Amikor a tanár is segítségre szorul: Steve | Nőileg Egy különös napra ébredtünk, amikor a tanárunk, Steve, akit mindig magabiztosnak és felkészültnek ismertünk, hirtelen segítségre szorult. A tanórán, ahol a diákok általában őt kérdezgetik, most ő állt m

A Steve történetének alapját Max Porter különleges atmoszférájú kisregénye, a Shy képezi, amely 2023-ban debütált és azonnali népszerűségnek örvendett. Porter egyedi, lírai stílusában bontakoztatja ki Shy, a problémás fiatal, belső küzdelmeit, melyeket hol szabadversszerű formában, hol pedig zaklatott monológokban oszt meg az olvasókkal. A könyv mélyen emberi tapasztalatokat és érzelmeket közvetít, miközben a fiatal főszereplő vívódásai által egy érzelmekkel teli, magával ragadó utazásra hív.

A film az eredeti művet némileg átértelmezve inkább az iskola igazgatójára, Steve-re helyezi a hangsúlyt, mégis megőrzi Porter szövegének érzékenységét és nyers erejét. Így válik az adaptáció egyszerre hű és újragondolt feldolgozássá.

A Netflix által feldolgozott történet a kilencvenes évek közepén játszódik egy angliai "utolsó esély" iskolában, amelyben a problémás fiatalok kapnak még egy lehetőséget a beilleszkedésre. Az iskola azonban a megszorítások, a társadalmi elvárások és a mindennapi konfliktusok súlya alatt roskadozik. Az intézmény szimbólum:

Ebben a világban találkozunk Steve-vel (Cillian Murphy), az igazgatóval, aki nem hősies pózban, hanem esendő, sokszor megtört emberként próbál lavírozni a rendszer szorításában.

Tim Mielants rendezése nem csupán egy történetet mesél el, hanem egy brutális és valósághű tükörképet ad a belső feszültségekről. A kamera gyakran merészen közelít az érzelmek kitöréseire, legyen szó dührohamokról vagy kétségbeesett pillanatokról, és ezzel a nézőt is egy olyan világba rántja, ahol a fojtott indulatok mindennaposak. Itt nincs helye a megszokott hollywoodi hősöknek vagy cukormázas megoldásoknak; a film nyers realitása és a képi világ zűrzavara hűen tükrözi a szereplők kilátástalan helyzetét. Minden egyes gesztus, minden egyes pillanat azt sugallja, hogy ez a történet nem csupán egy intézményről szól, hanem egy mélyebb, emberi drámát is feltár, amely összeköti a karaktereket a nézővel.

Steve igazi ereje nem csupán a környezetrajzban rejlik, hanem elsősorban a főszereplő megformálásában. Cillian Murphy teljesítménye lenyűgöző, és nem véletlen, hogy producerként is részt vett a film készítésében; nyilvánvaló, hogy ez a történet közel állt a szívéhez. Murphy Steve-je nem egy karizmatikus vezető vagy megfellebbezhetetlen főnök, hanem egy olyan férfi, aki nap mint nap harcol a kiégés ellen, miközben saját belső válságával is meg kell küzdenie. Játéka rendkívül hatásos, hiszen a legapróbb rezdülésekben is érződik az emberi tapasztalat mélysége.

A Steve egyik legerősebb rétege, hogy érzékenyen mutatja meg, milyen nehéz helyzetben dolgoznak a pedagógusok, akiknek

A film középpontjában nemcsak Steve és a pedagógusok állnak, hanem a már említett Shy is, egy fiatal, aki látszólag kezelhetetlen, dacos és elérhetetlen. Az ő története párhuzamos Steve-ével: mindketten küzdenek valami ellen, ami erősebb náluk. Shy esetében ez a belső indulat és a kilátástalanság, Steve esetében pedig a felelősség terhe és a saját lelkében zajló háború. A kettejük közti kapcsolatban mégis ott villan fel valami, ami több puszta konfliktusnál: az emberi közelség, az a felismerés, hogy az egyik törékenysége visszatükröződik a másikban.

A "Steve" nem csupán egy iskolai környezetbe helyezett film, hanem egy mélyreható tükör, amelyben a társadalom, a rendszerek és saját magunk felelősségét tükrözi. Mennyire hagyjuk, hogy a tehetetlenség, a kiégés és a düh elnyomja a törődést és az empátiát? Ez a kérdés nem csupán a cselekmény része, hanem egy olyan elgondolkodtató kihívás is, amely mindannyiunkat érint.

Ezeket a kérdéseket a film nem didaktikusan teszi fel, hanem átélhető helyzetek, feszültségek és érzelmi robbanások formájában.

Ez a film nem kínál megnyugtató befejezést. Nincs itt helye a békés katarzisnak, a megható beszédeknek vagy a jövőbeli reményekkel teli zárlatnak. Mégis, éppen ez a tulajdonsága adja meg hitelességét és jelentőségét: nem fél a nehézségektől, és nem takarja el a törékeny valóságot. A "Steve" nem csupán egy szombat esti, könnyed szórakozás, hanem olyan alkotás, amely gondolatokkal és érzelmekkel gazdagít minket, hosszú távon is velünk marad.