Eldőlt a sors, csődöt mondott egy ország, holott a GDP több mint 7 százalékkal emelkedett.

Gyakorlatilag államcsődbe jutott, miután végleg megfeneklettek az adósságrendezési tárgyalások a nemzetközi kötvénytulajdonosokkal - ugyanakkor a Nemzetközi Valutaalap (IMF) friss előrejelzése szerint Etiópia gazdasága idén akár 7,2 százalékkal is bővülhet. A két valóság közötti ellentmondás rávilágít arra, milyen törékeny a kelet-afrikai ország gazdasági modellje, és mennyire korlátozottak a G20 által bevezetett adósságkezelési mechanizmus lehetőségei. Ha az IMF és G20 nem lép, kaszkád indulhat, sorra jöhetnek a hasonló államcsődök világszerte - derül ki az East African cikkéből.

A hitelezők és Etiópia közötti tárgyalások október közepén derékba törtek, miután a felek nem tudtak konszenzusra jutni a leglényegesebb feltételek tekintetében az államadósság átszervezésével kapcsolatban. Bár a kormány "jelentős előrelépésről" számolt be, a tények tükrében a két éve tartó tárgyalások végül zsákutcába vezettek.

Az ország 2023 végén nem volt képes eleget tenni az egyedüli, egymilliárd dolláros nemzetközi kötvényének kifizetési kötelezettségének, ezért a G20-as mechanizmus keretein belül adósságrendezési kérelmet adott be, ezzel gyakorlatilag fizetésképtelenné vált.

Ezzel az állam lényegében egy olyan határvonalon egyensúlyoz, ahol a csőd és az újrakezdés lehetősége egyaránt jelen van.

A hitelezők, köztük a Morgan Stanley Investment Management, a Franklin Templeton, valamint a VR Capital és a Farallon hedge fundok, kifejezték csalódottságukat a folyamat megakadásával kapcsolatban, és már jogi lépések fontolgatásán is gondolkodnak. A legfőbb vitapont a "kezelés összehasonlíthatósága" volt, azaz az, hogy a magánszektorbeli befektetők ugyanazzal a feltétellel részesüljenek haladékban, mint az állami hitelezők. Ez különösen Kínát érinti, hiszen az ország egyedül Etiópia 31 milliárd dolláros államadósságának körülbelül negyedét birtokolja. A hitelezők úgy vélik, hogy a kormány nem osztotta meg velük a kínai megállapodások részleteit, így nem tudják megítélni, hogy a feltételek igazságosak-e.

A felek konszenzusra jutottak abban, hogy a befektetők 15%-os adósságleírást vállalnak, emellett pedig jogosultak lennének egy úgynevezett "Value Recovery Instrument" megkapására. Ez az eszköz arra hivatott, hogy a jövőbeni exportbevételek növekedése esetén ellensúlyozza a felmerült veszteségeiket.

A tárgyalások, sajnos, ennek ellenére nem bírták el a nyomást, és végül összeomlottak. A kötvény értéke azonnal több mint egy centtel csökkent, de még mindig a 95 cent körüli szinten stagnált a dollárra vetítve. Ez a szint pedig továbbra is a legmagasabb, amit 2021 eleje óta tapasztalhattunk.

Az IMF közleményben üdvözölte az eddig elért "előrelépést", és további tárgyalásokra biztatta a feleket, de a gyakorlatban ezzel csak megerősítette: Etiópia jelenleg finanszírozhatatlan helyzetben van. A Nemzetközi Valutaalap adatai szerint az ország adósságállománya fenntarthatatlan, miközben külföldi tőkepiaci hozzáférése gyakorlatilag megszűnt. A Common Framework, amelyet 2020-ban hoztak létre éppen az ilyen esetek kezelésére, mostanra több ország - köztük Zambia és Ghána - esetében is elakadt.

A londoni civil szervezet, a Debt Justice vezetője, Tim Jones, éles kritikát fogalmazott meg a Common Framework kapcsán, amely szerinte "nincs foga", vagyis nem képes arra, hogy a magánhitelezőket érdemi veszteségvállalásra kényszerítse. Az elméletileg egységes keretet hirdető rendszer célja, hogy az állami és magánszereplőket egy asztalhoz ültessen, de a gyakorlatban a folyamatok elhúzódnak, így az érintett országok pénzügyi helyzete súlyosan instabillá válik. Etiópia esete remek példája ennek a problémának:

A hitelezők között nem alakult ki egységes álláspont, és a Nemzetközi Valutaalappal szemben fokozódó bizalmatlanság tapasztalható. Emellett az ország gazdasági helyzete politikai szempontból is instabilnak mondható.

Az IMF előrejelzései körüli viták élesedtek a kötvénytulajdonosok és a kormány között. Az elemzők úgy vélik, hogy a nemzetközi pénzügyi intézmény alábecsülte az etióp exportbevételek várható növekedését, különösen az arany és a kávé globális árának emelkedése miatt. A kormány legfrissebb adatai szerint a 2024/25-ös pénzügyi évben az exportbevételek elérhetik a lenyűgöző 8,3 milliárd dollárt, ami jóval meghaladja az IMF által előrejelzett 6,37 milliárdos számot.

Ez azt jelenti, hogy a Valutaalap modellszámításai konzervatívabb képet adnak az ország teljesítményéről - ugyanakkor a politikai kockázat, a devizatartalékok szűkössége és az inflációs nyomás miatt az etióp gazdaság stabilitása így rendkívül sérülékeny.

A helyzet érdekessége abban rejlik, hogy Etiópia, bár technikailag fizetésképtelen, az IMF legújabb, októberi előrejelzése alapján...

2025-ben 7,2, 2026-ban pedig 7,1 százalékos GDP-növekedés várható.

Ez a nemzet továbbra is a szubszaharai régió egyik legdinamikusabban fejlődő gazdasága lehetne – legalábbis elméletben. Bár a növekedés nem éri el a kormány által kitűzött 9 százalékos célt, még így is jelentősen túlszárnyalja az afrikai átlagot, amely 4,1 százalék, valamint a globális szintet, ami csupán 3,2 százalék.

Az IMF figyelmeztetett arra, hogy a globális gazdaság 2025-re lassulni fog, ami részben a kereskedelmi vámháborúk és a szigorú fiskális intézkedések következménye. Ez a jelenség különösen fontos jelentőséggel bír a fejlődő országok, például Etiópia számára, ahol a gazdasági növekedést egyre inkább a belső reformok és a fenntartható költségvetési politika fenntartása fogja meghatározni. Etiópia esetében ez a helyzet különösen sürgető, hiszen az ország a polgárháborúval sújtott északi területekből, a tőkehiányos belső piacból és a külső finanszírozási válságból egyaránt próbál kilábalni.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a kínai hitelek feltételei nagyrészt rejtve maradnak. A Pekinghez kapcsolódó pénzintézetek több milliárd dollárt fektettek az etiópiai infrastruktúra-fejlesztésekbe, beleértve vasutakat, vízerőműveket és ipari zónákat. Az adósság átütemezése azonban politikailag érzékeny téma. Míg a nyugati hitelezők törekednek a nyilvános egyeztetésekre és az átláthatóságra, a kínai fél hajlamos titkos, kétoldalú megállapodásokat kötni, ami megnehezíti a koordinált rendezést.

Abdulmenan Mohammed, egy Egyesült Királyságban élő etióp közgazdász, a Reutersnek adott interjújában kifejtette, hogy a jelenlegi patthelyzet az egyik legrosszabb lehetőség, amivel szembenézhetünk.

A kormány új forrásokhoz nem tud hozzáférni, a hitelezők pedig nem látják viszont a befektetett pénzüket, miközben a lakosság a megszorítások súlyos következményeit viseli.

A szakértő úgy véli, Etiópia kormánya hibát követ el, ha ugyanazokat a feltételeket próbálja minden hitelezőre alkalmazni: "A magánkötvényeseket külön kellene kezelni, különösen, ha gyors megállapodásra akar jutni."

Bár az infláció 2024/25-ben 19,9-ről 13,9 százalékra mérséklődött, az IMF szerint a kormány célja - az egyszámjegyű infláció - még távolinak tűnik. Az etióp lakosság reáljövedelme folyamatosan csökken, a devizahiány miatt pedig számos importtermék elérhetetlenné vált.

Az ország külső tartalékai 2025-re mindössze három hónapra elegendő import fedezet alá csökkentek, ami komoly figyelmeztető jel a fizetési mérleg esetleges összeomlására.

A kormány legutóbbi nyilatkozatában kifejezte reményét, hogy "a tárgyalások hamarosan újra kezdetét vehetik". Ugyanakkor a befektetői bizalom már súlyosan megingott. A nemzetközi piacon Etiópia mostanra a csőd szélén álló országok sorába került, ahol az IMF technikai növekedési előrejelzései csupán statisztikai érdekességeknek számítanak, nem pedig reális gazdasági perspektíváknak.

A legfontosabb kérdés jelenleg az, hogy az IMF és a G20 készen áll-e arra, hogy újragondolja a Common Framework működését, mielőtt más feltörekvő gazdaságok, mint például Kenya vagy Nigéria, szintén belekerülnének hasonló adósságcsapdákba.

Etiópia esete világosan rávilágít arra, hogy a rendszer nem képes gyors és megbízható megoldásokat nyújtani.

Eközben a gazdaságpolitikai illúziók - a 7 százalékos növekedés, a "stabilizálódó infláció", a reformígéretek - elfedik a tényt, hogy az ország pénzügyileg gyakorlatilag összeomlott.

Etiópia, amely a papíron látványos fejlődést mutatott, a valóságban sajnos csődbe ment, mára a fejlődési sikertörténetek és a makrogazdasági illúziók közötti hatalmas szakadék szimbólumává vált Afrikában.