Deutsch Tamás hangsúlyozza: pontosan akkor válik indokolttá az aggodalom, amikor a hatalom a megnyugtatás eszközéhez nyúl, és azt állítja, hogy nincs ok a félelemre.

"Akit ez nem érint, annak nincs mit kérdeznie" - fogalmazott Kocsis Máté, reagálva az "átláthatósági" törvényjavaslat körüli aggodalmakra. További kormánypárti politikusok is hasonló érvet hangoztattak, próbálva eloszlatni a független sajtó és civil szervezetek ellehetetlenítésére irányuló jogszabály valódi természetével kapcsolatos félelmeket. Legutóbb Gulyás Gergely azt állította, hogy Ruszin-Szendi Romulusz esetleges letartóztatásának szándéka kapcsán "aki betartotta a törvényeket, és nem működött együtt ukrán kémekkel a hazája érdekeivel szemben, annak nincs mitől félnie!". Azonban, ha visszatekintünk a magyar történelem eseményeire, joggal érezhetjük, hogy ez az érvelés aggasztóan ismerős.

Nem ez lenne ugyanis az első alkalom, amikor kiderül, hogy a hatalom állítása szerint csak egy szűk, tisztességtelen réteget célzó fenyegetés bárkit elsöpörhet, aki éppen útban van. Hoztunk is rá 4+1 példát az elmúlt 120 évből.

Az 1918-as hatalmas összeomlást követően a helyzet rendkívül zűrzavaros lett. Károlyi Mihály gróf, aki a körülményekhez képest próbálta irányítani a dolgokat, hamarosan szembesült azzal, hogy a feladat, amelyet vállalt, messze meghaladja képességeit. Amikor a legközelebbi munkatársai hátat fordítottak neki, nem maradt más választása, mint hogy átadja a hatalmat a forradalmi szenvedélyű kommunistáknak, akik ekkor már a lenini eszmék tüzében lángoltak. Az új rendszer alapelveit Egerben Hegedűs Márton, a kommunistákkal szövetkező szociáldemokrata, részletesen bemutatta, ezzel új irányt adva a politikai életnek.

A proletárdiktatúra kizárólag a hatalmasok, a földesurak, a vallási vezetők és a gazdag bankárok ellen lép fel, és addig folytatja harcát, amíg el nem éri a kitűzött célját. A hétköznapi embereknek nincs mitől tartaniuk a proletárdiktatúrától; csupán annyit kell tenniük, hogy szorgalmasan dolgoznak mindannyian.

A vörösterror időszaka a Duna-Tisza közén különösen sajátos formát öltött, ahol a különböző, ellenforradalminak titulált, valójában pedig a tanácskormány agrárpolitikája ellen lázadó csoportok megmozdulásait brutális módszerekkel számolták fel. Ennek következtében sok ártatlan ember vált a forradalmi terror áldozatává. Hegedűs Márton esetében is érdekes a helyzet: ha jobban rettegett volna a proletárdiktatúrától, talán elkerülhette volna sorsát. A Rákosi-korszakban ugyanis a szociáldemokraták jobboldalához sorolták, 1950-ben letartóztatták, és a kistarcsai internáló táborba zárták. Ott, két év múlva, még mindig tisztázatlan körülmények között hunyt el.