Horvátország újraválasztott köztársasági elnöke: A végső célja így is a miniszteri poszt lesz.

Zoran Milanovicot úgy választották közel 75 százalékos fölénnyel ismét államfővé, hogy a köztársasági elnökválasztást nyolc hónappal megelőző parlamenti választásokon még a miniszterelnöki széket célozta meg. De kicsoda a horvát politikai élet szókimondó fenegyereke?

Alkotmányossági szempontból mindenképpen szerencsésen alakult, hogy Zoran Milanovic, Horvátország januárban újraválasztott köztársasági elnöke alulmaradt a tavalyi parlamenti választásokon. Mint oly sok állam sarkalatos törvényében, a Horvát Köztársaság alkotmányában is fehéren-feketén szerepel, hogy az államfő pártoktól függetlenül tölti be a legmagasabb közjogi méltóság szerepét, és mindezzel ellentétes az országgyűlési választások pártpolitikusi megmérettetése.

Milanovic független jelöltként, de a szociáldemokrata SDP listáján indult a parlamenti választásokon, és arra számított, amennyiben nyernek, őt nevezik ki kormányfővé. Azonban a horvát alkotmánybíróságnak a tárgyban hozott határozata alapján Zoran Milanovic csak akkor mérettethette volna meg magát az országgyűlési választásokon, ha lemond a köztársasági elnöki pozíciójáról. Az alkotmánybíróság álláspontja szerint ugyanis az államfő részvétele a választásokon bármilyen minőségben - akár pártlistán, akár függetlenként - összeegyeztethetetlen Horvátország alkotmányos rendjével, az elnöki hatáskörrel, illetve a hatalmi ágak szétválasztásának elvével. Esetleges győzelme az alkotmány, valamint a választási törvény olyan szintű megsértésének minősülne, amiről Miroslav Separovic, a horvát alkotmánybíróság elnöke kifejtette, hogy bírói testülete alkotmányos jogkörükkel élve a választási eredményeket is megsemmisítheti.

Zoran Milanović, szokásához híven, rendkívül éles szavakkal fejezte ki véleményét. A választói akarat megcsúfolásáról beszélt, és nem kímélte az alkotmánybírákat sem, akiket "írástudatlan gengsztereknek" titulált. Szerinte ez az ítélkező testület a kormányzó jobboldali HDZ párt érdekeit szolgálja, és ha elnyeri a választások gyümölcsét, akkor mindenképpen számot fog vetni velük.

Végül úgyis miniszterelnök leszek, de ennek a bandának nem mondom meg, hogy milyen módon

- fogalmazott. Azt is hangoztatta, hogy ha az alkotmánybíróság megsemmisítené a választási eredményeket, az államcsínyt jelentene.

Az akkor és azóta is hatalmon lévő kormányfő, Andrej Plenkovic, "mini államcsínyt" emlegetett, ám ezúttal éppen ellenkező kontextusban. Milanovicot folyamatosan alkotmánysértőként jellemezte, és sürgette, hogy hagyjon fel a jogsértésekkel, mondjon le az államfői tisztségről, és tiszta lappal vegyen részt a következő választásokon.

Milanovic, bár köztársasági elnöki szerepét tölti be, mégis hagyományos kampányformákat alkalmazva járja be az országot.

A közjog szempontjából kissé szokatlan helyzet végül úgy zárult le, hogy a kormányzó HDZ, bár koalíciós partnert vonva be a kabinet megalakításába, sikeresen teljesítette a 2024-es országgyűlési választásokon.

Milanović már korábban is a horvát kormány élén állt, de 2016-ban megbukott, elsősorban a 2015-ös migrációs válság körüli hibás intézkedései miatt. A magyar sajtóban "röszkei csataként" elhíresült esemény után Magyarország szigorú műszaki határzárat létesített a szerb, majd később a horvát határszakaszon is. 2015. szeptember 16-án a röszkei határátkelőnél brutális összecsapás zajlott le a migránsok és a határőrséget védő magyar rendőrök között, aminek következtében több száz ember szenvedett sérüléseket.

Milanović, aki akkoriban Horvátország miniszterelnöke volt, határozottan elutasította, hogy hazája is hasonló határzárat állítson fel. Kifejtette, hogy szögesdrótot húzni két európai uniós tagállam közé nem csupán normálisan elfogadhatatlan, hanem a XXI. század legnagyobb szégyenének és gyalázatának is fog számítani a történelem szemében. Rámutatott, hogy a magyar politikai vezetés olyan játszmát űz, ami számára elítélendő, és amely ellen szavakkal fog küzdeni. "Könnyedén felhúzhatnánk egy drótkerítést, Horvátország akár két hét alatt megvalósíthatná, de én nem kívánok ilyen Európában élni" - hangsúlyozta. "Nem szeretném, ha Horvátország ilyen schengeni térséghez csatlakozna" - tette hozzá.

Mindezek után az irreguláris migránsok Szerbiából Magyarország helyett Horvátország irányában haladtak tovább. Horvátországot a miniszterelnök magabiztos kijelentései ellenére felkészületlenül érte a bevándorlók ellenőrizetlen beáramlása. 2015 szeptemberében olyan nap is előfordult, hogy több, mint 11 ezer migráns érkezett Horvátországba. Az akkor regnáló belügyminiszter, Ranko Ostojic a szerb-horvát országhatár lezárását helyezte kilátásba, azonban ennek gyakorlati megvalósításával kudarcot vallott. Milanovic arról beszélt, hogy akkor majd előrukkolnak egy B-tervvel, ám mindez üres ígéretnek bizonyult. Miután 2016-ban a HDZ került kormányra, Milanovic egy időre visszavonult a politikai élet első vonalából, 2017-ben még Edi Rama albán miniszterelnök tanácsadójaként is dolgozott.

Horvátországban a köztársasági elnök szerepe főként ceremoniális jellegű, még ha a polgárok közvetlenül is választják meg. Összehasonlítva más országokkal, például Magyarországgal, a horvát államfő bizonyos területeken, különösen a külpolitikában, szélesebb jogkörökkel rendelkezik. A közvetlen választás következtében Milanovic megnyilvánulásai rendre jelentős sajtóvisszhangot kapnak, főként, ha véleménye eltér a kormány által képviselt állásponttól. Milanovic 2020-ban indult a köztársasági elnöki választásokon, és váratlanul legyőzte a regnáló államfőt, Kolinda Grabar-Kitarovicot, aki a kormánypárti HDZ politikusa volt. Ezt követően határozottan kifejezte véleményét, amely gyakran ellentétes volt Andrija Plenkovic miniszterelnök és a kormányzó HDZ nézeteivel.

Zoran Milanović politikai profilja egyre inkább éles kontúrokat ölt, hiszen számos területen merész és eltérő véleményeket fogalmaz meg. Nézetei nemcsak a horvát kormánypárt, hanem a szociáldemokraták és az uniós mainstream álláspontjával is gyakran ütköznek. Az ukrajnai konfliktus kapcsán megfogalmazott álláspontja Orbán Viktor és Robert Fico nézeteihez hasonló irányvonalat képvisel, ami miatt feszültség alakult ki közte és Plenković között. A horvát alkotmány értelmében a külügy politikáját közösen irányítja a kormány és az államfő, Milanović azonban világosan kifejtette, hogy míg ő tölti be a köztársasági elnöki posztot, addig nem fogják engedélyezni ukrán katonák képzését Horvátország területén, szemben a HDZ terveivel.

Milanovicnak a Boszniai Szerb Köztársaság elnökével, Milorad Dodikkal is jók a kapcsolatai. Némileg paradox módon a boszniai szerbek első emberével a bosznia-hercegovinai horvát kisebbség érdekében ápol jó viszonyt. Milanovic ugyanis annak a híve, hogy a három államalkotó boszniai nemzet közül a legkisebb létszámú horvátság is azonos közjogi státuszt élvezzen, mint a bosnyákok és a szerbek. A Boszniát alkotó két entitás, a Boszniai Szerb Köztársaság és a Bosznia-hercegovinai Föderáció határoz az államot vezető, háromtagú elnökség összetételéről. A mindenkori elnökség egy bosnyák, egy szerb és egy horvát tagból áll, azonban a horvát tagot a bosnyák többségű Föderációban a többséget alkotó bosnyákok választják meg. Milanovic évek óta hangoztatja, hogy nem tartja méltányosnak ezt a helyzetet. Mivel Dodik a Szerb Köztársaság számára a minél nagyobb önállóság kiharcolásában érdekelt, a bosznia-hercegovinai központi hatalom gyöngítésében szövetségesként számít a horvátok többletjogosultságáért fáradozó Milanovićban.

Milanović a köztársasági elnökválasztás első körében csupán hajszálnyira maradt le a szükséges voksok 49,09 százalékának elérésétől, ám a második körben diadalmas, közel 75 százalékos eredménnyel győzte le a HDZ jelöltjét, Dragan Primoracot. Győzelmi beszédében elsősorban a horvátországi szavazóknak fejezte ki háláját, de említést érdemel, hogy a legnagyobb horvát diaszpóra, Bosznia-Hercegovina választóit is méltatta, annak ellenére, hogy ott többen támogatták Primoracot. Második elnöki ciklusát ünnepélyes beiktatással kezdi február 18-án. Egy dolog biztos: nem számíthatunk tőle a szelíd és visszafogott politikai magatartásra, amely csupán krizantém kiállítások megnyitójára korlátozódik; inkább a határozott, konfrontatív stílusára lehet számítani.