Ki a jó szülő? A jó szülő az, aki nemcsak a fizikai szükségleteket elégíti ki, hanem érzelmi támaszt is nyújt. Olyan személy, aki figyelmesen hallgat, megérti gyermeke érzéseit, és támogatja őt a fejlődésében. A jó szülő példát mutat, bátorítja a kíváncsi
Néhány nappal ezelőtt egy érdekes filmrészletbe botlottam a közösségi média egyik sarkában, amely az oktatás minőségének problémáira figyelmeztetett. A jelenet a 2016-os "Fantasztikus kapitány" című alkotásból származik, és bár a téma az oktatás volt, engem valójában a teljes film iránti kíváncsiságom ragadott meg. Matt Ross rendezésében készült, és a főszerepet Viggo Mortensen, a legendás Aragorn megformálója játssza. Mellette feltűnik George MacKay, Samantha Isler, Steve Zahn és Kathryn Hahn is. Mortensen teljesítménye ebben a szokatlan, egyszerre szórakoztató és drámai filmben valóban kiemelkedő, de a mellékszereplők, különösen a fiatal tehetségek, szintén emelik a mércét. Most nézzük meg, miről szól ez a nem kifejezetten gyerekeknek szánt történet!
Reggel vadászat (egy éles késsel, őzre) az erdőben, majd némi szabadidő, kertészkedés, aztán jöhet a délutáni kiképzés: futás, sziklamászás, közelharc, erőnléti gyakorlatok, köztük irigylésre méltó ideig tartó plankelés. Este csendes olvasgatás, kis tudományos-filozofikus eszmecsere, éjszakába nyúló közös örömzenélés a tábortűz mellett. Ilyen egy rendes cserkésztábor! Ja, nem. Ez Ben (Viggo Mortensen) és hat gyermekének mindennapi élete a vadonban. A gyerekek édesanyja súlyos mentális betegség miatt kórházban van: vele nem is találkozunk, még a történet elején öngyilkos lesz. Miután a gyermekek elveszítik édesanyjukat, a nagyapjuk az édesapa iránti haragja és életmódjával kapcsolatos nézeteltéréseik miatt megpróbálja megakadályozni, hogy a család részt vegyen a temetésen. De ezt a családot nem olyan fából faragták, hogy ne teljesítsék a küldetésüket! A tiltás ellenére is elindulnak a temetésre egy lakókocsivá átalakított iskolabuszban. Az utazás során bizony belecsöppennek a "való világba", szembesülnek olyan társadalmi elvárásokkal, amelyek az erdei visszavonult életüktől olyannyira távol vannak. A film konfliktusa a kétféle - időnként szélsőségesnek ábrázolt - életmód közt feszül, és a nagy kérdés, hogy kinek van igaza? Vissza a természethez? Vagy a kapitalista társadalom a megfelelő irány?
Ha mélyebbre ásunk a történetben, az apa-gyermek kapcsolatok, a tinédzserek, kamaszok nevelése, a családon belüli konfliktusok is megérdemelnek egy misét. Amit viszont kifejezetten irigykedve és csodálattal néztem, az a Ben és a gyerekek közti őszinteség. Ahogy Ben hagyja őrjöngeni a kamasz fiát, amikor annak ideje van, de aztán egy következő alkalommal már határokat szab a hisztinek. Különleges érzékenység kell ahhoz, hogy az ember felismerje a gyermeki hiszti vagy nyafogás, és a komolyabb érzelmi megpróbáltatás közti különbséget. De Ben a kicsikkel is őszinte, amikor hirtelen szexuális felvilágosítást kell tartani: őszinte kíváncsiságra őszintén válaszol, maszlag és terelés nélkül, tényszerűen. Irigylésre méltó, ahogy önálló gondolkodásra nevel: a gyerekek rendkívül okosak, sok mindent képesek bemagolni, de az apjuk a véleményüket akarja hallani a különböző témákban. Ez a fajta szabadságra, önállóságra nevelés akkor tud nehézkessé válni, amikor apa és gyermekek közt nincs teljes egyetértés, és beindul a lázadás. Hogyan engedsz teret a gyermekednek úgy, hogy közben ne sérüljön mentálisan vagy fizikailag? Vadásszon-e a nyolcéves gyerek éles késsel, íjjal és nyilakkal élő állatra? Menjen-e egyetemre a már majdnem felnőtt nagyfiú, ki a nagyvilágba, éppen olyan életbe, amelytől az édesapja próbálja távol tartani? Költözzön-e el a kamasz, ha éppen úgy kényelmes számára? Hogyan tartsuk tiszteletben a másik véleményét, nézeteit, ha a miénk teljesen eltér tőle? Meg tudunk-e hozni drasztikus döntéseket, ha a gyermekünk érdeke azt kívánja?
Kis és nagy kérdések, mindennapi és különleges kihívások, amelyekkel apák és anyák világszerte szembesülnek nap mint nap a gyermeknevelés során. A film, amely két eltérő életstílust jár körbe, számomra inkább a kérdések súlya és azok megoldásai iránti érdeklődést ébresztett. Elénk tárul egy határozott és bölcs édesapa, aki végül rájön, hogy nem minden döntése volt helyes. Csodálatos pillanat, amikor egy szülő képes ezt nyíltan kimondani a gyerekei előtt. Ilyen lenne a Fantasztikus kapitány? Valóban, a család irányítása igazi kapitányi feladat, amely során sokszor hozunk rossz döntéseket. De a helyes választásokból is bőven akad, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a gyermekeink szeretetteljes, felelősségteljes felnőttekké cseperedtek. Önállóak, őszinték és szabad lelkűek, tele hittel, reménnyel és álmaikkal. Bízom benne, hogy a gyerekeink is fantasztikus kapitányokká válnak az élet viharos tengerein.
