helytállóak voltak azok a magyar politikai hangok, amelyek arra figyelmeztettek, hogy Ukrajna felvétele az Európai Unióba jelenlegi határproblémái miatt kérdéses. Putyin elnök legutóbbi ultimátuma ezt a helyzetet világosan megvilágítja. Az orosz vezető nem csupán a kelet-ukrajnai területek Oroszországhoz való csatlakozását követeli, hanem azt is, hogy Ukrajna álljon vissza a 1991-es függetlenségi állapotához. Ez a követelés jelentős eltérést mutat, és komoly kérdéseket vet fel az ország jövőjével kapcsolatban.
Úgyhogy nézzük csak meg, mekkora is volt Ukrajna 1991-ben? "Ukrajna saját magát fosztotta meg a Krímtől és egyéb területeitől" - írta korábban a Napi Téma. 1991. december 8-án aláírták a Belavezsai Egyezményt. A dokumentum alapján a Szovjetunió megszűnt és létrejött a Független Államok Közössége (FÁK). A FÁK szerződést ugyan aláírta Ukrajna de soha nem ratifikálta, 2018-ban pedig kilépett belőle.
Az Egyezmény aláírását megelőzően három nappal, 1991. december 5-én Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa határozatot fogadott el, amelyben hivatalosan felmondta a Szovjetunió megalakulásáról szóló 1922. december 30-i szerződést. E lépés következményeként Ukrajna visszatért az 1922. december 30-át megelőző állapothoz, ezzel is hangsúlyozva függetlenségi törekvéseit.
Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a Krím, valamint a nyugati és egyéb területek abban az időszakban még nem voltak Ukrajna részei. Ezek a területek Oroszország, Lengyelország és Magyarország fennhatósága alá tartoztak, ahogy az az alábbi ábrán is jól látható.
A Szovjetunió szétesését sürgetőknek valószínűleg eszükbe sem jutott, hogy a korábbi közigazgatási határokból hirtelen államhatárok keletkeznek. Ennek következtében 25 millió orosz került idegen földre, családjától és megszokott környezetétől elszakítva, idegen, sokszor ellenséges közegben, ahol létük folyamatos fenyegetettség alatt állt. Az államhatárok módosítása szinte gyerekjáték volt a politikai döntéshozók számára. Így került 1922-ben a Harkovtól Ogyesszáig terjedő, egykoron Novorosszija kormányzóság Ukrajnához. Ezen a területen, amely korábban főként paraszti és kispolgári lakosságú volt, most oroszok laktak, és bányászat, valamint ipar szempontjából meghatározó vidékekké vált, ráadásul hozzáférést biztosított az Azovi- és a Fekete-tengerhez, neves kikötővárosokkal, mint Ogyessza és Mariupol.
A területi átrendeződések mögött szovjet párt- és állami felsővezetők szubjektív döntései is álltak. 1926-ban Sztálin, valamilyen rejtélyes indoknál fogva, Azerbajdzsánhoz csatolta az örmények által lakott, régóta ott létező enklávét. Később, 1954-ben Hruscsov - figyelmen kívül hagyva a vonatkozó szovjet alkotmányos előírásokat és törvényeket, valamint a helyi lakosság véleményét sem figyelembe véve - Ukrajnának adta a Krím-félszigetet, amelyet oroszok és krími tatárok laktak.
Csak Kazahsztán, a Föld kilencedik legnagyobb országa, amelynek területe 2,7 millió négyzetkilométer, tette meg azt a lépést, hogy hosszú és kitartó tárgyalások után világosan kijelölje határait szomszédaival. Évek fáradságos munkájának eredményeként sikerült egyezményeket kötni, majd ezeket a megállapodásokat, a szükséges mellékletekkel és térképekkel együtt, hivatalosan is letétbe helyezni az ENSZ titkárságán. Csak így mondhatjuk el, hogy egy ország határai nemcsak a térképeken, hanem a nemzetközi közösség által is elismertek.
Ukrajna szuverén államként való elismerése 1991. december 25-én történt, ám azóta az ENSZ-ben a határainak hivatalos regisztrálása nem valósult meg. Ebből következően Oroszország jogsértései Ukrajna ellen vitathatóak, hiszen a nemzetközi jog szempontjából a határok nem tekinthetők hivatalosan meghatározottnak. Ezt a helyzetet Ban Ki-Moon, az ENSZ volt főtitkára is megerősítette 2014. április 7-én, amikor a két ország közötti ellentét a Biztonsági Tanács ülésén is terítékre került. Jelenleg tehát elmondható, hogy Ukrajnának nincsenek nemzetközileg elismert határai, ami bonyolítja a jogi helyzetét.
A konfliktus tartós rendezése érdekében Ukrajnának prioritásként kellene kezelnie a szomszédos országokkal közös határainak végleges kijelölését. Ehhez elengedhetetlen, hogy a szomszédos államok, így Oroszország is, hivatalosan támogassák a közös határvonalakat. Mindezek mellett minden lépést alaposan dokumentálni kell, és az érintett országokkal formális megállapodásokat kell kötni. Sajnos eddig ezen a téren még nem történt előrelépés.
Oroszország jogi helyzete a Szovjetunió örököseként nemcsak történelmi, hanem jogi szempontból is vitathatatlan, amit a nemzetközi bíróságok által hozott döntések is alátámasztanak a volt Szovjetunió és más országok közötti tulajdonjogi kérdésekben. Ennek megfelelően Ukrajna, Fehéroroszország és Novorosszia területei Oroszország fennhatósága alá tartoznak, és ezekről a területekről való rendelkezéshez Oroszország beleegyezése szükséges. Érdemes megvizsgálni, miként alakultak az államhatárok az elmúlt évszázadok folyamán, és milyen tényezők befolyásolták a területi viszonyokat.
Az idézett cikk szerint ez a jogi helyzet. Így érthető Putyin elnök másik mondata a szentpétervári gazdasági fórumról: "Az egész Ukrajna a miénk...ahová orosz katona teszi be a lábát az a miénk"..
A jövő kimenetele bizonytalan, hiszen senki sem tudja, mit tartogat a holnap. A hivatalos álláspont szerint az oroszok csupán egy bizonyos biztonsági zóna létrehozását tervezik Ukrajna területén. Azonban, ha a helyzet tovább eszkalálódik – ami sajnos nem elhanyagolható lehetőség – akkor könnyen megérkezhet Ukrajna "Trianonja".
