A pszichoterapeuta arra hívja fel a figyelmet, hogy ha ezt tapasztalod, az intő jel lehet: a stressz szintje már olyan mértékben növekedett, hogy az szorongássá alakulhatott.

Bár mindannyiunk életében előfordul, hogy a mindennapi kihívások súlya elviselhetetlenné válik, egy pszichoterapeuta most felfedett egy fontos jelet, amely arra figyelmeztethet, hogy a szokásos aggodalmakból és stresszből már kóros szorongás alakult ki.

A feszültség valójában természetes reakció, amely a bizonytalansághoz kapcsolódik. Bármi kiválthatja - egy munkahelyi előadás, egy vizsga, vagy akár egy párkapcsolati döntés. A különbség ott van, hogy a legtöbb embernél az "idegeskedés" lecseng, miután véget ér a helyzet, másoknál viszont a nyugtalanság tartósan fennmarad. Ilyenkor már olyan erős és állandó lehet a belső feszültség, hogy a legegyszerűbb napi feladatok is kimerítő küzdelemmé válnak.

Clare Patterson pszichoterapeuta, aki a Brit Tanácsadó és Pszichoterápiás Szövetség (BACP) tagja, így írja le a szorongást: olyan, mintha a testünk vészjelző rendszere állandó üzemmódban lenne, miközben valójában nincs közvetlen veszély a közelben.

Patterson a The Sun-nak elmondta, hogy az egyik legerősebb intő jel a katasztrofizálás - vagyis amikor valaki folyamatosan a legrosszabb kimenetelre készül, és megszállottan rágódik olyan jövőbeli eseményeken, amelyekre nincs is ráhatása.

Lehet, hogy a munkahelyeden próbálsz koncentrálni, de a gondolataid folyamatosan szanaszét kószálnak: "Jaj, még nem kértem időpontot a fogorvoshoz", aztán "Mi van, ha valami komoly bajom van?", és hirtelen már ott tartasz, hogy "Több vizet kellene innom." - mesélte.

Sokan éjszaka is álmatlanul forgolódnak, miközben a fejükben egyre csak ismétlik a legnagyobb aggodalmaikat: "Mi történik, ha elveszítem a munkámat? Mi lesz, ha nem tudom kifizetni a lakáshitelemet? Mi van, ha az utcára kerülök?" – mindezt úgy, hogy a valóságban semmi sem indokolja ezeket a félelmeket.

A katasztrofizálás abban is megmutatkozhat, hogy valaki partnerének nem megválaszolt üzenetét rögtön balesettel vagy szakítással köti össze, vagy egy kolléga arcmozdulatából biztosan arra következtet, hogy valami negatív történt.

Ez a fajta gondolkodás drámai mértékben megterhelheti az elménket, elszigetelhet minket a hozzánk közel állóktól, és lassan, de biztosan kiszoríthat a megszokott mindennapi életünkből.

A szakember hangsúlyozta: a szorongás nem csupán a fejben létezik, hanem testi szinten is érzékelhető. A túlzott stresszhormon-termelődés valódi, fizikai folyamat, amely fejfájást, gyomorgörcsöt, szédülést vagy akár pánikrohamot válthat ki.

Patterson kifejtette, hogy néha előfordul, hogy valaki tartós alacsony szintű szorongást tapasztal, amelynek nincs meghatározott oka. Csak egyszerűen ott lebeg a levegőben egy nyugtalanító érzés, mintha valami kedvezőtlen dolog várna ránk.

Az is árulkodó lehet, ha valaki állandóan önmagát hibáztatja: "Mi bajom van?", "Miért vagyok ilyen gyenge?", miközben visszamondja a programokat, majd utólag órákig ostorozza magát emiatt.

A határozatlanság és a perfekcionizmus komoly figyelmeztető jelek lehetnek. Azok, akik szorongással küzdenek, akár egy hétköznapi döntés, mint például az öltözködés vagy egy üzenet megfogalmazása, során is hosszú percekig vagy akár órákig is tétovázhatnak. A tökéletesség keresése gyakran halogatáshoz vezet: a feladatokat hajlamosak elhalasztani, mert úgy érzik, hogy sosem tudják azt a szintet elérni, amelyet elvárnak maguktól.

Ezen kívül sok embernél testi tünetek is észlelhetők, mint például tartós izomfeszültség, szorongás vagy akár belső rezgésérzés is.

A Daily Mail cikke szerint azok, akik nem rendelkeznek hatékony megküzdési technikákkal – például tudatos légzéssel, pozitív önbeszéddel vagy egy támogató közösség keresésével – sokkal könnyebben sodródnak bele a kontrollálhatatlan szorongás állapotába.

Patterson megállapítása szerint ilyenkor az agy logikus funkciói leállnak, és az egyén a "harcolj, menekülj vagy dermedj le" reakciók közé kerül, amelyekből rendkívül nehéz kikerülni. Ez a helyzet tovább fokozhatja a szorongást, és olyan ciklikus állapotokhoz vezethet, amelyek végül fizikai rosszullétekhez vezetnek, kialakítva egy ördögi kört.

Amikor a szorongás mindennapossá válik, sokan azt gondolják, hogy csak "erősebbnek" kellene lenniük, és majd elmúlik. Valójában a belső feszültség kezelése tanulható folyamat, amely apró, de tudatos lépésekkel kezdődik. A szakemberek gyakran kiemelik a légzőgyakorlatok szerepét: ha néhány percig lassan és mélyen lélegzik, az idegrendszer jelet kap, hogy nincs közvetlen veszély, így a pulzus és a feszültség is mérséklődik. Ugyanilyen fontos lehet a rendszeres mozgás, amely nemcsak a testet erősíti, hanem az agyban olyan vegyületeket szabadít fel, amelyek oldják a feszültséget és javítják a hangulatot.

Az utóbbi évek során egyre több bizonyíték került napvilágra, amely alátámasztja a mindfulness és a meditáció hatékonyságát. Ezek a gyakorlatok nem csupán átmeneti trendek; a rendszeres alkalmazásukkal megtanulhatjuk, hogyan éljünk a jelenben, anélkül hogy folyamatosan a jövőbeli aggodalmakon vagy a múltbeli hibákon rágódnánk. Emellett hasznos lehet, ha tudatosan csökkentjük a digitális ingeráradatot is – például ha lefekvés előtt legalább fél órával elkerüljük a telefonhasználatot. A folyamatos információáramlás ugyanis csak fokozza a szorongást és a feszültséget.

Sokan a szociális kapcsolatokban találják meg a támaszt és az erőt. Egy bizalmas beszélgetés egy baráttal vagy családtaggal nemcsak megnyugtató, hanem abban is segít, hogy az ember ne érezze magát magányosnak a problémái közepette. Ha azonban a szorongás tartósan jelen van, vagy a mindennapi életet megnehezíti, fontos, hogy szakemberhez forduljon. A pszichoterápia nem a gyengeség jele, hanem egy olyan hasznos eszköz, amely lehetővé teszi, hogy újra kézbe vegye a gondolatait és érzéseit.