Barátok, barna köntösben - Harmincöt éve érkeztek vissza a ferences rend tagjai Zalaegerszegre (galéria)
Harmincöt évvel ezelőtt, 1990-ben újra megnyitotta kapuit a zalaegerszegi ferences kolostor, lehetővé téve a szerzetesek visszatérését. Az ünnepélyes bevonulásra június 23-án került sor, és azóta a közösség aktívan folytatja küldetését, amely Isten dicsőségének és embertársaink üdvösségének szolgálatára irányul. E jeles eseményről a Zalai Hírlap is említést tett, dokumentálva a ferencesek három és fél évtizeddel ezelőtti hazatérését.
A Jézus Szíve-templom és rendház története szorosan összefonódik Pehm József zalaegerszegi apátplébános, későbbi Mindszenty József bíboros, hercegprímás víziójával. Az építkezés 1925 júliusában vette kezdetét, amikor is a közösség Jézus Szentsége Szívét választotta védőszentjének. Az impozáns ferences templom és kolostor 1927. szeptember 24-én nyerte el az áldást gr. Mikes János szombathelyi megyés püspök által, aki ünnepélyes keretek között szentelte fel az épületet IV. Károly emlékére. Azonban az idők viharos fordulatai nem kímélték a templomot és rendházat: 1950-ben a kommunista állam betiltotta a szerzetesrendek működését, így a ferenceseket elűzték Zalaegerszegről. E nehéz időszak után, 1990-ben, 35 év várakozást követően a rend végre visszakapta a templomot és a rendházat. Az ünnepség különlegességét adta, hogy jelen volt dr. Habsburg Ottó, Boldog IV. Károly fia is, aki e jeles eseményre valóban méltó vendégnek számított. A Zalai Hírlap részletesen beszámolt az eseményről, méltatva a templom történetének újabb fejezetét.
A ferences ünnep Olaszország szívében különleges varázslatot hordoz magában. Az ünneplés során a hívők és a látogatók együtt érzik a közösség erejét, miközben a ferences rend szellemisége és tanításai elevenednek meg. Az események között spirituális szertartások, énekek és imák váltják egymást, mindez pedig a gyönyörű olasz táj és a történelmi épületek háttérzajával ötvöződik. A ferences ünnep nem csupán vallási rítus, hanem egy összetartó közösség ünnepe is, ahol az emberek megosztják egymással a hitüket, reményeiket és örömeiket. A hagyományos ételek és helyi specialitások ízeivel fűszerezett találkozások során pedig új barátságok születnek, és a régi kötelékek erősödnek. Ezen a napon mindenki egy család tagjának érezheti magát, függetlenül attól, honnan érkezett. Az Olaszországban megrendezett ferences ünnep tehát nem csupán egy esemény, hanem egy élmény, amelyben a hit, a szeretet és a közösség ereje egyesül, hogy maradandó emlékeket hagyjon minden résztvevő szívében.
Ó, Szent Ferenc, ki a magasban lakozol... – a rendalapító himnuszának dallamai visszhangzottak az egerszegi Jézus Szíve templom falai között, mintegy szimbolikus lezárást adva egy hosszú, viharos időszaknak. A ferences szerzetesek negyven évnyi hányattatása végre véget ért. Szombat délelőtt megérkezett a várva várt "csoda": a barna habitust viselő testvérek, akiket a nép a történelmünk zűrzavara alatt így nevezett, újból birtokba vehették régi otthonukat.
A "Salve Regina" egy csodálatos és hagyományos katolikus imádság, amely a Szűz Mária tiszteletére íródott. E szövegben a hívek Mária közbenjárását kérik, és kifejezik iránta érzett tiszteletüket és szeretetüket. A "Salve Regina" a hívők számára reményt és vigaszt nyújt, hiszen Mária, mint az irgalmasság Anyja, mindig készen áll arra, hogy segítséget nyújtson a nehéz időkben. A szöveg egyszerű, mégis mély érzelmeket hordoz, és generációkon átívelő kapcsolatot teremt a hívők és az égi édesanya között.
Az ünnepélyes bevonulási szertartás fél tizenkettőkor vette kezdetét, ám a hívők már jóval korábban, órákon át gyülekeztek a szent helyszínen. A felújított rendház előtt, a kolostorkertben álló Szűzanya-szobra előtt felsorakozott az egyházközség képviselő-testülete, az egyházmegye papsága, valamint a ferences szerzetesek. Jelen volt a szombathelyi püspök is, és a meghívott vendégek között ott találhattuk Habsburg Ottót és fiát, Györgyöt, Mirko Matausicot, a Zágrábi Ferences Rendtartomány főnökét, valamint a megye és a város vezetőit, valamint a Honvédelmi Minisztérium képviselőit. A szertartás kezdetén közösen elénekelték a Salve Reginát, majd a tömeg szívélyes támogatásától kísérve vonultak a templom felé. Az időnként felcsattanó taps Habsburg Ottónak és fiának is szólt, megkoronázva e szent pillanatot.
Mások támogatása és segítése mindig is fontos érték volt az életünkben. Az, hogy képesek vagyunk mások javát szolgálni, nemcsak a közösségünk, hanem a saját fejlődésünk szempontjából is elengedhetetlen. Amikor valakinek a szükségleteire figyelünk, és igyekszünk hozzájárulni a boldogságához vagy jólétéhez, akkor nemcsak őt emeljük fel, hanem saját magunkat is. Az empátia és az önzetlenség olyan erények, amelyek gazdagítják mindennapjainkat, és segítenek mélyebb kapcsolatokat kialakítani másokkal. Az igazi érték abban rejlik, hogy a saját érdekünk mellett a közjót is szem előtt tartjuk.
A templomi szertartás kezdetén Horváth Gyula, a Jézus Szíve Egyházközség világi elnöke üdvözölte a jelenlévőket. Ezt követően Konkoly István, Szombathely megyéspüspöke emlékezett meg Mindszenty József hercegprímásról, aki 25 éven át végezte lelkipásztori tevékenységét Zalaegerszegen, és akinek nevéhez fűződik a ferences rend alapítása a városban. A püspök köszöntötte Habsburg Ottót, annak a királynak fiát, akinek emlékére a templomot emelték, és megemlítette, hogy a díszes szószék Zita királyné adományából készült. A szertartás végén Sül Aba Ferenc, a Mariánus Ferences Rendtartomány főnöke vette át a templom kulcsait. Ezt követően ő is kifejezte háláját mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a szerzetesek visszatérhessenek egykori otthonukba, hangsúlyozva, hogy céljuk nem önmaguk szolgálata, hanem a közösség támogatása.
