Különleges esemény zajlik a beregszászi római katolikus templom udvarán: egy kettős ünnep, amely nemcsak a helyi közösséget, hanem a környező települések híveit is vonzza. A templom szívében a hagyományok és a modern élet találkozik, ünneplésre készülve,

A beregszászi római katolikus templom udvarán, Szent István királyunk mellszobrának közvetlen közelében kapott helyet az IV. Béla-szobor. Ez a különleges elhelyezés nem csupán a történelmi utalások gazdagságát tükrözi, hanem a magyar kultúra és örökség iránti tiszteletet is. Az emlékművek együttese egyfajta időutazásra invitálja a látogatókat, lehetőséget teremtve arra, hogy a múlt nagy alakjait méltó környezetben idézzük meg.

A szoboravató ünnepség egybeesett nemzeti ünnepünkkel, augusztus 20-ával, így a magyar történelem két nagy alakját méltattuk egyidőben.

A megemlékezés a 17 órakor kezdődő szentmisével vette kezdetét, éppen abban az időpontban, amikor Budapesten is elindult az ünnepi szertartás, amely a Szent Jobb körmenettel zárult. Molnár János beregszászi esperes-plébános szentbeszédének fő üzenete az volt, hogy Szent István király az országot a Szűzanya oltalmába ajánlotta. Őt kérte fel, hogy legyen népe védelmezője, oltalmazója és nagyasszonya. Ennek köszönhetően a történelem viharai ezernyi év alatt sem tudták elsodorni népünket. Itt állunk a Kárpát-medencében, magyarul beszélve, magyarul gondolkodva és magyarul imádkozva.

Ezt követően dr. Csatáry György, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola docense és a Történelem- és Társadalomtudományi tanszék vezetője részletesen elemezte IV. Béla uralkodásának történelmi kontextusát. Kiemelte IV. Béla személyét és Beregszász történetének alakulásában betöltött jelentős szerepét, különös figyelmet fordítva arra, hogy ő volt az, aki városalapító oklevelet adományozott a településnek.

- Az ő történelmi jelentősége abban rejlik, hogy noha élete során voltak vereségek is, de mindig fel tudott emelkedni - hangsúlyozta.

Matl Péter, a Munkácson alkotó szobrászművész, megosztotta velünk gondolatait egy különleges esemény kapcsán. Kiemelte, hogy ez a rendezvény nem csupán a jelenlétünkről szól, hanem arról is, hogy milyen mély gyökereket vertünk itt, és hogy reményeink szerint a jövőben is továbbra is jelen leszünk. A művész az általa tervezett talapzatról beszélve elárulta, hogy figyelembe vette a templom díszítésének mintázatát, és arra törekedett, hogy stílusban harmonikusan illeszkedjen a környezethez.

A beszédek után felolvasták Dalmay Árpád, a Beregszászért Alapítvány kuratóriuma elnökének az ünneplő közönséghez intézet levelét, melyben leírja IV. Béla király alakjának jelentőségét, nehéz helyzeteben való helytállását. Majd köszönetet mondott mindenkinek, aki hozzájárult a szobor felállításához:

Szeretném kifejezni mély hálámat mindazoknak, akik hozzájárultak ennek a méltó emlékműnek a megvalósításához. Külön köszönet illeti Magyarország Kormányát, a lakiteleki Népfőiskola Alapítványt, valamint azokat a magánszemélyeket, akiknek neve szerepel a szobor alapító okiratában. Nem feledkezhetünk meg az emlékmű megalkotóiról sem: a mellszobrot formáló Lengyel Tibor nyíregyházi és a talapzatot megfaragó Matl Péter munkácsi szobrászművészek kiváló munkájáról. Hálásak vagyunk továbbá a szobornak otthont adó Római Katolikus Egyházközségnek is. Külön köszönet illeti dr. Keskeny Ernő volt moszkvai és kijevi nagykövetet, valamint Bacskai József ungvári főkonzult a támogatásukért és segítségükért.

Természetesen! Íme egy egyedi változat: - Kérlek, írd le!

Ezt követően a szobor ünnepélyes leleplezése, szimbolikus megáldása és koszorúzásának szertartása következett.

IV. Béla király szobra mellett a résztvevők Szent István király emlékét is tiszteletükkel illették, koszorút helyezve el a monumentális alkotás lábánál.

A rendezvény egyik legfontosabb momentuma a kenyéráldás volt. A Beregszászi Szerb Pékség által felajánlott kenyerek szép díszes kosárban várták a szenteltvíz cseppjeit, hogy megáldottan ne csak testi eledelt nyújtsanak, hanem emlékeztessenek arra, hogy a lelkünknek is nap mint nap szüksége van táplálékra. A kenyerek szétosztásra kerültek, a megemlékezés véget ért, de a tér még sokáig zsongott, hiszen mindenki szeretett volna egy fényképet Beregszász legújabb szobra mellett.

Kimondva vagy kimondatlanul, a rendezvény végére mindenkiben megfogalmazódhatott egy erőteljes érzés: milyen csodás dolog magyarnak lenni! Ilyen nagyszerű ősökkel és a Szűzanya oltalmával a hátunk mögött nem engedhetjük, hogy a félelem eluralkodjon rajtunk, és feladni sem szabad. Küzdenünk kell, még akkor is, ha az alagút végén nem tűnik fel a fény, és a megoldások is távolinak látszanak. Ilyen erős segítők mellett mindig van kiút és remény. És biztosak lehetünk abban, hogy a friss kenyér is mindennap ott fog várni minden magyar asztalán.