Fedezd fel: izgalmas és különös hangzásvilág vár rád a Jupiter körül!

A NASA számos űrszondája már dokumentálta, mi zajlik Jupiter mágneses mezőjének azon területén, ahol a napszél találkozik a planetáris magnetoszférával. Az így keletkező jelenségeket nemcsak látni, hanem hallani is lehet, ami különleges betekintést nyújt a bolygó körüli dinamikus folyamatokba.

Valószínűleg nem túlzás az állítani, hogy a Voyager-program a NASA eddigi legsikeresebb űrprogramja. A két űrszondát, a Voyager-1-et és a Voyager-2-t az 1970-es évek végén bocsátották fel, az elmúlt fél évszázad során pedig átutazták a Naprendszert, folyamatosan szelték a kilométereket és jelenleg már majdnem egy fénynapra járnak a Földtől.

A szerkezetek folyamatosan gyűjtötték az adatokat a Naprendszerről, miközben figyelemmel kísérték a bolygók környezetét is, ahogyan elhaladtak mellettük. Kihasználták a bolygók gravitációs erejét, hogy felgyorsítsák saját sebességüket és módosítsák pályájukat. A Voyager-1 fedélzetén található egy különleges eszköz, amely képes volt mérni a plazmaáramlást, így a tudósok lehetőséget kaptak arra, hogy megörökítsék a Jupiter "hangját".

Ha egy bolygó mágneses mezővel rendelkezik, akkor magnetoszférát generál. Ez a bolygóközi tér azon régiója, ahol ez a mező dominál, és ez segít megvédeni például a Földet a káros sugárzástól és a napszéltől. Bár ez akár a végtelenségig is kinyúlhat, a csillagok szele összenyomja - hogy mennyire, az attól függ, mennyire erős a mező.

Mivel a Jupiter a Naprendszer legnagyobb bolygója, így nem csoda, hogy a mágneses mezeje is jóval nagyobb, mint a Földé. A Jupiter belsejében a hidrogén olyan nagy nyomás alatt van, hogy fémes állapotába kerül. Örvénylése során erős elektromos áram keletkezik, amelyek hatalmas mágneses mezőt eredményez. Ez 16-54-szer erősebb, mint a Földé, és a Naprendszer egyik legnagyobb összefüggő szerkezetét adja ki. A napszél intenzitásával változik, de a Nap felé több mint 3 millió kilométerre nyúlik el, a Naptól távolodva pedig majdnem a Szaturnusz pályájáig ér.

Amikor a Voyager-1 űrszonda 1979-ben elrepült a Jupiter mellett, a műszerei rögzítették azt a határvonalat, ahol a napszél a mágneses mezőbe ütközik. Az eredmény egy igen félelmetes hang lett:

Sok évtizeddel később a Juno űrszonda is hasonló információkat gyűjtött össze:

A kutatók ezen információk alapján mélyebb betekintést nyerhetnek a bolygónk mágneses mezejének működésébe, valamint annak hatásaira a Földön.