Jelek, amelyek arra utalnak, hogy szeretett kis társunk az örök vadászmezők felé készül:
Az egyik legnehezebb dilemma, amellyel a gazdik szembesülnek, az a kérdés, hogy mikor jött el az idő, hogy elbúcsúzzanak kis kedvencüktől. Betegség vagy szenvedés esetén sokan mérlegelik, hogy vajon megérné-e, ha a kis barátjuk „természetes” úton, orvosi beavatkozás nélkül távozna el az életből. A legtöbben arra vágynak, hogy ez a búcsú békésen és csendesen történjen, talán úgy, hogy a négylábú barátjuk egy szép napon csak lehunyja a szemét, és elalszik, mintha csak egy szunnyadó álomra hajtja a fejét.
Gazdiként mindannyian átéljük azt a mély félelmet, hogy elveszíthetjük kedvenc négylábú társunkat. Vannak, akik méltóságteljesen öregednek, egészségi problémák nélkül, míg mások krónikus betegségekkel küzdenek, amelyek rányomják bélyegüket életminőségükre. Sajnos elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb szembesüljünk azzal a szívfacsaró valósággal, hogy szeretett társunk élete a végéhez közeledik. De hogyan ismerhetjük fel, hogy macskánk elérkezett a búcsú pillanataihoz? Milyen jelek árulkodnak arról, hogy a végső búcsúra készül?
Sokan reménykednek abban, hogy szeretett kisállatuk egy napon békésen, csendben távozik az élők sorából. Azonban a valóság gyakran szomorúbb, mint ahogyan azt elképzeljük. A természetes halál ritkán jár együtt nyugalommal, különösen azoknál az állatoknál, akik súlyos betegségben szenvednek. Ezek az élőlények akár napokig is viaskodhatnak a fájdalmakkal, és a betegség következményeként fellépő mellékhatások, mint a hányinger vagy a szorongás, tovább súlyosbíthatják szenvedésüket. Ilyen esetekben az állatorvosoknak nehéz döntéseket kell hozniuk, és felajánlhatják a fájdalommentes eutanáziát, hogy megszabadítsák kedvenceinket a kínoktól és méltó véget biztosítsanak számukra.
Kedvenc kisállatunk utolsó napjai sok szempontból eltérhetnek, attól függően, hogy milyen az egészségi állapotuk és milyen betegségekkel küzdenek. Ezekben a pillanatokban a szőrös barátaink testi jeleket mutathatnak, amelyek az öregedés folyamatára vagy alapvető egészségügyi problémákra utalhatnak. A viselkedésük is megváltozik, hiszen előfordulhat, hogy sokkal visszahúzódóbbá válnak, csökkent aktivitás jellemzi őket, vagy éppen ellenkezőleg, fokozottan keresik a közelségünket és a figyelmünket.
A viselkedésbeli változásokat te mint gazdi veheted észre, ezért fontos, hogy komolyan vedd ezeket, és feltétlenül fordulj állatorvoshoz, ha kedvenced hirtelen megváltozik.
A viselkedésbeli változások már a folyamat elején bekövetkezhetnek. Ezek lehetnek:
A fenti fizikai tünetek világosan arra utalnak, hogy valami nincs rendben, és kedvencünknek elengedhetetlen a szakszerű diagnózis. Amennyiben az állatorvos súlyos betegséget állapít meg, segít nekünk kidolgozni egy személyre szabott tervet, hogy szőrös barátunk a lehető legjobb ellátásban részesüljön.
Vizsgáljuk meg kis barátunk életminőségét, és tegyük fel magunknak az alábbi kérdéseket:
Amennyiben a válaszok nemlegesek, talán elérkezett az idő, hogy enyhítsük a szenvedést. Számos lehetőség áll rendelkezésünkre, mint például a palliatív vagy hospice-ellátás, illetve végső megoldásként a szeretett kedvencünk kíméletes elaltatása, amelyet otthon vagy az állatorvosnál is megvalósíthatunk. Fontos, hogy az állatorvossal együtt átbeszéljük, hogyan szeretnénk megőrizni kis barátunk emlékét a távozása után.
A természetes halál nem jelent békés távozást, és a haldoklás szakaszai nagyon megterhelőek lehetnek. A humánus elengedés nélkül a háziállat légzési mintái rosszabbodhatnak. Ilyenkor testhőmérsékletük csökkenni kezd, és fázhatnak is. Jellemzően nem képesek felkelni, hogy könnyítsenek magukon, így a gazdikat "terheli" a megfelelő higiénia és kényelem fenntartása. Ha ez bekövetkezik, sajnos már nem mutatnak érdeklődést az evés vagy ivás iránt sem. A végső átmenet a halálba akkor következik be, amikor a szervek leállnak, nem lélegzik, és már a szíve sem dobban. A halál beállta után előfordulhat rövid izomrángás, egy utolsó mély kilégzés, valamint a húgyhólyag és a bélrendszer irányításának elvesztése, ahogy az izmok ellazulnak. Ezt nagyon nyugtalanító lehet végignézni, mert tévesen azt hihetjük, hogy kedvencünk még mindig él. Azonban különösen fontos megérteni, hogy ez a halál részeként történik. A természetes halál beállta után 30 perccel leállt a légzés és a szívverés, és biztosak lehetünk abban, hogy négylábú barátunk az örök vadászmezőkre távozott.
A természetes halál folyamatával ellentétben, amely gyakran hosszadalmas és fájdalmas lehet, a humánus eutanázia lehetőséget ad arra, hogy az állat megszabaduljon a szenvedéstől, miközben a gazdi számára is kevésbé megterhelő élményt nyújt. Miután az intravénás katétert, amely csak enyhe kellemetlenséggel jár, bevezették, az állatorvos egy nyugtató injekciót alkalmaz, hogy kedvencünk megnyugodjon és félig öntudatlan állapotba kerüljön. Ezt követően adják be a végső eutanáziainjekciót, amely általában néhány percen belül elhozza a békés távozást.
A legszebb ajándék, amit kis barátunk utolsó napjaiban adhatunk, az az, hogy mindent megteszünk azért, hogy a lehető legnagyobb kényelemben érezze magát.
Amikor kis barátunk utolsó pillanatai elérkeznek, előfordulhat, hogy ellentmondásos érzéssel nézzük a halálba való átmenetét. Bármennyire is nehéz lehet, nagy vigaszt nyújt számára, ha tudja, hogy szerető családja ott van vele. Egyes szakértők úgy vélik, hogy a gyermekeket és más háziállatokat nem szabad bevonni a végső búcsúba, mások viszont azt az elméletet vallják, hogy a társuk látványa a halál utáni pillanatokban segít valamilyen szinten lezárni, és megérteni, hogy nincs többé.
