A Kúria határozata után a devizahitelesek számára továbbra sem jöhet el a megkönnyebbülés pillanata.

Marczingós László ügyvéd, aki a devizahiteles károsultakat képviselte Luxemburgban, a Hírklikknek nyilatkozva kifejtette, hogy a legfelső bírói testület nem rendelkezik a uniós jog alapvető fogalmaival, és nem is érti az Európai Unió Bírósága által megfogalmazott ítéletek szellemiségét. Állítása szerint a Kúria legutóbbi jogegységi határozatának értelmezésében is hiányzik a szükséges jogi összefüggések ismerete.

A döntés az Európai Unió Bíróságának "adósbarát" állásfoglalása alapján született meg: a legmagasabb szintű hazai bírói fórum is megerősítette, hogy az adósoknak a folyósított kölcsön összegén kívül minden egyéb pénz visszajár, ha a kockázatfeltáró nyilatkozat nem volt megfelelően tájékoztató jellegű, tehát ha az adósok nem kaptak kellő információt. Az uniós bíróság elsősorban a hazai bankok tisztességtelen gyakorlatát bírálta, amely a vételi és eladási árfolyam közötti eltérésből fakadóan hátrányosan érintette az adósokat az elszámolás során. A Kúria döntése azonban nem foglalkozott a perújítás lehetőségével.

A Kúria határozata nyomán vajon javult vagy romlott a devizahitelesek helyzete? Sok évnyi szenvedés után végre elérkezett az idő, amikor a családok megnyugvásra találhatnak, és reménykedhetnek abban, hogy kárpótlás formájában végre valamiféle igazságot kapnak?

A Kúria mostani állásfoglalása alapján, erre a kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni. A devizahitelesek helyzete - jogi szempontból nézve - változatlanul jó, a luxemburgi bíróság ítélete nekik kedvez. Az elmúlt években a testület három alkalommal is foglalkozott a hazai devizahitelezés körülményeivel, ezek a perek logikai láncot képeztek, amelyek minden esetben egyetlen ponton találkoztak: a hitelesekre nézve hátrányos árfolyamrés alkalmazása minden esetben a bankokat juttatta tisztességtelen anyagi előnyökhöz. És ezen a Magyar Nemzeti Bank sem tudott érdemben segíteni, sem az árfolyamgát bevezetésével, sem azzal, hogy lehetőséget teremtett a hitelek forintra váltására. Most is egyfajta alibi döntés született, amikor a miniszterelnök kijelentette, hogy a kormánynak ezzel a bírói döntéssel nincs dolga. Visszadobta a labdát a legfelsőbb bírói fórumnak, mondván, a 2014-ben hozott akkori határozatukkal ők hibáztak, akkor ők is tegyék rendbe.

Orbán Viktor legutóbbi nyilatkozatában egy olyan hibára hívta fel a figyelmet, amely a politikai döntéshozatal során jelentkezett. Ez a hiba a kommunikációs stratégiáknál és a társadalmi érzékenységnél mutatkozott meg, és arra világított rá, hogy a politikai vezetésnek figyelembe kell vennie a társadalom különböző rétegeinek igényeit és véleményét. A politikus hangsúlyozta, hogy a jövőbeni eredmények érdekében elengedhetetlen a tanulságok levonása és az együttműködés erősítése.

A Kúria nemrégiben hozott egy jogegységi határozatot, amely a Kásler-ügy kapcsán született Európai Unió Bíróságának (EUB) döntését követi. Az új határozatban a Kúria kijelentette, hogy Magyarországnak nem kötelező követnie az EUB álláspontját, jóllehet tisztában voltak azzal, hogy az uniós bíróság döntéseit semmilyen jogegységi nyilatkozattal nem lehet felülírni. Érdemes megjegyezni, hogy a Kúria most is lényegében ugyanazt a gyakorlatot követte. A határozatban a Kúria arra is utasította a jogalkotót, hogy a vételi és eladási árfolyamok helyett az MNB által meghatározott árfolyamokat kell alkalmazni a forint devizára, és viszont a deviza forintra történő átszámolásakor. Ezt a jogi álláspontot, amely ellentétes az uniós joggal, törvénybe is foglalták. Így a kormány most azt állíthatja, hogy figyeltek a bírákra, de a helyzet végül mégis úgy alakult, ahogyan. Varga Zs. András, a Kúria elnöke, most nehéz helyzetbe került, és igyekezett csökkenteni a felelősségüket, amelynek következményeként született meg ez a határozat. A célja világosan az EUB ítéletének hatályának korlátozása, illetve az uniós jog megkerülése volt.

A Kúria döntése részben tükrözi az EU-s bíróság útmutatásait, azonban számos aspektusban eltér tőlük.

Pontosan. Míg az EUB megtiltotta a szerződések utólagos tartalmi módosítását, a Kúria ezt szűkítően értelmezte. Hiába mondja ki magyar törvény a vételi és eladási árfolyamok semmisségét, azt egyszerűen figyelmen kívül hagyják, noha tilos az MNB árfolyamot behelyettesíteni, a magyar törvénnyel az uniós jogot felülíratják. A fő probléma az, hogy az EU alapszerződéseiben foglaltak alapján, a tagállami bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy értelmezze az EUB ítéleteket, a Kúria ezt mégis megtette, amit számos kúriai bíró maga is belátott és különvéleményében sérelmezett. Tiltakoztak, vagy nem szavaztak a határozatra, mert tudják, nincs hatáskörük másként értelmezni az uniós jogot, és a legkevésbé sem "gondolhatják újra" az Európai Bíróság ítéletét. Mindez hova vezetett? A Kúria megint kiadott egy olyan határozatot, amire nem lett volna joga, amivel ellentmondásos helyzetbe hozta az alsóbb bíróságokat, amelyek ezek után nem fogják tudni, hogy a Kúria vagy az uniós bíróság döntésének szellemében vizsgálják az eléjük kerülő ügyeket? Van ebben még egy logikai bukfenc: az a bíró, aki tudja, hogy a Kúria ezúttal is olyan határozatot adott ki, amihez nem volt joga, bátran gondolhatja, őt nem köti az ilyen jogegységi állásfoglalás. Jogosan kérdem: hová vezet mindez?

Miért gondolja, hogy a legfelsőbb bírói testület ismét ilyen szituációba keveredett?

Nem tudom, kik és milyen háttérbeli nyomásgyakorlással élhettek, de kétségtelen, hogy a banki kartelleknek jelentős hatásuk van a folyamatokra. Az ítélet nyilvánosságra kerülése óta egyre inkább próbálják befolyásolni az igazságszolgáltatást, hogy az alsófokú bíróságok továbbra is támogassák a törvénytelen eljárásaikat. Így a helyzet olyan, mintha a határozat meg sem született volna, ezért a tartalmának megvitatása is értelmetlennek tűnik. Ügyvédként a legnagyobb kihívásunk éppen a határozat szakmai tartalmának hiányosságában rejlik. Szomorúan tapasztaljuk, hogy a legfelsőbb bírói testület nem érti az uniós jog alapvető fogalmait, és nincsenek tisztában az Európai Unió Bíróságának ítéletében megfogalmazott jogi összefüggésekkel. A megalkotott határozat egy logikátlan önigazolássá vált, amelynek semmi köze az uniós joghoz; az ítélet hatályát a hiányos árfolyamkockázati tájékoztatásra szűkítették le. Ezzel azonban nem tudtak mit kezdeni, és végül kénytelenek voltak elismerni, hogy érvénytelen az olyan szerződés, amely már ennek a minimális követelménynek sem felel meg.

Vannak, akik úgy vélik, hogy bizonyos emberek visszakaphatják a jogtalanul beszedett pénzek egy részét, míg mások esetében ez nem fog megtörténni. Erről szól a helyzet?

A Kúria legfrissebb állásfoglalása alapján világos, hogy az OTP és az Erste Bank azonnal reagált a helyzetre, hangsúlyozva, hogy ügyfeleik nincsenek érintve, mivel a szerződések apróbetűs részében szerepel egy árfolyamkockázati lehetőség. Azonban jelen körülmények között ez csupán egy jelentéktelen részlet, hiszen a luxemburgi bíróság elsősorban a fogyasztók érdekeit sértő tisztességtelen árfolyamrés alkalmazását kifogásolta, és ennek következtében nyilvánította érvénytelennek a vonatkozó szerződéseket, a bankokra terhelve minden kapcsolódó kártérítési kötelezettséget. A Kúria ezzel szemben nem foglalt egyértelmű állást, mintha az Európai Bíróság ne bírálta volna a vételi és eladási árfolyamokkal kapcsolatos tisztességtelenséget. Ezzel a lépéssel támogatja a banki kartelt, és sérti az EU alapelveit, súlyosan veszélyeztetve a tisztességes versenyt, a tőke szabad áramlását, valamint hátrányosan megkülönbözteti a magyar fogyasztókat. Ezt úgy is értelmezhetjük, mintha a magyar fogyasztóknak nem lenne joguk olyan jogi védelemhez, mint amivel egy francia, olasz vagy német fogyasztó rendelkezik. Ezzel az EU strukturális alapjait támadjuk, hiszen egyfajta bírói önkény érvényesül, amelynek semmi köze nem lehet az igazságszolgáltatáshoz.

Mi lehetett az oka annak, hogy az előterjesztő tanács ilyen irányú döntést hozott?

Megértem, hogy nagyon nehéz helyzetbe kerültek, aminek eredményét már ők is látják. Az egész akció nemhogy egyszerűbb, de sokkal átláthatatlanabb helyzetet teremtett. Nem tisztázták a legfontosabb problémákat, ezzel szemben újabb törvénytelen állapot alakult ki. Lejáratták magukat testületként és egyénenként, bíróként is. Nem irigylem azt a tanácsot, amelyiknek majd ősszel döntenie kell a Pálffi kontra AxFina ügyben. Kíváncsi leszek, alkalmazni fogják-e a jogegységi határozatot.

Ügyvédként azt javaslom, hogy az érintettek alaposan mérlegeljék a helyzetüket, mielőtt folytatnák a harcukat. Először is, fontos, hogy világos célokat tűzzenek ki maguk elé, és hogy tisztában legyenek a jogi lehetőségeikkel. Érdemes szakmai jogi tanácsot kérni, hogy megértsék az ügyük részleteit, a lehetséges kimeneteleket és a költségeket. Ha úgy döntenek, hogy folytatják a harcot, javaslom, hogy készítsenek egy részletes stratégiát. Ez magában foglalhatja a bizonyítékok összegyűjtését, tanúvallomások megszerzését, és a megfelelő jogi lépések megtételét. Emellett fontos, hogy érzelmileg is felkészüljenek a folyamatra, hiszen ez sok stresszel járhat. A kommunikáció is kulcsfontosságú: tartsák a kapcsolatot egymással és a jogi képviselőjükkel, hogy mindenki tisztában legyen a helyzettel és a következő lépésekkel. Végül, ne feledjék, hogy a harc néha hosszú és kimerítő lehet, ezért érdemes megfontolniuk a kompromisszumok lehetőségét is, ha az előnyösebb megoldásokat kínál.

Úgy vélem, elérkeztünk ahhoz a kritikus ponthoz, amikor semmi esetre sem szabad feladni. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy folytassa a küzdelmet, én is így teszek. A helyzet annyiban megváltozott, hogy a jogalkotó már nem hivatkozhat arra, hogy amíg a Kúria nem dönt, a parlamentnek nincs teendője. Most már van teendő! Ősszel visszatérünk a Tisztelt Házba, és bizonyos pártok ismét olyan határozati javaslatokat fognak benyújtani, amelyek egyre határozottabban követelik a törvény módosítását ebben az ügyben. Ha a bankok szembesülnek a korábbi ügyfeleik panaszbeadványaival, kénytelenek lesznek lépéseket tenni, és nem csupán elhárítani a felelősséget.

Mi történik, ha más irányt választanak?

Már most is észlelhetők olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy a bankok összefogva próbálnak kibújni a felelősség alól. Éppen ezért a Versenyhivatalnál feljelentést tettem kartellezés gyanúja miatt. A bejelentésem már ügyiratszámot kapott, és ha lassan is, de elindul a vizsgálat, amely nyilvánvalóan valamilyen megállapításhoz fog vezetni. Amennyiben szükséges, nem állunk meg itt: az ügyet továbbítjuk az Európai Bizottság versenyfelügyeleti főigazgatóságához. Jelenleg is látható, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság ügyintézései során a fővárosi törvényszék több tanácsa felsőbb utasításra megtagadta az uniós jog alkalmazását, és arra kötelezik az alsófokú bíróságokat is, hogy ne vegyék figyelembe az Európai Bíróság ítéleteit. Sajnos, vannak olyan bírák, akik ennek a nyomásnak engedtek, és már születnek olyan döntések, amelyek továbbra is sértik a fogyasztók jogait. Nem biztos, hogy a Kúria hátradőlhet, mondván, hogy ezt a problémát már megoldotta. Az, hogy Varga Zs. András csapata, vagy az ítélőtábla megfélemlíti az első fokon ítélkező bírákat, nem jelenti azt, hogy ez a taktika hosszú távon fenntartható lesz. Remélem, hogy az alsófokú bíróságokon lesznek olyan bírák is, akik ismét az Európai Unióhoz fordulnak az ítélkezés értelmezésével kapcsolatban. Borítékolom a választ: az Európai Bíróság ítéleteit szó szerint kell alkalmazni, és ezt minden szinten érvényesíteni kell!