Csehszlovákia szétszakadásának okai | 24.hu A történelmi események sorozata, amelyek 1993 januárjában Csehszlovákia felbomlásához vezettek, mélyen gyökereznek a két nemzet, a cseh és a szlovák identitás eltérő alakulásában és politikai törekvéseiben. A r
Az 1918-ban megalakult Csehszlovákia 32 éve, 1992. december 31-én szűnt meg. Az állam hivatalos neve 1990-től Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság volt, utódaként pedig 1993. január 1-jén létrejött a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság - írja a Múlt-kor.
Csehszlovákia az első világháború végén széthulló Osztrák-Magyar Monarchia romjain alakult meg. A Monarchia osztrák részén élő csehek és a történelmi Magyarország északi vármegyéit lakó szlovákok közös államának terve az első világháború kitörését követő időszakban merült fel a cseh politikában. Kiváltó oka elsősorban az egyre erősödő német nacionalizmus volt, amely fokozatosan szembefordította a Monarchiával a cseheket.
Tomáš Masaryk és Edvard Beneš, a cseh politikai élet kiemelkedő alakjai, együttműködtek a szlovák Milan Rastislav Štefánikkal, hogy 1916-ban Párizsban megalapítsák a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot. Ezt a testületet a nyugati szövetségesek később hivatalosan is elismerték, mint szövetségeset. A Monarchia háborús veresége után, 1918. október 28-án, a prágai Csehszlovák Nemzeti Bizottság rendkívüli jelentőségű törvényt fogadott el, amelyben kinyilvánították a független Csehszlovákia megalakulását az összeomlott Osztrák-Magyar Monarchia cseh, szlovák és kárpátaljai területein.
1918. november 14-én a prágai parlament, mint ideiglenes nemzetgyűlés, hivatalosan is kikiáltotta Csehszlovákia köztársaságát. Ezen történelmi lépés a világháborút lezáró békeszerződés alapján történt, amely lehetővé tette az új állam területi integrációját. A helyzet drámaian megváltozott 1939-ben, amikor a német megszállás következtében Csehszlovákia létezése megszűnt. Azonban, a második világháború végén, a régió politikai átrendeződése nyomán az ország újra egyesült, ezzel új fejezetet nyitva történelmében.
1948-ban az ország a szovjet tömb része lett és a kommunisták kerültek hatalomra, akiket az 1989. novemberi "bársonyos forradalom" buktatott meg. Az ezután, 1990 tavaszán létrejött demokratikus Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságot rövid idő alatt szétfeszítették a csehek és szlovákok ellentétei.
1992 tavaszán Szlovákiában egyre inkább felerősödtek az önálló állam létrehozására irányuló törekvések. Március hónapban Pozsony utcáin tömegek gyűltek össze, hogy kifejezzék támogatásukat az önálló Szlovákia megalakulása mellett. Mivel az egyeztetések a közös államformáról nem vezettek eredményre, a szlovák parlament 1992. július 17-én ünnepélyesen kinyilvánította a Szlovák Köztársaság szuverenitását. A politikai helyzet tovább bonyolódott, amikor három nappal később Václav Havel, a csehszlovák köztársaság elnöke bejelentette lemondását.
1992. július 23-án Pozsonyban a cseh és a szlovák politikai vezetők történelmi döntést hoztak: megállapodtak abban, hogy az ország két önálló nemzetállamra oszlik. Ennek következtében Csehszlovákia az év végén megszűnik, és az új év első napján két új állam, a független Csehország és Szlovákia születik meg. Ezzel a lépéssel mindkét nemzet új fejezetet nyitott a saját történelmében.
A közös állam 74 év és 65 nap után érte el végső búcsúját. Éjfél előtt pár perccel a csehszlovák televízió szilveszteri műsorában Jan Stráský, az utolsó csehszlovák miniszterelnök, valamint Michal Kováč, a Szövetségi Gyűlés utolsó elnöke köszöntötték el a közös államtól. Ezt követően felcsendült a csehszlovák himnusz, majd az utolsó gongütés pillanatában, akárcsak számos más intézmény és szervezet, a föderációs tévécsatorna is véget ért.
