Csábtánc, kifinomultság és varieté – ez volt a szocializmus legizgalmasabb éjszakai szórakozóhelye, ahol a légkör vibrálóan pezsgő volt.
A Radisson Blu Béke Hotel története több mint egy évszázadra nyúlik vissza, amely során számos emlékezetes pillanatot élt meg. 1913-ban nyitotta meg kapuit Britannia Szálló néven, Fábri Henrik kávékereskedő vezetésével. A létesítmény átalakítása Málnai Béla keze alatt zajlott, aki a lakóházat egyedülálló eleganciával varázsolta újjá. A szálloda nem csupán kényelmes szobákkal, hanem a legmodernebb luxussal is büszkélkedett, beleértve a központi porszívót, perzsaszőnyegeket, világító szobahívókat és gyönyörű velencei csillárokat.
Az I. világháborút követő fehérterror időszaka alatt a gyönyörű épület sötét árnyakat vetett. E falak között működött Héjjas Iván paramilitáris szervezete, a britanniások központja, akik hosszú hónapokig terrorizálták a környéket zsarolás, fosztogatás, politikai gyilkosságok és embertelen kínzások révén. A hotel hírneve nem éppen virágzott ebben az időszakban, ahogy a gazdasági válság sem kedvezett a működésének. Így hát Fábri a szállodát eladta, amelyet később Németh Aladár és felesége vettek meg az új tulajdonosoktól, új reményeket és lehetőségeket hozva a hely számára.
Az öt nyelvet beszélő, valódi vendéglátós szakember korábban a debreceni Aranybikát üzemeltette, így nem meglepő, hogy ügyes érzékkel látott neki az átalakításnak. A polgári közönség igényeit célozta meg, ami hatalmas sikert hozott számára. Az alagsorban megnyílt Szondi borozó kapcsán a tulajdonosok kapcsolatba léptek Haranghy Jenővel, akinek lenyűgöző üvegablakai, mozaikjai és falfestményei ma is az épület meghatározó díszei közé tartoznak.
1937-ben megnyílt a Kupolaterem, amely Haranghy varázslatos tervei alapján készült. A helyszín különlegessége az impozáns üvegtető, amely gombnyomásra nyílt és csukódott, a zöld márványoszlopok pedig a tér eleganciáját emelték ki. Később, egy felújítás során a tervezők vékonyabb oszlopokra gondoltak, ám ez a döntés statikailag megroppantotta az épületet, így a 80-as években elkerülhetetlenné vált a robbantás. Szerencsére az üvegtetőt sikerült szétszerelni és megóvni, így ma már a Hotel Zsolnay Kávéházában élvezhetjük a csodálatos panorámát, amely alatt újra találkozhatunk a tér varázsával.
A II. világháború sötét időszakai ismét súlyosan érintették az épületet, amely hadikórházként is funkcionált. A háború végeztével a Vörös Hadsereg vette át az irányítást, és a szovjet főparancsnok itt élt családjával, nem mellesleg pedig bérleti díjat is fizetett a szállásért. A háború során az épület megsérült, ennek következtében a sarkán álló Szondi és két apródja című szobor is megsemmisült. A háború után Németh Aladár úgy döntött, hogy újjáéleszti a helyet, és Béke néven újranyitotta. Hiába gyűjtött azonban pénzt a felújításra, 1949-ben az államosítás szele ezt a helyet is elérte, ezzel újabb kihívások elé állítva az épület történelmét.
A Béke Hotel a szocializmus időszakában azok közé a különleges helyszínek közé tartozott, ahol a vasfüggöny mögött egy kis szelet Nyugat varázsát tapasztalhatták meg az emberek. A színvonalas szórakoztatás itt mindig bőségesen jelen volt, vonzva a látogatókat. Az épület 1985-86 között jelentős felújításon ment keresztül, és a rendszerváltásig sikerült megőriznie patinás vonzerejét. Ma, a néhány évvel ezelőtti átfogó renoválás után, modern környezetben élvezhetjük a régmúlt eleganciáját, amely egyedi hangulatot teremt a látogatók számára.
A Béke Hotel több mint egy évszázada a kulturális élet szívveréseként funkcionál. Móricz Zsigmond itt alapította meg a Nyugat-Barátok Körét, ahol olyan neves írók, mint Kosztolányi, Karinthy és Szabó Lőrinc is megfordultak az első ülésen. A hét minden egyes napján különböző tematikus programokkal várták az érdeklődőket, legyen szó pszichológiáról, képzőművészetről vagy éppen irodalomról. Móricz a terem bérléséért nem fizetett, ám a résztvevőknek kötelező volt uzsonnát vásárolniuk, ami nem volt éppen pénztárcabarát. A szobák pedig számtalan irodalmi vonatkozású titkot őriznek, hiszen itt számos mű született, és a falak között számos jelentős eszmecsere zajlott. Az épület falai a művészetek szellemében átszőttek, és minden egyes sarkában érezni lehet a múlt vibráló energiáját.
A II. világháborút követően a helyzet nem sokat változott. A korabeli Béke Szálló és annak impozáns Kupolaterme, amely az Orfeum otthona is volt, az éjszakai élet fülledt és elegáns középpontjává vált. Zenés-táncos varietéprogramját rendkívüli népszerűség övezte, nem utolsósorban azért, mert ez volt az egyik kevés szórakozási forma, amelyet a külföldi látogatók is élvezhettek, hiszen nem igényelt nyelvtudást. A színvonalas előadásokban olyan neves művészek léptek fel, mint Hofi Géza, Koós János, Máté Péter és Honthy Hanna, akik mind hozzájárultak a hely varázsához és népszerűségéhez.
A budapesti vendégeket a szálló régi varázsa és híre vonzotta, míg a külföldieket inkább az este kínálta programok csábították. A magyar művészek is szívesen látogatták a helyet, gyakran saját előadásaik után. Kállai Ferenc például rendszeresen megfordult a Béke Szállóban, amely a törzshelyévé vált. A nemzetközi sztárok közül Richard Burton volt az első, aki itt járt; noha Liz Taylor társaságában az InterContinental modern falai között szállt meg, a Kékszakáll forgatásához Budapestre érkezve néhány jelenetet a Béke Szállóban rögzítettek. A hely történetét írták Marcello Mastroianni és Gianni Morandi látogatása is, míg Glenn Close éppen Szabó István Találkozás Vénusszal című filmjének forgatásán tartózkodott itt.
A szálló 1986-ban végrehajtott felújítása után újraéledt a szórakoztató műsor, ám a leírások alapján a minőség egyre inkább vegyes képet mutatott. A műsorban bűvészek lenyűgöző trükkjei és Hernádi Judit, valamint Schubert Éva különleges közreműködése mellett olyan extravagáns táncprodukciók is helyet kaptak, mint az a jelenet, ahol afrikai művészek nyárson sütögettek egy fehér nőt, vagy a szultán, aki új feleséget keresett a háremébe. Az éjszaka 1 órakor kezdődött a City Night, amely keretein belül...
A rendszerváltás után, amikor a diszkók és éjszakai bárok világa virágzásnak indult, a varieté műfaja egyre inkább háttérbe szorult, míg végül szinte teljesen eltűnt Budapest éjszakai életéből. Ma már alig találunk hasonló szórakozási formát a városban. Ezzel szemben a gyönyörűen felújított Béke Hotelben egészen más atmoszféra vár ránk: bár nem olyan pikáns, mint a régi varieték, a bájos környezet és a lenyűgöző díszletek ugyanúgy elbűvölnek, mint egy évszázaddal ezelőtt. A csodás belső terek, a Kupolaterem és a műalkotások felfedezésére egy vezetett városi séta keretében is lehetőség nyílik.
