Feltárta titkait a megbetegedett rendőrségi drograktáros: a falon is ott volt a heroin.
A médiához fordult az a rendőrségi drograktáros, aki keresetet nyújtott be volt munkáltatója, a rendőrség ellen. Állítása szerint egészségkárosodást szenvedett el, mivel hosszú éveken át nem kapott megfelelő védőfelszerelést, miközben a hatóság által lefoglalt kábítószerek raktárában dolgozott, ahol a szellőzés is hiányzott. A Budapest Környéki Törvényszék tavaly májusban elutasította a kártérítési igényét, annak ellenére, hogy a nő állításait fényképek és tanúvallomások is alátámasztották - számolt be róla a HVG.
A bíróság ugyanis elfogadott egy szakvéleményt, ami a nő egészségügyi problémáit "sorsszerűnek" minősítette, pedig ez a szakértői állásfoglalás a Belügyminisztérium - ennek a kormányszervnek az irányítása alá tartozik a rendőrség is - egy másik szervezetétől érkezett. Emiatt a másodfok elkaszálta a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét, és a per kezdődik előröl.
B. I. egészségi állapota drámai fordulatot vett, amikor máj- és pajzsmirigybetegségeket diagnosztizáltak nála. Később a Crohn-betegség is megjelent, ami súlyosan érintette a vékony- és vastagbél funkcióját; végül hasi műtét során jelentős bélrészek eltávolítására került sor. A műtét során sajnos rosszindulatú daganatot is felfedeztek, aminek következtében B. I. élete hátralévő részében folyamatos orvosi kezelésre szorul. Kezdetben belső eljárás keretében próbálta meg kiharcolni a kártérítést, ám ez nem hozott eredményt, így pert indított. A rendőrség azonban továbbra is elutasítja, hogy elismerje: a raktárban tapasztalt körülmények hozzájárultak a betegségéhez.
B. I. feladatai közé tartozott a raktározás mellett az is, hogy kis tasakokba mérje ki a rendőrkutyák kiképzéséhez szükséges kábítószereket. Egy mérőhelyiségben kellett ezeket az anyagokat adagolnia, ahol állítása szerint még a falakon is heroinpor maradványai voltak. A szellőző nélküli helyiségben ráadásul takarítania is kellett, ami azt jelentette, hogy a porlasztott kábítószerek belélegzése elkerülhetetlen volt. Elmondása szerint a munkája során a legmagasabb tisztaságú, nagykereskedelmi forrásokból lefoglalt drogokkal foglalkozott. A perében hangsúlyozzák, hogy míg egy átlagos drogfogyasztó 5 ezrelékes tisztaságú, hígított anyaggal találkozik, ő a raktárakban nap mint nap 70-80 százalék tisztaságú kábítószerekkel dolgozott.
Tizenkét éven keresztül naponta nagyjából 100 kilogramm kábítószerrel volt dolgom a rendőrség központi drograktárában, ahová egész Magyarországról folyamatosan szállították be a lefoglalt anyagokat. Kokaint, hasist, heroint, az ezek előállításához szükséges alapanyagokat, de volt itt a kénsavtól a salétromsavon át a marihuánáig minden. Tonnaszám pakoltuk a kábítószert a raktárakban plafonig érő polcokra, megfelelő légcserélő rendszer sem volt.
- mondta B. I. a lapnak.
A raktár elhelyezkedését még a rendőrségi kereteken belül is szigorúan titokban tartották. A bírósági eljárás során tanúként megszólalt az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) munkavédelmi felelőse, aki elárulta, hogy többször is meglátogatta azt a titkos raktárt, ami egy rendőrségi kiképzőközpont területén található. Véletlenül bukkant rá arra az információra, hogy a kábítószereket ott tárolják. Az ORFK munkavédelmi felelőse ellenőrzést indított, miután B.I. egy másik kollégájával közösen a rendőrségi orvoshoz fordult segítségért.
A három raktár közül az egyiket azonnal bezárták, a munkavállalók pedig FFP3 szűrővel felszerelt félálarcot kaptak, melyhez félévente kötelező orvosi vizsgálatok is társultak. Érdekes módon azonban B.I. és a tanúk tanúvallomása alapján évekig otthoni ruházatban dolgoztak, és mindössze egyetlen védőfelszerelésük a gumikesztyű volt.
A perben B.I. kollégái is tanúskodtak, volt olyan akinek pozitív lett a drogtesztje, mert a lefoglalt marihuánát nem megfelelő csomagolásban hozták be, és az ebből kipárolgó gőz miatt konkrétan betépett, de más tanúk is panaszkodtak gyakori szédülésre, és "feldobott" hangulatra.
A kábítószerek mellett a rendőrség veszélyes anyagok tárolására is használta a raktárat. Volt alkalom, hogy ezek azonnal a tüneteket okoztak a dolgozóknál, egy sokkal brutálisabb epizódban pedig nagy mennyiségű mérget akart elhelyezni a rendőrség a helyszínen. A dolgozók ellenkezését a feletteseik emberhez nem méltó módon kezelték.
Utólag visszatekintve, a legfontosabb tanulság számomra az, hogy mennyire könyörtelen és embertelen a rendszer, és hogy a saját embereik sorsa mennyire lényegtelen számukra. Emlékszem, amikor egy bűnügyi főosztályról érkezett a hír, hogy 150 ciános hordót hoznak be hozzánk. Ekkor már tényleg úgy éreztük, hogy ezt nem tudjuk vállalni, nem jöhetünk be dolgozni. Az egyik Teve utcai vezető azonban úgy tűnt, teljesen elvesztette a fejét, és ordítozni kezdett, mit képzelünk magunkról. Közben egy másik kollégával heves vitába keveredtek, aki bátran felmerte tenni a kérdést: "Tényleg ennyire hidegen hagy, hogy emberek élete forog kockán?"
- mesélte erről az esetről az egykori drograktáros.
A per során elhangzott vádakkal összefüggésben a HVG megkereste az ORFK-t részletes kérdésekkel. A válasz azonban csupán annyira korlátozódott, hogy "adatvédelmi okok miatt nem tudnak információt nyújtani" a vonatkozó jogszabályok értelmében.
