Jakabovics Tibor, az Equibrilyum Kiadó irányítója, megosztotta gondolatait: „A könyvek válogatnak minket.” – Könyves magazin.

A Könyvhét megnyitóján adták át az idei Szép Magyar Könyv díjakat. Művészeti könyvek kategóriában a Wellisch Tehel Judit munkásságát feldolgozó kötetet ismerte el a zsűri, ezzel az Equibrilyum Kiadó harmadik alkalommal vehette át a díjat. A niche könyveket megjelentető apró kiadó alapító igazgatóját, Jakabovics Tibort a különleges kiadványaik és működési modelljük mellett saját olvasási szokásairól is kérdeztük. Támogatott tartalom.

Jakabovics Tibor 2021-ben alapította az Equibrilyum Kiadót, amelynek keretén belül debütálhatott első saját művével, a Mókusugrással. Az alapító, aki eredetileg vegyészmérnöki végzettséggel rendelkezik, már körülbelül egy évtizede elindította saját kozmetikai márkáját is. A könyvei megjelenése után a kiadó nonprofit alapon működik, ahol Tibor mecénási és néha ötletadó szerepben segíti a könyvkiadást.

A kiadó alapításának ötlete egy régi álomból született, amely hosszú évek alatt formálódott. Az irodalom iránti szenvedély és a könyvek iránti szeretet inspirálta az alapítót, aki úgy érezte, hogy szeretne egy olyan platformot létrehozni, ahol a tehetséges írók és költők művei felfedezhetők és megoszthatók a világgal. A célja az volt, hogy támogassa a kreatív hangokat, és lehetőséget biztosítson számukra a bemutatkozásra, miközben a közönségnek új, izgalmas olvasmányélményeket kínál. Az ötlet végül egy varázslatos pillanatban körvonalazódott, amikor a természet lágy ölén, egy napsütéses délutánon, egy könyv lapjain megelevenedtek a gondolatok, és megszületett a vágy, hogy valóra váltsa ezt az álmot.

Magam afféle "könyvzabáliusz" vagyok. Már négy és fél éves koromban folyamatosan olvastam, és valószínűleg ez a korai és mélyre nyúló élmény köszön most vissza. Egyszer csak eljött az életemben az a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy írni kell, és ha már írunk, akkor nézzük meg, hogy lehet azt a könyvet fizikailag is elkészíteni.

Mindig is érdekelt, hogy egy összetett gondolatból hogyan tud megszületni végül valami megfogható.

Aki valaha is megpróbálta megosztani írásait másokkal, az biztosan ismeri a folyamatot: ott van egy kézirat, amelyet néhány bátor lélek elolvashat. Persze, nem mindenki vállalkozik erre, mert a kézirat olyan, mint egy titkos világ, amelyet nehezen adunk át másoknak. Időbe telik, míg megszokjuk, hogy mások kezébe adjuk a saját gondolatainkat. Amikor végre elolvassák, és elhangzik a "Hű, ez igazán jó!" kifejezés, az író szívében felcsendül a kétely: "Most ne viccelj, ugye?" Aztán ott a következő mondat: "Tényleg, neked írnod kellene!" – ezzel pedig kezdődik a lelkesítő, de egyben ijesztő út, amely a kéziratból a nyomtatott könyvig vezet. De hogyan is lehet ezt a folyamatot végigvinni, akár Magyarországon, akár a világ más tájain? Egy szóval: nem könnyű.

Az ember a társaságával egy darabig csak motoszkál, kérdezősködik, végül ráébredtünk, hogy mindenünk megvan ahhoz, hogy a megírt kéziratból fizikai tárgy, objektumszobor legyen. Megtanultuk, hogy hogyan kell megszerkeszteni, megtaláltuk hozzá a megfelelő jó ízlésű, érzékeny szakembereket, és eljutottunk a végén a nyomdáig. Tulajdonképpen az első saját könyvemen tanultam meg, hogy hogyan kell könyvet kiadni. Élethosszig tartó élmény marad.

Mi is volt ez az első könyv, amely megnyitotta a tudás kapuit és új világokat tárhatott elénk?

Megírtam egy különleges könyvet, amely a fák varázslatos világát idézi meg: a Mókusugrást, egy sorba fűzött, könyvkötött novellák gyűjteményét. Nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy a fák valójában emberek, míg az emberek mintha fák volnának – mintha valami rejtett kapcsolat fűzne össze minket. Itt kezdődött valami varázslatos. Aztán, a pandémia végéhez közeledve, megszületett egy gyerekkönyv is, amelynek címe: Szerintemezazegész.

Utóbbiból forgatták az animációs filmet, ami több díjat is nyert?

Az animációs film születése, vagy inkább a sorozat első epizódja ihlette ezt az élményt. Az ezt követő időszak egy színes kaleidoszkóp forgatagaként zúdult rám: Európa különböző városaiban kalandoztam, és a legkülönfélébb vörös szőnyegeken sétáltam. Néha magam is meglepődtem, hogy mit keresek ott, de az egész egy igazán izgalmas élmény volt.

A megjelenő kötetek kiválasztása egy izgalmas és sokszínű folyamat, amely számos tényezőt figyelembe vesz. Először is, a kiadók figyelemmel kísérik az aktuális irodalmi trendeket, olvasói igényeket és a piaci helyzetet. A szerzők által benyújtott kéziratok, a már ismert írók új művei, valamint a debütáló tehetségek munkái mind esélyt kapnak a megjelenésre. A választás során fontos szerepet játszik a tartalom minősége, az eredetiség és az üzenet ereje. A kiadók gyakran szerveznek olvasópróbákat, ahol a potenciális olvasók véleményét is figyelembe veszik. Ezen kívül a szakmai zsűrik, kritikusok és irodalmi pályázatok is befolyásolják a döntéshozatalt. A marketing szempontok sem elhanyagolhatóak: a könyv piacképessége, a célközönség elérhetősége és a promóciós lehetőségek mind fontos tényezők. Végül, de nem utolsósorban, a kiadók saját ízlése és filozófiája is hatással van a választásra, hiszen minden kötet egy új lehetőséget jelent a kulturális párbeszéd előmozdítására.

Nagyon úgy tűnik, hogy kiválaszt bennünket valami.

Nem keresgéljük a funkciót, a stílust vagy a témát; inkább hagyjuk, hogy mindenféle inspiráció áramoljon felénk. Amikor valami olyan hatással van ránk, ami rezonál a lelkünkkel, ott és akkor valahogy összekapcsolódunk vele.

Folytassuk, folytassuk, folytassuk! Elképzelhető, hogyha egy konkrét célt tűznénk ki magunk elé, a világ bármely szegletében kudarcot vallanánk. Valami idegen maradna bennünk, és a végén talán lenne belőle valami, de az nem a miénk lenne.

Tehát minden egyes könyv egy-egy különleges projekt, egy kis univerzumnak tekinthető?

Nagyon így van. Leginkább hasonlítanám magunkat tán egy többlényű művészemberhez.

Minden egyes darab egy külön világ, és minden ihlet egyedülálló, mint a csillagok az égen.

A világ nagyon gazdag, sokfajta inspiráció érkezik, nagyon bonyolult a mátrix, végül tádámm! Kisül belőle valami egészen érdekes.

Miért választotta a kiadó, hogy különleges könyvek és könyvtárgyak kiadására és gyártására összpontosítson? Az ilyen típusú kiadványok nem csupán információt közvetítenek, hanem művészi értéket és élményt is nyújtanak az olvasóknak. A különleges könyvek gyakran egyedi tervezésűek, prémium anyagokból készülnek, és kézműves technikák alkalmazásával készülnek, így minden példány magában hordozza a művészi kreativitást és a gondos odafigyelést. Ezen kívül a könyvtárgyak gyakran a gyűjtők és az irodalom iránt lelkesedők számára is vonzóak, hiszen nem csupán olvasnivalót kínálnak, hanem esztétikai élményt és értékes műtárgyat is. A kiadó ezzel a specializációval arra törekszik, hogy a könyvek világát egy új dimenzióba emelje, ahol a művészet és az irodalom találkozik.

Nagyon tetszik, amikor azt mondja, hogy gyártás, gyártmány. Mert az elvből, az elméletből, a literatúrából születik valami, amit végül valóban valami gépen kell átereszteni. A körülöttünk lebegő éteri gondolat egyszer csak fizikai valóvá válik és nekünk, az anyagi dimenziókban is létező embereknek ez nagyon fontos. A furcsa, digitalizált világban elveszítjük a kapcsolatot a kétkezi megfoghatósággal.

Ebben az értelemben egy szobor is az, egy festmény is az, hiszen a gondolatból valamilyen eszközrendszer révén készül egy objektum.

Hallottam, hogy van egy különleges műgyűjteménye, amely szoros kapcsolatban áll a kiadóval. Mesélne róla részletesebben? Milyen darabok találhatók benne, és mi inspirálta a gyűjtést?

Most már több mint 10 éve gyarapítgatom a gyűjteményünket, ahova néha úgy kerülnek be tárgyak, hogy készítünk valakinek egy albumot és egyszerűen cserélünk. Mi vállaljuk az album finanszírozását és kapunk érte egy alkotást. Adunk és kapunk és nincs közbe iktatva a pénz. Nem mérgezi meg a relációnkat. Aranyos csereberévé válik, mint régen, amikor kecskéért adtak pokrócot.

A könyvkiadás és a könyvekkel való foglalkozás olyan élményeket és lehetőségeket kínál, amelyek gazdagítják az életemet. Ez a tevékenység nem csupán a szakmai fejlődésemre hat, hanem mélyebb kapcsolatokat is teremt a kultúrával és a társadalommal. A könyvek világában való elmélyülés lehetővé teszi számomra, hogy felfedezzem más emberek gondolatait, érzéseit és tapasztalatait, ezáltal szélesítve a saját perspektíváimat. Emellett a kreatív folyamat, amely a könyvek létrehozásával jár, inspirál és motivál, hogy új ötletekkel kísérletezzek, és saját írói stílusomat formáljam. A könyvkiadás emellett hozzájárul a személyes kapcsolataimhoz is. Találkozom írókkal, szerkesztőkkel és olvasókkal, akikkel közös szenvedélyünk a könyvek iránt összeköt. Ezek a kapcsolatok nemcsak szakmai szempontból értékesek, hanem barátságokká is fejlődhetnek, gazdagítva ezzel a magánéletemet. Összességében a könyvkiadás és a könyvekkel való foglalkozás egyfajta híd számomra, amely összeköti a különböző életterületeimet: a kreativitást, a tudásszerzést és a közösségi élményeket. Mindezek révén egy sokkal színesebb és teljesebb életet élhetek.

Az életem nem ismer hagyományos sorrendiségeket. Tevékenységeim, akár a saját, akár a közösségi szinten, sokrétűek és folyamatosan a figyelem középpontjában állnak. Ez a fajta könyvkiadás nem a megszokott értelemben vett pihenés, hiszen hatalmas kreatív energiákat mozgósít. Mindig arra törekszünk, hogy valami igazán egyedit és különlegeset hozzunk létre. Az akarat talán nem a legpontosabb kifejezés erre; inkább arról van szó, hogy teret engedünk magunknak, hogy valami nagyszerűt alkossunk.

Erre pedig úgy tűnik, a közönség is jól reagál, ahogy az a Szép Magyar Könyv díjból is látható.

Kicsit különös érzés fog el ilyenkor. Mintha ugyanazért a teljesítményért többször is elismerést kapnánk. Először a folyamat során, amikor örömmel tekintünk a saját ötletünkre, majd amikor látjuk, hogy az életre kel, végül pedig, amikor a kezünkben tarthatjuk azt a csodás kötetet. Az a különös, szoborszerű tér, amit könyvnek nevezünk. És persze, amikor újabb díjat kapunk, egy kicsit zavarban vagyunk, de a boldogságunk határtalan. Köszönjük a megtiszteltetést!

Milyen könyvek ragadták meg a figyelmét, amikor még nem a kiadás, hanem a könyvek iránti szenvedélye volt a középpontban? Mely kötetek keltették fel az érdeklődését, és milyen történetek inspirálták, hogy belemerüljön az olvasás világába?

Elsőként érdemes megemlíteni, hogy a fordított irányban sajátítottam el az olvasás tudományát. Egy időben a családom azt gondolta, hogy csak tréfálkozom, mivel fejen állva olvastam az újságot.

Az iskolában derült ki, hogy ez a fura képességem van. Ahogy a szüleim velem szemben felolvastak nekem, fejjel lefelé ismertem meg a betűket.

Négy és fél éves koromban már elértem a könyvespolcot, ami számomra egy varázslatos világ kapuja volt. A nappalink alsó polcán, balról az első könyv Alexandre Dumas klasszikusa, A három testőr volt. Mielőtt bármely mesekönyvhez nyúltam volna, mindig ezt a vörös vászonkötésű regényt olvastam el, mert számomra ez volt a gyerekkorom esszenciája. Mellette ott állt Obádovics matematika könyve, tele rejtélyes szimbólumokkal, amelyekből nem sokat értettem, de mégis lelkesen végigolvastam. Ez a felfedezőút nemcsak a betűk birodalmába vezetett, hanem a tudás iránti vágyamat is táplálta.

Nem kerestem különösebb témát, csupán a polcok mentén haladtam, szorgosan felfedezve a könyvek világát. Balról jobbra, lépésről lépésre, minden egyes kötetet végigolvastam, amíg el nem jutottam a sor végéig. Ezt követően a könyvtárba is ellátogattam, ahol az A betűnél kezdtem újra az utamat.

Hol tart az aktuális polcon? Azóta lettek kedvencek?

Sokszor visszatérek régi olvasmányokhoz, mert az emberi perspektíva folyamatosan átalakul. Az idő múlásával a megértésünk egyre árnyaltabbá válik, új nézőpontok és szögletek merülnek fel, a hangsúlyok pedig áthelyeződnek. Élénken élnek bennem az olvasottak emlékei, és amikor újra nekiugrok egy könyvnek, felfedezem, hogy mit találtam vonzónak korábban, és mi az, ami most ragad meg. Az újraolvasás során a saját belső fejlődésem tükrét látom, a régi benyomások és az új felismerések közötti különbségeket.