Otthon lenni mindig is különleges élmény. Az a hely, ahol a legkényelmesebb ruháinkban pihenhetünk, ahol a szeretet és a nyugalom körülölel minket. Itt lehetőségünk van arra, hogy önmagunk legyünk, és hogy megosszuk az élet apró örömeit szeretteinkkel. Az

Sokan talán különösnek találják ezt a helyzetet, de jó példa lehet arra, hogy a fiatal családok nem mindig vágynak a nagyvárosi életre vagy a külföldi kalandokra. Ti például, bár fiatalok vagytok, nem csupán Izsapon maradtatok, hanem aktívan részt vesztek a helyi közösségi életben is. Az ilyen elköteleződés értékes és példamutató, mutatva, hogy mennyire fontos számotokra a helyi közeg és az ott élő emberek.

Van egy népszerű dal, amely így kezdődik: "Kicsiny falum, ott születtem én..." E szavak mindig is különleges helyet foglaltak el a szívemben, hiszen a falum iránti kötődésem rendkívül erős. Bár az élet néha más irányba sodort, és tanulmányaim miatt Érsekújvárba költöztem, ahol az elektrotechnikai középiskolát végeztem, a falum emléke mindig velem maradt. Az ott eltöltött évek és a gyökereim sosem halványultak el, bármilyen messze is jártam.

Tehát a hangosítás itt fog zajlani? Mert nem csupán konferálod az eseményeket, hanem a kisebb rendezvények hangosítását is magadra vállalod.

A hangosítás inkább csak egy hobbi, s amint beléptem az IQUS polgári társulásba, ezt is csinálom. Én voltam a legfiatalabb, és annyit mondtak, hogy mivel eleve informatikai végzettségem van, valahogy oldjam meg, tanuljam meg ezt is. Megoldottam. Szívből csinálom, próbálom akár saját költségen is fejleszteni a berendezéseket, mivel nem mindig telik rá a társulásnak, hogy fejlesszen. Megrendeltünk egy alapcsomagot, otthon leültünk a családdal és próbálkoztunk, hogyan, miképp lehet irányítani. Rengeteget fórumoztam, és ebből próbáljuk aztán mindig kihozni a legjobbat. Magyarországon is éltem pár évet (munkából kifolyólag), mivel úgy döntöttem, hogy a főiskolát abbahagyom, mert szeretnék saját lábra állni. Bekerültem egy helyi telekommunikációs céghez, ami által jártam Magyarországot, illetve éltem is kint. De

Végül hazatértem, hiszen az itteni környezet számomra ismerős és kedves, ráadásul az emberek is nagyon közel állnak a szívemhez.

Itt tényleg akad munka bőven. Ebben a faluban mindenki ismeri a másikat, és az emberek mindig készen állnak arra, hogy segítsenek egymásnak. Ez a szoros közösségi kötelék lenyűgözött engem, hiszen a lakók valóban összetartóak és támogatóak.

Hogy kerültél be a kulturális-közösségi "körforgásba"?

Amikor létrejött az IQUS polgári társulás, a szüleim és a családom révén került sor erre a fontos eseményre.

Tehát a te helyzetedben vannak családi gyökerei ennek a szokásnak?

Természetesen! Íme egy egyedi átfogalmazás: Igen, az alelnök az édesanyám, Nagy Krisztina, ami miatt természetesen csatlakoztam a csapathoz, hogy segíthessem a munkájukat. Az első évek során kicsit nehézkesen indult, de ahogy egyre többet dolgoztunk együtt, úgy egyre több lehetőség nyílt meg előttünk, például a hangosítás terén is. Ezért végül rám hárult ez a feladat, mivel mindenki úgy gondolta, hogy fiatal vagyok, és nekem kell vállalnom ezt a szerepet...

Mi rejlik az IQUS "varázsában", ami lehetővé teszi, hogy a fiataloktól kezdve a középkorúakon át az idősebbekig mindenki aktívan részt vegyen? Én is észleltem, hogy valóban erős a közösségi összetartás, és minden korosztály lelkesen bekapcsolódik. Milyen titkos összetevők segítik elő ezt a dinamizmust, és hogyan lehetne ezt a modellt más településekre is "kiterjeszteni"?

Azért ez nem volt olyan egyszerű, mint ahogy az látszik, mi is "megverekedünk" azért, hogy bevonzzuk az embereket. Több próbálkozásunk is volt ennek kapcsán. Próbálkozunk a Facebook segítségével, hogy elérjük az embereket, de próbálkozunk papír alapon, hagyományos meghívóval is. Tehát igyekszünk kihasználni a kommunikáció különböző formáit. Itt a falunkban régebben működött a hangosbemondó, sajnos ez most olyan állapotban van, hogy nem tudjuk használni, úgyhogy ez a fajta kommunikáció egyelőre nem működik, de a városi közgyűlésen ígéretet kaptunk arra, hogy hamarosan megjavítják. Én nagyon mellette vagyok, csak hát azt mondják, egy fecske nem csinál nyarat, úgyhogy próbálkozom mindenhol, hogy újra működjön a hangosbemondó itt a faluban. És mivel a társulásban több fiatal is van, igyekszünk még inkább bevonni ezt a korosztályt, akár személyes megkeresésekkel is.

Mondhatjuk azt is, hogy képviselőként te vagy a fiatalok szószólója?

Természetesen, így is megfogalmazhatjuk: "Igen, azt hiszem, ezt a megközelítést is alkalmazhatjuk."

Tekintsük az idei évet! Milyen különleges programokat kínálhatunk a fiatalok számára, hogy valóban megszólítsuk őket? Nyilvánvaló, hogy léteznek olyan események is, amelyek nem csupán a fiatalokra, hanem több generációra is hatással vannak. Érdemes olyan kreatív és interaktív programokat szervezni, amelyek nemcsak szórakoztatóak, hanem tanulságosak is, és lehetőséget biztosítanak a különböző korosztályok közötti kapcsolatok erősítésére.

Sokszínű palettával dolgozunk, mivel szervezünk folklórnapokat is, megtartjuk az új kenyér ünnepét, amely voltaképpen egy falunap. A folklórnapra nemcsak idősebb nótaénekeseket hívunk, hanem fiatalokat is megszólítunk, például a Pósfa zenekart. Az új kenyér ünnepén is próbálunk olyan együtteseket hívni, hogy a fiatalabb korosztályt is bevonzzuk. Idén például az E.T. Band járt nálunk, akik nemcsak régebbi, de modernebb slágereket is játszottak. Próbálkozunk gyermekműsorokkal, azaz gyermeknapokat is tartunk. Esetenként buszos kirándulásaink vannak, máskor meg helyben szervezzük meg a gyermeknapot.

Jelenleg a közösségi ház raktárában találkozunk, ahol igazi kincsek várnak ránk: csocsóasztal, gyerekjátékok és még sok más érdekesség. Úgy tűnik, minden adott ahhoz, hogy jól érezzük magunkat!

Természetesen, itt a közösségi központban rengeteg izgalmas program várja a látogatókat. Az itt dolgozó szakemberek elhivatottan igyekeznek bevonni a fiatalokat és a gyerekeket, amiért nagy dicséret illeti őket. Számos gyerekfoglalkozás zajlik, és amíg az egyik munkatárs gyermekgondozási szabadságra nem ment, addig bőségesen kínáltak babatorna és babafoglalkozás lehetőségeket is. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a családok közösen élvezhessék a közösségi élményeket!

Ha már itt tartunk, az utánpótlással mi a helyzet? Vannak-e olyan fiatalok, akik hasonló utat választanak, mit ti?

Folyamatosan kísérletezünk. Jelenleg elsősorban fiatalabb lányokat hívunk meg konferálásokra, műsorvezetési feladatokra és kulturális események lebonyolítására. Az idő majd megmutatja, ki az, aki igazán kiemelkedik ebben a szerepben. Úgy tűnik, hogy a lányokkal könnyebb dolga van a csapatunknak, míg a fiúk gyakran visszafogottabbak, de azért igyekszünk őket is bevonni a programokba. Fontos, hogy tapasztalatot szerezzenek a szereplésről, megtapasztalják, milyen érzés mikrofon előtt állni, és hogy milyen az, amikor visszahallják a saját hangjukat.

Nem csupán képviselői szereped van, hanem az IQUS közösségi munkájában is aktívan részt veszel...

Igen, például az önkéntes tűzoltóknál is, és valóban elég sok szabadidőm rámegy, s ne feledjük el, hogy ezenkívül még ott van a család és a munkám is. Az igazat megvallva, mások is megkerestek, de egyszerűen nem tudok többet vállalni.

Sokat köszönhetünk Ábrahám Margitnak, az IQUS elnökének, aki erős kézzel vezeti a társulást és "kiosztja" a szerepeket. Nélküle biztosan nem működne ilyen jól a szervezési munka.

Ezt viszont úgy érdemes elképzelni, hogy minden egyes esemény előtt tartunk egy alapos megbeszélést, ahol részletesen átbeszéljük az összes fontos részletet. Ennek köszönhetően a rendezvények zökkenőmentesen zajlanak, és minden a tervek szerint alakul.