Az összetartozás nem csupán egy kérdés, hanem tudatos választás - Emlékezés az Apponyiak kápolnájában - VIDEÓKKAL | ma7.sk

A megemlékezésen tiszteletét tette Tóth László, a Nemzetpolitikai Államtitkárság felvidéki ügyekért felelős főosztályvezetője, valamint Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke. Jelen volt továbbá Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke, és Kiss Beáta is, aki a Csemadok országos elnökségében a szórványért felelős elnökségi tagként képviselte a közösséget.

Apponyi Albert, a kortársai által legnagyobb élő magyarnak kikiáltott politikus, a párizsi magyar békeküldöttség vezetője, Magyarország ,,védőügyvédje'' itt töltötte gyermekkorát, olyannyira szerette ezt a helyet, hogy végrendelkezésében azt kérte, végső nyughelye az éberhardi Szent György-kápolna legyen, amely ma a község templomaként is szolgál. Ez a hely tehát egyszerre idézi Apponyi Albert politikai hagyatékát, a történelmi Magyarország emlékét, és a magyar megmaradás belső parancsát.

Gubík László interjújában méltatta Apponyi kiállását, felkészültségét és szilárd elveit, hangsúlyozva, hogy ő soha nem a pártpolitikai érdekeket helyezte előtérbe, hanem mindig a nemzet szolgálatát tartotta szem előtt. Kiemelte, hogy Apponyi elkötelezettsége és elvei példaértékűek, és hozzájárultak a közös célok eléréséhez.

Kiss Beáta, a Csemadok országos elnökségének szórványért felelős tagja és elnökjelölt, stábunknak a kultúra jelentőségét és megőrző erejét hangsúlyozta. Kiemelte, hogy a legkisebb közösségek is rendkívül lényegesek, és a munkát éppen ott kell kezdeni, ahol a legnagyobb szükség van rá.

Az emlékünnepség megnyitó beszédét Tóth László mondta el, aki hangsúlyozta, hogy június 4. tizenöt éve a Nemzeti Összetartozás Napja, amely nemcsak a jelen számára jelent reményt, hanem értékes útravalót is nyújt a fiatal generációk számára. Beszédében köszönetet fejezett ki az előző nemzedékeknek, akiknek küzdelme és áldozatai lehetővé tették, hogy ma is büszkén élhessünk és álmodhassunk magyarul, akár az anyaország határain túl is.

Ökumenikus istentisztelet: Egyesülés a hitben Az ökumenikus istentisztelet olyan különleges alkalom, amikor különböző keresztény felekezetek tagjai találkoznak, hogy közösen dicsőítsék az Urat. Ez az esemény a keresztény egység szellemében zajlik, lehetőséget adva arra, hogy a különböző hagyományok és szokások egy helyen találkozzanak. A közös imádság és énekek során megélhetjük a közösség erejét, és tapasztalhatjuk, hogy a hitünk alapjaiban összeköt minket, függetlenül attól, hogy milyen különböző utakat jártunk be. Az ökumenikus istentisztelet nem csupán egy vallási esemény, hanem egy lehetőség arra, hogy a szeretet és a megbecsülés jegyében találkozzunk, és együtt keressük az utat Istenhez. Ezen a napon minden résztvevő hozzájárulhat saját egyedi kultúrájával és szokásaival, így a program gazdag és sokszínű lesz. Az ökumenikus istentisztelet arra emlékeztet minket, hogy a hit nem csupán egyéni út, hanem közösségi élmény is, amelyben együtt tapasztalhatjuk meg a lelki növekedést és az egységet.

Az ökumenikus istentisztelet celebránsai Zsidó János nyékvárkonyi esperes-plébános és Tóth Krisztián, zsigárdi református lelkészek voltak. A felekezetek képviselői közösen mondtak áldást egy olyan történelmi seb emlékére, amelyet nem gyógyít be az idő, de hordozhatóvá tesz a méltóság, a kiállás. A sírnál elhangzó beszédek nem csak Apponyi Albert örökségét idézték meg, hanem azt az értékrendet, amely szerint a nemzeti hűség nem csak a múltba nézés, hanem jövőformálás.

Zsidó János esperes köszöntötte elsőként a híveket a kápolnában,

Kifejezte háláját, hogy az Úr ebben a 105 évben is velünk volt és megőrzött minket. Hangsúlyozta, hogy rendkívül fontos, hogy mindannyian végezzük a saját feladatainkat, hiszen Isten nem csupán küldetést bízott ránk, hanem tehetséget is adott, hogy szolgáljunk vele és kitartsunk az úton. Az Ő akarata, hogy sok nép létezzen a saját kultúrájával és hagyományaival. Fogadjuk el és éljük meg saját identitásunkat, ne csupán szavakkal, hanem tetteinkkel is. Legyünk példamutató magyarok és elkötelezett keresztények!

Tóth Krisztián református lelkész prédikációjában Jeremiás apostol és Apponyi Albert között vont párhuzamot. Elmondta, mindketten nehéz időszakban álltak a népeik élére és bár sokszor tűnhetett szélmalomharcnak a munkájuk, töretlen elszántsággal tették a dolgukat. Valamint felolvasta korábbi, a népszámlálás előtti Facebook-posztját, amelyben arra buzdította a felvidéki magyarságot, ne hagyja el Felvidéket, ne tagadja meg, ebből idézünk:

Trianon árnyéka messze terjed, mint egy hosszan elnyúló viharfelhő, amely folyamatosan rányomja bélyegét a történelemre és a nemzeti identitásra.

A délutáni program a kultúrház falai között folytatódott, ahol politikai és szakmai megszólalók osztották meg gondolataikat a trianoni békediktátum máig tartó hatásairól. Kiss Beáta, a Csemadok országos elnökségének szórványért felelős tagja, Tóth László, a nemzetpolitikai államtitkárság főosztályvezetője, valamint Apor Attila, a Trianon Múzeum történésze különböző perspektívákból világították meg a témát, mégis mindannyian egy közös üzenetet hordoztak: a történelem súlyát csak együttes erővel, közösségként lehet vállalni.

A Csesztregi Népdalkör fellépése különleges atmoszférát varázsolt a térbe, emlékeztetve minket arra, hogy a fájdalom mellett mindig ott rejlik a kultúra, az ének és az élet iránti vágy. E napon egy fontos tanulságot is levonhattunk: a nemzet fogalma nem csupán földrajzi határokra korlátozódik, hanem közös emlékeink és közös vágyaink szövik át.