A szeretet mindig ott vár ránk, mint egy meleg ölelés, ami sosem hagy cserben.
Az adventi időszak a várakozás csodálatos időszaka. Ekkor nemcsak az ünnepre készülünk, amely Jézus születésének megünnepléséről szól, hanem a Krisztus visszatérésére is tekintettel vagyunk. Ezen kívül ez a periódus lehetőséget ad arra is, hogy a szívünkben megszülethessen a hit, amely által Krisztus életünk Urává válhat. Az advent tehát nem csupán a külső készületekről szól, hanem a belső átalakulásról is, amely az igazi fényt hozza el számunkra.
Gyakran megfeledkezünk arról, hogy mi, adventi keresztyének vagyunk, és hogy ez a négy hét nem csupán az ünnep előtti várakozásról szól, hanem egy folyamatos, napi élményről kellene, hogy legyen. Minden egyes nap készen kellene állnunk arra, hogy bármikor elérkezik az Úr, hogy hatalommal és dicsőséggel jöjjön el. Mégis, sokszor ez a gondolat olyan távoli és elérhetetlen számunkra. Hajlamosak vagyunk elhalasztani ezt a várakozást, mintha az csak a jövőben, valamikor távolban valósulhatna meg, de sosem a saját életünk jelenére. Holott a jövőt sosem ismerhetjük előre. Sőt, egyre több jel mutat arra, hogy Jézus visszatérése egyre közelebb van. Amikor Máté evangéliumának 24. fejezetét olvassuk, és látjuk, hogy milyen eseményeknek kell még bekövetkezniük Jézus második eljövetele előtt – háborúk, éhínségek, járványok, népek közti ellentétek és a szeretet elhidegülése – azt tapasztaljuk, hogy mindezek a jelek lassan, de biztosan beteljesednek.
Valahol, a hitünk mélyén, ott lapul a meggyőződés, hogy Jézus visszatér. De vajon mennyire határozza meg ez a gondolat a mindennapi életünket, a döntéseinket és a kapcsolatainkat? Milyen mértékben tudatosítjuk ezt a hitet a mindennapjainkban, és mennyire éljük meg a reménységet, amit ez a tudás ad?
Pedig ez a tudat reménységet kell, hogy adjon, főleg amikor nehéz időket élünk (és most nehéz időket élünk). Reménységet kell adjon, hogy bár egyre rosszabb lesz a világ, egyre szeretetlenebbek az emberek, hamarosan megérkezik az Úr. De jogosan merülhet fel a kérdés bennünk a sok rossz és nyomorúság láttán, hogy miért nem jött még vissza? Miért nem vet már véget mindennek: a sok istentelenségnek, háborúnak, hitetlenségnek? Erre egyetlen válaszom van: a szeretet vár. Jézus vár, még vár. Még kínálja a kegyelmét, hogy hátha akad 50, 30, 10 vagy egyetlen olyan ember, akit még megmenthet, aki még meghallja a hívó szót. Ez lehet az egyetlen magyarázat. Minket pedig addig megtart, megerősít, hittel és reménységgel ajándékoz meg, hogy kitartsunk másokért, hogy minél többen üdvözüljenek.
Legyen ez az adventi időszak több, mint csupán néhány hét; formálja át életünket és gondolkodásunkat. Figyeljük meg a körülöttünk lévő jeleket, amelyek arra emlékeztetnek, hogy nemsokára megérkezik Jézus. Éljük meg a Krisztus irántunk érzett szeretetét, amely folyamatosan körülölel minket, és amelynek köszönhetően még mindig vár ránk, kegyelemmel és irgalommal szólítva minket a mai nap során.
