Búcsú a Sepsi OSK-tól, üdvözlet az FK Csíkszeredának | Székely Sport A Sepsi OSK színeitől való búcsúzás mindig érzelmekkel teli pillanat, hiszen a klub sok szép emléket és élményt adott a szurkolóknak. Most azonban egy új fejezet kezdődik, hiszen üdvözö

Ezt nemhogy az idény elején, de még az alapszakasz zárásakor sem gondoltuk volna.

A célunk, hogy részt vehessünk az európai kupákban, és legalább a felsőházi rájátszásba jussunk. Az alsóház élen végzése lenne a legjobb, hiszen szeretnénk megőrizni a helyünket. Mindent megteszünk, hogy harcoljunk az osztályozós pozíciókért. Csak azt szeretnénk elkerülni, hogy kiestünk!

Nagyjából így foglalható össze a Sepsi OSK idei szezonja ősztől egészen vasárnap délutánig.

Hogy miért történt meg ez a szürreális forgatókönyv? Nehéz megmondani.

A klub munkatársai talán tisztában vannak a helyzettel, vagy legalábbis sejtéseik vannak. A külső szemlélők véleménye szerint az együttes játékospolitikai döntései, valamint az edzők közötti sűrű váltások együttes hatása vezetett ahhoz, hogy a háromszéki csapat nyolc év elteltével ismét a másodosztály küzdelmeiben találja magát.

És van még egy apró, de fontos dolog, amit szeretnék megosztani.

Bár tisztában vagyok vele, hogy sokan eltérő nézettel bírnak e kérdésben, mégis emlékezetesek számomra az OSK kezdeti évei. Akkoriban a klub csendesen, de határozottan építette fel magát, és évről évre egyre figyelemre méltóbb teljesítményeket tudott felmutatni, míg végül a kupa is az ölébe hullott. Sokan nem is tudták, kik rejtőznek a klub mögött. Az idő múlásával azonban a bukaresti sajtó egyre gyakrabban kereste meg a klub tulajdonosát, különféle apropókkal. Ahogy a sepsiszentgyörgyi üzletember egyre több alkalommal szólalt meg a román médiában - persze mindig mérsékelt stílusban -, úgy tűnt, a csapat teljesítménye is lassan-lassan hanyatlásnak indult.

Természetesen elképzelhető, hogy a kettő között nincs semmilyen kapcsolat.

Ahogyan a tavalyi év eseményei körül kialakult történet is mutatja, Marius Ștefănescu esete nem csupán érdekes, hanem tanulságos is. "Eladjuk, de nem adjuk oda." "Elengedjük, de nem engedjük el." "Csak Bukarestbe nem megy, még ha 5-10 millió eurót is ajánlanak érte." "Százszázalékosan kijelenthetjük, hogy nem távozik a fővárosba. A mi becsületünk és korrektségünk nem eladó" - ezek a hangzatos kijelentések többször elhangzottak. De vajon mennyire voltak ezek valódi elvek, és mennyire csupán üres szavak?

A Tamás Márk-féle akció is furcsa volt.

A hírek szerint a korábbi egyszeres magyar válogatott labdarúgó munkaszerződését felbontották, lehetővé téve számára, hogy külföldön folytassa pályafutását. Akkoriban a csapat tulajdonosa úgy fogalmazott, hogy a középhátvéd „sokat vesztett a renoméjából”, azonban másfél év elteltével a játékost, aki a sajtó szerint botrányos körülmények között hagyta el Háromszéket, az OSK újra szerződtette. Sajnos, a visszatérése nem bizonyult sikeresnek, hiszen szinte egyik edző sem bízott benne eléggé ahhoz, hogy a kezdőcsapatban kapjon helyet.

Az sem volt mindennapi eset, amikor a tulajdonos - talán a Botoșaniban elszenvedett vereség után - Facebook-posztban kritizálta a stábot és játékosait, s megvonta tőlük az ebédet (!). Mint az oviban.

Szóval sok mindent lehet felsorolni, köztük a csapatot jól ismerő Vali Suciu menesztését (a csapat akkor még az alsóház első helyeiért harcolt), a Dorinel Munteanu-féle intermezzót is.

Kétségtelen, hogy a hektikus események és néhány botrányos eset következményeként Székelyföld jelképes csapata kénytelen elhagyni az élvonalat.

Úgy vélem, nincs olyan erdélyi magyar, aki ne érezne szomorúságot a Sepsi OSK lenyűgöző, de egyben fájdalmas története láttán.

Néhány héttel ezelőtt még ugyanis kézdörzsölve készültünk arra, hogy a román elsőosztályban Csík-Sepsi derbit láthatunk majd. Nos erre még egy kis ideig (vagy sokáig?) várnunk kell.

Bár szomorú szívvel búcsúzunk a háromszéki együttes élvonalbeli teljesítményétől, mégis optimizmussal köszöntjük a Csíkszeredát!