Kitaszítottból milliárdos ikonná vált: Savoyai Jenő lenyűgöző élete, mint egy film forgatókönyvébe illő történet.

Ha létezik Hollywoodi filmbe illő sikertörténet a világtörténelem lapjain, akkor az mindenképpen Savoyai Jenőé. Származása és családja múltja miatt kezdetben elzárták a katonai pályától, pedig a szíve mélyén mindig is a hadviselés iránt vágyódott. Végül azonban ő lett a történelem egyik legkiemelkedőbb hadvezére, és emellett egy olyan milliárdos, akinek vagyona szinte felfoghatatlan mértékű. Jenő nemcsak a csatatereken brillírozott, hanem a művészet, tudomány és szórakoztatás terén is jeleskedett, vagyonát ezekre a területekre fordította. A Schloss Hof kastélyában nemrégiben megrendezett kiállítás keretében Csepelyi Adrienn osztja meg velünk Savoyai Jenő lenyűgöző életének történetét.

A történet szerint Savoyai Jenő, a hősi katona, álruhát öltve hagyta el Párizs városát, miután a megaláztatás súlya rázta meg. XIV. Lajos kijelentése, miszerint már nem számít a szolgálataira, csupán ürügy volt. Az uralkodó a maga 154 centis magasságát említette, mint okot a döntésére. Azok, akik mélyebb bepillantást nyertek a francia udvar intrikáiba, azonban jól tudták, hogy a valóság sokkal bonyolultabb és árnyaltabb ennél.

Sokkal inkább azért nem óhajtotta hadseregében tudni a fiút, mert annak anyja, Olympia Mancini bárónő korábban XIV. Lajos kegyencnője volt, aki később - így a források - mérgezési ügybe keveredett.

Bár utólag nehéz bármilyen tényt hitelesen bizonyítani, mégis érdemes megemlíteni, hogy egyre inkább úgy tűnik, a méreg és Olympia asszony összefonódása Savoyai Jenő apjának halálában is szerepet játszhatott.

Ez a nehéz teher zárta le Savoyai Jenő franciaországi karrierjét, ugyanakkor egy lenyűgöző sikertörténet nyitányát is jelentette.

Az 1663-ban világra jött Eugène-François de Savoie-Carignano gróf impozáns neve mögött valójában egy vagyontalan család rejtőzött, amelynek öröklési vonalában Jenő volt az utolsó örökös. A fiatalember a hadászatban találta meg a legfőbb érvényesülési lehetőségét, és valóban szenvedett a téma iránti lelkesedéstől. Éppen ezért mélyen megrázta, amikor az uralkodó elutasította a hadsereghez való csatlakozás iránti vágyát.

Ahelyett azonban, hogy ennyiben hagyta volna a katonai karriert, meg sem állt Bécsig - ahol a mai napig fejet hajtanak hadvezéri tevékenysége előtt épp úgy, mint kultúrára, tudományokra gyakorolt befolyása előtt. Savoyai Jenő a XVIII. század rocksztárja volt, aki vagyonát rendkívüli stílusérzékkel kamatoztatta.

"Minden erőmet, bátorságomat, és ha szükséges, az utolsó csepp véremet is annak fogom szentelni, hogy ő királyi felségét szolgáljam" - írta Savoyai I. Lipót Habsburg császárnak (és magyar királynak), akinek akkoriban a török fenyegetettség miatt minden bevethető katonaemberre égető szüksége volt. És a fenti a fogadalmához Savoyai Jenő hű is volt:

a Schloss Hofban kiállított mellvért egyrészt megmutatja, hogy Eugén valóban kistermetű ember volt, másrészt viszont - és ez annál jóval fontosabb - a golyónyomok egyértelműen tanúskodnak arról, hogy a vért viselője nem elméleti szakértő volt, hanem a harctéren saját életét is kockáztatta a császárért.

És abban, hogy az Oszmán Birodalom nem tudta bevenni Bécset, Savoyainak elévülhetetlen érdemei voltak: nem véletlenül emlegetik ma is a Nyugat megmentőjeként.

Cserébe a császár bőséges kényeztetésben részesítette az akkorra már igazi hírességgé avanzsált hadvezért, akit mindenki csodált és irigyelt.

Savoyai Jenő figurája, akinek neve a mai napig ismert az osztrák kultúrában, egyúttal számos rejtélyt is magában hordoz. „Mars Vénusz nélkül” - jellemezték őt korában, utalva arra, hogy sosem nősült meg, és nőügyei sem voltak. Miközben a jövedelmező apáti cím elvileg magyarázatot adhatott volna magányára, pletykák és spekulációk mindig is kísérték életét. A Savoyai esetleges homoszexualitására vonatkozó egyértelmű bizonyítékok eddig nem kerültek elő, ennek ellenére évtizedek óta LMBTQ-ikonként tisztelik. E mögött a híresztelések mellett valószínűleg az a lenyűgöző kulturális és művészeti örökség áll, amelyet hátrahagyott. Kultúraközvetítői és -szervezői tevékenysége, valamint az önmegvalósítás iránti elkötelezettsége mindenkinek példaértékű lehet, aki nehézségekkel küzd.

Bizalmasai között két grófnőt tartott számon: Stratmann Eleonórát és Batthyány Eleonórát, akit "a Szép Lori"-nak is neveztek. Mindkettőjükkel rendszeres találkozókat folytatott, sőt, halála előtti estéjén Stratmann grófnőnél tett látogatása is emlékezetes maradt. A hármuk közötti kapcsolat mibenlétéről viszont csak sejtések és pletykák maradtak fenn, amelyek nem sokkal megbízhatóbbak, mint a mai napig elterjedt szóbeszédek.

Savoyai Jenő egy igazán különös karakter volt: míg ragyogó estélyeket rendezett, és pezsgő társadalmi életet élt, a bálokra és ünnepségekre a legelőkelőbb anyagokból készült ruhákban tündökölt. Ám amikor a bálok és háborúk elmaradtak, a hétköznapokban inkább visszahúzódó, magának való emberként élt. A feljegyzések tanúsága szerint ilyenkor nem foglalkozott a külsejével: foltos öltözetben járkált kastélyai falai között, elmerülve állatai és növényei szépségében, vagy éppen a könyvtára egyik kötetét tanulmányozta, távol minden társadalmi kapcsolattól.

Savoyai Jenőnek valóban nem volt hiány a visszavonulásra alkalmas helyekből... A bécsi Belvedere és a város szívében található Téli Palota mellett számos kisebb ingatlant szerzett, vagy katonai diadalainak köszönhetően kapott, például a híres ráckevei kastélyt is. Ám a szíve legnagyobb vágyát a Bécstől mindössze 50, Pozsonytól pedig körülbelül 20 kilométerre található Schloss Hof jelentette. Ezt a vadászkastélyt azért választotta, mert szüksége volt egy nyugodt menedékre, ahova elvonulhatott a főváros lüktető életétől. Érdekesség, hogy éppen 300 éve vásárolta meg, amit a kastély jelenlegi kiállítása is méltán ünnepel.

Eugén, miután birtokába került a lenyűgöző Schloss Hof és a mellette elterülő Schloss Niederweiden, nem sajnálta az időt és energiát a felújításra. A monumentális komplexum újjáélesztése igazi szenvedéllyel töltötte el, és a részletekre való odafigyelésével egyedülállóan varázslatos hellyé alakította azt.

Megszerezte hozzá Johann Lucas von Hildebreandt építészt, aki az akkori legkeresettebbek egyike volt. Ha egészen őszinték akarunk lenni, elcsaklizta őt a szomszéd kastály tulajdonosától - nemes egyszerűséggel annyival többet fizetett neki, hogy az építész prioritásként kezelte Schloss Hofot (és nyilván élvezte, hogy szabadon alkothatott, anyagi korlátok nem akadályozták). Amikor pedig a szomszéd reklamált, Eugén megvette tőle a telek szomszédos területeit, hogy ne zavarják egymást...

Hiába, no, akkoriban se működött máshogy az építőipar...

A lenyűgöző barokk kert csodáiról már részletesen beszámoltam egy korábbi írásomban, de most szeretném megosztani veletek Savoyai két másik szenvedélyét: az üvegházak varázslatos világát és az állatok iránti vonzalmat.

A Schloss Hof környékén létrehozott magánállatpark Savoyai Jenő szenvedélyes gyűjtőszenvedélyének tanúbizonysága, hiszen a világ minden tájáról érkeztek hozzá egzotikus állatok. A Belvedere impozáns röpdéjében pedig madarai színes tollazatukkal vagy különleges énekükkel varázsoltak el mindenkit, akik a korabeli beszámolók szerint elbűvölve szemlélték a látványt.

A Tarajos sül Malajziából érkezett, míg a gnú Perzsiából került hozzánk, ami nyilvánvalóan afrikai gyökerekre utal. Az antilopok pedig Bengália területéről származnak, hozzájárulva a sokszínű állatvilághoz. Ezen kívül számos majomfaj, hiénák, cibetmacskák és pumák is megtalálhatók, köztük az egyik legismertebb, a Banda-szigetekről érkezett sisakos kazuár, amely a Schloss Hof gyűjteményét gazdagítja.

A dokumentumok 28 különböző emlősfajról és 59 madárfajról számolnak be, amelyek összesen 43 és 67 fajtát jelentenek. Savoyai képes volt ilyen különleges és gazdag állatkert létrehozására, mivel széleskörű diplomáciai kapcsolatokkal rendelkezett. Sokan próbálták elnyerni a császár egyik legnagyobb hadvezérének kegyét egzotikus állatok ajándékozásával, ezzel is növelve a hírnevüket és befolyásukat.

A visszaemlékezések mind egy irányba mutatnak: Savoyai nem pusztán a kivagyiság szülte ötlet alapján alapította meg állatkertjét, hanem valódi és mély érdeklődés hajtotta.

Kiemelt gondot fordított az állatok jóllétére: minden, saját kis tóval felszerelt, tágas kifutót fasorok választottak el egymástól, az állatoknak volt lehetőségük elvonulni a kíváncsi tekintetek elől, ami, ha belegondolunk, a korban elképesztően modern állatvédelmi megfontolásnak tekinthető. Nem véletlen, hogy Savoyai halála után nem csupán az állatállomány szolgált a későbbi Schönbrunni Állatkert alapjául, de egykori gazdájuk építészeti irányelvei is nagyban befolyásolták az intézmény végleges formáját.

A beszélgetések során említésre került, hogy Savoyai Jenő különös kapcsolatokat alakított ki a ház körül élő állatokkal. Különösen figyelemre méltó volt a viszonya szelíd oroszlánjával, aki a baráti összejövetelek egyik legnagyobb attrakciójává vált. Az oroszlán nem csupán egy díszlet volt a rendezvényeken; Savoyai igazi társának tekintette, akivel mélyebb kötelék fűzte össze, mint puszta látványossággal.

A közismert történet szerint híres oroszlánja egyszer egész éjjel fájdalmasan ordított. Másnap jött a hír, hogy Savoyai Jenő éjszaka elhunyt Bécsben.

Bár első pillantásra talán önteltségnek tűnhet, hogy Savoyai Jenő a Schloss Hof kastélyban rengeteg festményt vásárolt és készíttetett, valójában ezek a műalkotások sokkal többet rejtenek magukban. A kastélybirtokon megörökített különleges állatok képei nem csupán esztétikai élményt nyújtanak, hanem jelentős tudományos értékkel is bírnak. Hiszen ezek a festmények lehetőséget adtak a kutatóknak arra, hogy élethű ábrázolásokat láthassanak olyan egzotikus élőlényekről, mint a sisakos kazuár vagy a koronás daru, akiket máskülönben aligha ismerhettek volna meg közelebbről.

A rézkarcokon nem csupán a ritka állatfajok csodálhatóak, hanem az üvegházakban, tudományos precizitással ápolt növények is, mint például a virágzó aloe. Képzeljük csak el, mennyire lenyűgöző látványt nyújtottak ezek a különlegességek a mi éghajlatunkon az 1700-as években! Micsoda szemkápráztató élmény lehetett találkozni velük ebben az időszakban!

Eleve az üvegházak (merthogy több is volt, mindegyik extra!) felépítése is legendás. A Schloss Hoféról, amelyet alulról fűtöttek, korábbi cikkemben írtam bővebben. A kiállításon most láthatjuk a Belvedere narancsházának építészeti terveit is: képzeljetek el egy, az időjárásnak megfelelően alakítható, szétszedhető és összerakható üvegházat!

A tudományos megközelítést illetően Savoyai Eugén nem sajnálta a pénzt, hogy a legkiválóbb szakemberek dolgozzanak a szolgálatában. Kertészeit külföldi intézményekben képezte, biztosítva ezzel, hogy tudásuk mindig a legfrissebb fejleményekkel összhangban legyen. Ez a lépés nem csupán bölcs anyagi döntés volt, hiszen Eugén, akinek szenvedélye a növények iránt sokunk számára ismerős, hajlandó volt jelentős összegeket költeni kertjének gyarapítására.

A gyűjteményében olyan izgalmas növények sorakoztak, mint a kakaófa és a datolyapálma, valamint a legkülönfélébb citrusfajták és borsok. A különleges ananász és banán mellett számos kaktusz és kutyatejféle is helyet kapott, nem beszélve az aloékról és agávékról. A legnagyobb ritkaságok között pedig ott díszelgett a kámforfa, amely akkoriban különösen értékesnek számított. Egy alkalommal pedig hatalmas összeget, 7000 guldent fektetett be két sárkányfába – ez a summa elképesztőnek számított, hiszen egy szakácsnő havi fizetése csupán 8 gulden volt.

Tehát, logikus módon sokkal kifizetődőbb volt a kertészek képzése, mintsem azt kockáztatni, hogy egy-egy ritka és nehezen beszerezhető növény eltűnjön...

A Schloss Hof és a Schloss Niederweiden termeiben fellelhető kiállítás egy-két eredeti bútordarabot is felvonultat. Ne legyenek kétségeink: Savoyai nem ismert kompromisszumot a minőség terén. A textilek, tapéták, bútorok és egyéb használati tárgyak választásakor kizárólag a legkiválóbbakat engedte meg magának. A vadászkastélyok berendezése akkoriban nem volt állandó jellegű: a hosszú vadászatok előtt a kastély személyzete a fő rezidenciától hozta magával az ottani bútorokat és használati tárgyakat, hogy mire az urak megérkeznek, már kész és elegáns szobák várják őket.

Savoyai viszont másképp gondolkodott: miért is fárasztaná magát a holmi állandó hurcolásával, ha bőven van elegendő forrása ahhoz, hogy Schloss Hofra és Niederweidenre új játszótérként tekintsen? Itt lehetősége nyílt arra, hogy exkluzív ízlését maradéktalanul kifejezhesse. Így hát bőségesen bevásárolt a legfényűzőbb darabokból.

A színkódok kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a Bibliotheca Eugeniana, Savoyai Jenő lenyűgöző könyvtára, a herceg 1736-os halála után VI. Károly által 10.000 guldenért került megvásárlásra. Érdekesség, hogy a gyűjtemény már akkor is körülbelül 150.000 gulden értékűre volt becsülve. A kollekció lenyűgöző, hiszen 15.000 kötet, 480 kézirat, 290 metszet és 215 portré alkotja, amely ma az Osztrák Nemzeti Könyvtár (ÖNB) egyik legfontosabb részét képezi. A gyűjtemény egy része az ÖNB falai között található, míg másik fele az Albertinában várja a látogatókat.

A Schloss Hofban egy innovatív számítógépes rendszer révén betekintést nyerhetünk Savoyai könyvtárának gondos rendezésébe. A különböző színkódok segítségével könnyedén azonosíthatjuk a könyvek tematikáját: a sötétkék kötetek a vallási és jogi tudományokhoz kapcsolódnak, míg a vörös árnyalat a történelmi és irodalmi műveket jelöli. A sárga könyvek pedig a természettudományok világába vezetnek el minket. Ez a szisztematikus megközelítés nem csupán a könyvek elrendezését segíti, hanem egyben a tudományágak közötti kapcsolatokat is világossá teszi.

A program keretein belül lehetőség nyílik arra, hogy a digitalizált kötetekbe belemerüljünk, sőt, akár olvasásra is adjuk a fejünket. Javaslom, hogy a filológiai érdeklődésű látogatók szenteljenek erre a különleges élményre időt a Schloss Hof felfedezése során. Igazán lenyűgöző könyvek kerülhetnek a kezeink közé. Különösen figyelemre méltó a világatlasz facsimile kiadványa, amely „élőben” is megtekinthető – rendkívül szórakoztató látni, hogyan képzelték el egykor Magyarország helyét az Oszmán Birodalom térképén.

A Schloss Hof kastélyban megrendezett kiállításon egy egyedülálló aláírásra bukkanhatunk, amely igazán különlegessé teszi az eseményt:

Eugenio von Savoye, a 17. századi hadvezér és államférfi, aki a Habsburg Birodalom egyik legjelentősebb alakja volt, nem csupán a harctéren szerzett dicsőséget, hanem politikai zsenialitásával is maradandó nyomot hagyott. Született 1663-ban, a francia-német határon, Eugenio fiatal korától fogva a hadviselés iránti szenvedéllyel élt. Nemcsak bátor katonaként, hanem a diplomácia mestereként is ismertté vált, aki képes volt összefogni a különböző népeket és kultúrákat. Összehangolt hadműveleteivel és taktikai tudásával számos fontos csatát nyert meg, mint például a savoyai csaták során, ahol a francia haderővel nézett szembe. Ezenkívül a művészetek és a kultúra iránti elkötelezettsége is hozzájárult ahhoz, hogy régiója fejlődését elősegítse. Eugenio von Savoye öröksége nemcsak a katonai sikerekben rejlik, hanem abban is, hogy képes volt a béke és a stabilitás érdekében dolgozni, így neve a történelemben örökre fennmaradt.

Három szó - francia, német, olasz - három különböző életfázist és egyben egy személyiség három árnyalatát tükrözi: a kiűzetett ember, akiről mindenki lemondott, a saját karrierjét építő férfi, majd végül a történelem egyik legnagyobb katonájává válik, aki eléri a celeb státuszt.

Savoyai Jenő a mellőzöttsége miatt érzett fájdalmát nem pettyhüdten, bosszúvágytól fűtötten élte meg, hanem inkább a tudás és a fejlődés irányába fordította figyelmét. Az önképzés és a tájékozódás révén készítette elő a visszavágását a francia udvar felé. „Nézzétek csak, itt vagyok, és bizonyítom, hogy aki nem volt elég fontos a számotokra, az most mégis megmutatja az erejét.”

Nemzetközi színtéren szerzett tapasztalatai mellett lenyűgöző műveltségre tett szert, amely elengedhetetlen szerepet játszott abban, hogy öröksége a mai napig éljen. Bár Savoyai herceg hirtelen gazdagságra tett szert, ez messze elmaradt a modern értelemben vett újgazdagságtól. Kemény munkával építette fel vagyonát, és történelmi hozzájárulásai elengedhetetlenek Európa sorsának alakulásában. Ráadásul - ahogyan a kiállításon bárki láthatja - igazi rocksztárként vonult be a történelembe, aki a popzenészektől kezdve a képzőművészekig sokak számára ma is inspiráló figura.

Fedezd fel Savoyai életének titkait és a Schloss Hofban eltöltött mindennapjait! Csatlakozz hozzám a kastélyban tartott tárlatvezetésen június 22-én, és merülj el a történelem varázslatos világában!