Emlékünnepség a Felvidékről kitelepítettek emléktáblájánál (fotókkal)
Szombaton délelőtt az emlékezés szellemében gyűltek össze a Rákóczi Szövetség és a Trianon Társaság nyíregyházi szervezetei. Az esemény helyszíne az Esterházy-emléktábla, valamint a Felvidékről kitelepített honfitársaink emléktáblája volt, ahol mély tisztelettel adóztak a múlt hőseinek és a történelmi események áldozatainak.
Gondolkodjatok el azon a közel százezer magyar sorsán, akiket a 20. század egyik legnagyobb ellenszenvvel övezett politikai vezetője, Edvard Beneš dekrétumai alapján kényszerítettek elhagyni őseik földjét, magyar falvakból és városokból. Ezek az emberek sok esetben Csehországba kerültek rabszolgamunkára, vagy talán jobb sorsra érdemesen, áttelepítették őket a már másodszor is megcsonkított szülőföldjükre. Az 1945. április 5-i kassai kormányprogram a magyarokat és németeket egy kalap alá véve tette felelőssé az ország "felbomlásáért". Érdekes módon a szlovákokat nem érintette ez a vád, pedig ők voltak azok, akik kiváltak Csehszlovákiából. Sőt, kevesen tudják, hogy Szlovákia, Németországgal karöltve, részt vett a második világháború kirobbantásában, miután 1939. szeptember 1-jén megtámadta Lengyelországot! Mégis, a háború végén a győztesek oldalán találták magukat. Ez a történet a múlt század legsötétebb titkai közé tartozik, tele megoldatlan kérdésekkel és fájdalmas emlékekkel.
A felvidéki magyarok 1947-ben kezdődött kitelepítése már viszonylag "humánus" módszere volt a vidék magyartalanításának, hisz olyan gaztettek voltak korábban, mint a nemzettársaink ellen elkövetett tömeggyilkosságok. Gondoljunk a morvaországi Prerauban (Prerovban) 1945. június 19-én agyonlőtt dobsinai magyarokra és németekre, a 120 nőre, 71 férfira és 75 gyermekre, vagy a Pozsonyligetfaluban 1945. július 17-én legyilkolt 90 leventére és a koncentrációs táborokban megölt magyarokra.
