Természetesen, itt van egy egyedi változat a megadott szövegről: **Gáll Tímea: A múltam ereje ma is velem van** Gáll Tímea története egy inspiráló példa arra, hogyan formálhatják életünket a családi hagyományok és a felmenőink tapasztalatai. A múlt tanu
Reggelijével fogad minket, amely a nagymamája régi, ércből készült üstjében főtt. Az asztalon túrós puliszka gőzölög, mellé házi készítésű kolbász és ízletes szalonna kerül, friss zöldségek kíséretében. A rétről gyűjtött gyógynövényekből készült tea illata betölti a szobát. Ahogy hallgatom a nagymama régi történeteit, úgy tűnik, mintha a múlt asszonysorsai elevenednének meg előttem; szemei gyakran megtelnek könnyel, és én órákig el tudnám hallgatni őt. A szavakban ott rejlik a hála, az aggodalom és az emlékezés. Gáll Tímea, a Kölcsönkért kovász írója, érzékeny lélek, akiből valami olyan mélység és ősi tudás árad, ami igazán ritka kincs. (Cikkünk a Nőileg magazin 2024. augusztusi számában jelent meg.)
- Csaknem két évtizeddel ezelőtt gyógyszerészként dolgoztál, most mégsem egy patikában beszélgetünk, hanem a több mint százéves malomárnyékban létrehozott, csíkmadarasi Zsigmond Malom Fogadóban. Megvan még az a pillanat, amikor férjeddel, Leventével eldöntöttétek, hogy feladjátok a korábbi életviteleteket, és életet leheltek ebbe a birtokba?
Még mindig élénken él bennem az a nap, amikor ide költöztünk. Csütörtökre esett, és gyermeki álmok helyett egy egészen más jövőt találtam magam előtt. Nagyszüleim kemény fizikai munkával keresték a kenyerüket, kulákok voltak, és a nagymamám gyakran szenvedett betegségektől. Gyerekként sok időt töltöttem itt, mindig akadt valami tennivaló, de akkoriban ezt nem igazán tudtam értékelni. Nagyanyám mindig azt hangoztatta, hogy az életünknek két iránya van: maradhatunk itt, és valamelyikünk molnár vagy molnárné lehet, vagy tovább tanulunk, ahogy a szüleink tették. Édesanyám gyógyszerész lett, míg Anna néni orvosi pályára lépett. Mindenki azt mondta, hogy a tudás az, ami előre visz minket.
- Elhagytátok a helyet, de végül újra megérkeztetek...
- Itt már mindenki meghalt, több évig üres volt az egész ház, senki nem akart ide jönni, és olyan szerencsém volt, hogy az én uram mondta azt, hogy ezt a birtokot nem szabad veszni hagyni. Persze senki sem akarta, hogy elvesszen, viszont senki nem tudta elképzelni, hogy itt éljen. Levente jött a vendéglátóegység nyitásának az ötletével. Tornatanár volt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, Csíkszeredában, valahogy nem is nagyon láttam, hogy itt hogyan tudna boldogulni. Viszont fel kellett mérjem, hogy ha nekem van egy ilyen támaszom, aki ezt meg szeretné csinálni, akkor én is melléje kell álljak. És
Ekkor még azt hittük, hogy ez csupán egy kellemes mellékfoglalkozás lesz, ahol vendégek jönnek-mennek, és talán egy kis extra pénzt is keresünk, ami lehetővé teszi, hogy elutazzunk nyaralni. Aztán a hír villámgyorsan elterjedt, és egyre több látogató érkezett, míg végül már csak részmunkaidőben tudtam visszatérni a patikához. Amikor a patikában voltam, folyamatosan azon járt az eszem, hogy mit készítsek el délután, míg itthon, főzés közben az új gyógyszerekről tanulmányoztam. Elérkezett az idő, hogy választanom kellett. Úgy döntöttem, hogy itthon maradok, amíg a vállalkozás beindul és stabilizálódik. Mostanra már sikerült elérnünk a kitűzött célt, minden a helyére került, és mi is itt maradtunk.
