Ambrózy Áron: Ha az Európai Unió nem lép, akkor a Kárpát-medence válhat a béke megteremtésének központjává.

A magyar állam irányítása olyan feladat, amely során a kedvezőtlen és a még kedvezőtlenebb lehetőségek között lavírozva kell valami értékeset teremteni a geopolitikai valóság keretein belül. Orbánnak ez a kihívás - elődeivel ellentétben - sikerül.

Néhány éve még közhelyként hangoztak azok a vélemények, miszerint az Európai Unió a világ legnagyobb békeprojektje, amely soha nem látott nyugalmat és jólétet hozott a kontinensre. Azonban úgy tűnik, hogy az alapítók kezdenek megcsömörleni az idilli képből, hiszen Németország, amely újra fegyverkezik, és Franciaország, amely a múlt glóriájában élve, egyre inkább hajlandó lenne háborús kalandokba bonyolódni Oroszországgal az EU zászlaja alatt. Ha mindez valósággá válna, már régóta zajlanának a harcok. Szerencsére azonban eddig még nem jutottunk el odáig. Még nem.

Az európai békeprojekt tényleg sokat hozott a konyhára. A németek és franciák közötti kiegyezés mind a két ország számára elhozta a szociális piacgazdaságot, azt az egyedülállóan európai berendezkedést, ami megtalálta az egyensúlyt a vadkapitalizmus és az államgazdaság között, hogy a polgárok egészen széles tömegei végre emberhez méltó életet legyenek képesek teremteni maguknak.

Ezt a kérdést már korábban is felvetették, mivel úgy tűnik, hogy az ideológiai és állami kontroll egyre fontosabbá vált a jólét fenntartásánál, különösen a muciológiai képzéseken felnövekvő generációk körében, mint a józan ész. Az ő problémájuk ez. Most pedig úgy tűnik, háborúra is vágyakoznak, ami véglegesen aláásná az európai békeprojektet és ezzel együtt az európai jólét alapjait is.

Amelyik állam vaj helyett ágyút önt, az eldöntötte, hogy háborúzni akar, nyomort és pusztulást hozva a saját lakosságára. Még inkább biztos ez a tétel azoknál, akik vaj gyártása helyett hitelre vásárolnak ágyút, mert már arra sem képesek, hogy nem túl bonyolult tüzérségi eszközöket összekalapáljanak megfelelő mennyiségben."