A Z generáció tagjai a klasszikus korrektorok helyett egyre inkább pattanástapaszokat választanak, és ez a trend sokkal mélyebb jelentéssel bír, mint azt elsőre gondolnánk. Az esztétikai megoldások mögött rejlő pszichológiai és társadalmi hatások izgalmas
Miért zseniális, ahogy a fiatalok átkeretezik a problémát, és ezzel új mederbe terelik az önelfogadást? Csököly-Ritzl Andrea integratív pszicho terapeuta volt segítségünkre a kérdés megválaszolásában.
Ragyogó bőrű, Túró Rudi-arcú, vörös árnyalatú – csupán néhány a színes gúnynevek közül, amelyeket a kétezres évek elején és az azt megelőző időszakban osztogattak azoknak, akik pattanásokkal tarkított arccal léptek be az iskolai kapukon. Ebből talán könnyen levonható a következtetés, hogy a gimnáziumi éveik alatt a pattanásos bőr nem éppen a legkívánatosabb jelzőnek számított: akik a tinédzserkor hormonális viharainak áldozatává váltak, biztosan számos fájdalmas emléket őriznek, valamint rengeteg alapozót, amelyet a csúfolódások elkerülésére használtak.
A popkultúra is rásegített arra, hogy inkább elfedni, semmint felvállalni akarjuk a tökéletlenségeinket: a 2002-ben megjelent Bazi nagy görög lagzi című komédiában például a főszereplő Tula a várva várt menyegzője napján egy óriási pattanással az állán ébred, amelyet az ezernyi kuzin ilyen olyan praktikákkal - főleg több kiló alapozóval - igyekszik elfedni. Mint kiderült, szíve választottja ugyanígy járt aznap, de apósa tanácsát meg fogadva a Vindex ablaktisztító végül meg oldotta a problémát.
Ehhez képest az elmúlt időszakban a tömegközlekedési eszközökön utazva arra lettem figyelmes, hogy egyre több olyan fiatalt látok, akiknek egy-egy színes csillag van az orrtövük problémás részein, szívecske a homlokuk egy alig észlelhető kidudorodásán, vagy épp egy mosolygó fej az orcájukon.
A jelenségre felfigyelve készítettem egy gyors közvélemény-kutatást a saját generációm képviselői között. A korántsem reprezentatív felmérés alapján el mondható, hogy - bár a harmincas korosztály fürdőszobájában előkelő helyet foglalnak el a tapaszok, azokat kivétel nélkül, kizárólag éjszaka hordják még úgy is, hogy azok átlátszók! Úgy fest, az önértékelésünk szinte egyáltalán nem bírja el, ha - akárcsak ilyen módon, fényes nappal - szembesítjük magunkat a tökéletlenségeinkkel.
Csököly-Ritzl Andrea pszichológus rámutat, hogy az önértékelési problémák mögött gyakran a szégyen érzése húzódik meg. Ilyenkor azt érezzük, hogy valami nincs rendben velünk, és értéktelenség érzése kerít hatalmába. Természetes reakció, hogy ilyenkor igyekszünk elkerülni azokat a szituációkat, ahol ki kellene állnunk önmagunkért. "Azonban, ha elkerüljük ezeket a helyzeteket, csupán felerősítjük a magunkkal kapcsolatos negatív hiedelmeinket!" - figyelmeztet a szakember.
Az, hogy a Z generáció képes újra értelmezni az egészséges bőrkép fogalmát, egy zseniális, a hétköznapi élethelyzetben is kiválóan alkalmazható technikára, az átkeretezésre hívja fel a figyelmet. "A problémák átkeretezése egy olyan kognitív technika, amelynek során megpróbálom magamban átértékelni egy helyzethez kötődő automatikus, negatív gondolataimat annak érdekében, hogy az érzéseim megváltozzanak. Ezt a technikát önértékelési kérdésekben is alkalmazhatjuk!" - javasolja a pszichológus.
Csököly-Ritzl Andrea szerint, ha vállaljuk a kockázatot, és egy támogató környezetben felvállaljuk magukat és a hibáinkat, akkor olyan pozitív, elfogadó reakciókat kaphatunk másoktól, amelyek felülírhatják a magunkról korábban alkotott, negatív képet. "Minél több pozitív visszajelzést kapunk, egyre pozitívabb és együttérzőbb módon leszünk képesek viszonyulni saját magunkhoz!" - teszi hozzá végső konklúzióként a szakember, és nehezen tudunk nem egyetérteni vele!
