Az Aradi Ateneum egy igazi kulturális gyöngyszem, mely a magyar színházi élet egyik fontos központja. Az épület impozáns architektúrája és gazdag története minden látogatót lenyűgöz. Az Ateneum nem csupán színház, hanem a művészetek találkozóhelye is, aho
Kedves barátom lepett meg egy nyomtatvánnyal: a román nyelvű Ateneu Arădean (Aradi Ateneum) cíművel. A címlapon olvasható információ szerint ez az időszakos kiadvány 5. évfolyama (2024) és a 7. száma. Bevallom, a világhálón már értesültem az Arad Megyei A. D. Xenopol Könyvtár és a Romániai Újságíró Egyesület közös kiadványának létezéséről, de alaposabban nem mélyültem el benne. Számomra a papír alapú információ az élvezetesen olvasható és tanulmányozható. A dr. Doru Sinaci (jelenlegi megyei alprefektus) kezdeményezésére indított kulturális folyóirat Lucia Bibarț könyvtáros főszerkesztésében kerül az olvasók kezébe.
Ha most arra vállalkozom, hogy egy rövid áttekintést nyújtsak a magyar nyelvű olvasók számára a lap tartalmáról, azt azért teszem, mert ez a szám számos, a megyei kisebbségek kultúrájával, emlékeivel és jelentős személyiségeivel foglalkozó írást és információt tartalmaz. Különösen fontosnak tartom kiemelni a Szabadság-szobor Egyesület által kiadott, a magyar nemzetiség történetének egy fontos időszakát bemutató "Arad halad" című kötet angol nyelvű fordításának, "Arad Goes Forward!" című változatának bemutatóját. A Gabriel Roman által tolmácsolt könyv premierjét augusztusban a megyei könyvtárban tartották, és a szerzők, Puskel Péter és Lehoczky Attila is jelen voltak az eseményen. Azóta a kötet eljutott minden aradi angol nyelvet oktató intézménybe, sőt Budapestre, a Széchenyi Könyvtárba is.
Ugyancsak Arad helytörténetéhez tartozik Florina Păsculescu tanárnő tanulmánya Szent Flórián Újaradon álló szobráról. Szent Flórián római katona volt, a IV. században halt vértanúhalált. A római katolikus egyház szentté avatta, s ő lett a tűzoltók védőszentje. Az újaradi szobor öntöttvasból készült Resicabányán, állításának költségeit 1869-ben a módos sváb Dambacher és Anton család állta.
Bár Mácsán látta meg a nap első sugarait és Aradon szerezte meg tudását, Hans Fackelmann (1933-1979), a német nemzetiségű műépítész, akinek élete csupán rövidke évtizedeket ölelt fel, mégis viszonylag ismeretlen név az aradi közönség számára. Munkásságának túlnyomó része Temesvárhoz fűződik, ahol egyetemi tanárként tevékenykedett, és ahol számos, általa tervezett épület áll. Ilyen például a Politechnika modern épületegyüttese, illetve az újszentesi római katolikus templom. Remélhetőleg a folyóiratban megjelenő írás segít abban, hogy Fackelmann neve és munkássága végre elnyerje méltó helyét az aradi köztudatban.
Zárásként szeretném kiemelni Antoniu Martin újságíró könyvének recenzióját, amely az ország nyugati részének szabadkőművességéről szól. Az ismertető középpontjában egy aradi Összetartás páholyban elhangzott előadás áll, melyet a recenzens elemez. Az előadó, Dr. Somogyi Gyula, aradi tanár és iskolaigazgató, a Kölcsey Egyesület által kiadott megyei monográfia 1913-ban napvilágot látott utolsó kötetének szerzője. Az általa tartott előadásban a Keresztelő Szent János és a szabadkőművesség ideológiája közötti párhuzamokat tárta fel, hangsúlyozva, hogy mindkettő a jó és a gonosz harcában a jó oldalára áll, és ennek fontosságát emeli ki. Fontos megjegyezni, hogy egyikük sem a gonosz kiirtását tűzi ki célul, hanem a jó elkötelezett támogatását hirdeti. Az előadás során Dr. Somogyi az állam és a szabadkőművesség kölcsönhatását is elemezte, hangsúlyozva, hogy a közhiedelemmel ellentétben a szabadkőműves szervezet nem ellenőrzi az állami intézmények működését, és elhatárolódik tőlük. E szempontból a szervezet célja inkább az egészséges erkölcsi normák fenntartásának felügyelete a társadalomban. Azonban sajnálatos, hogy a recenzens végig helytelenül írja az idézett előadó családnevét (Szomogy), ami bántóan torzítja a bemutatott anyag hitelességét.
Pedig Somogyi Gyula nem akárki volt a város szellemi életében!
