A kórházban a gyógyulás helyett sajnos a leépülés vette kezdetét: mindössze két hét leforgása alatt távozott Sinkó László.

Sinkó László életét a legendás házasság és a harmonikus családi élet határozta meg, amit a sors ajándékozott neki. Bár gyakran állt a reflektorfényben, sosem vonzotta a bohém művészvilág éjszakai forgataga. Előadás után mindig sietett haza, akárcsak egykor Harsányi Endre, hogy másnap frissen és energikusan kezdhesse a napot, és a lehető legtöbb időt tölthesse el szeretteivel.

Lánya, Sinkó Andrea, hajdani tornász olimpikon csak a napokban jutott el odáig, hogy szétnézzen édesapja emlékei között.

"Hét éven át halogattam ennek a munkának a megkezdését, ami nyilván része volt az elengedés folyamatának - meséli Sinkó Andrea. - Édesanyám sokáig megőrizte ezeket a tárgyakat, és mióta tavaly elment, a családunkban senkinek nem volt ereje nekikezdeni. Néhány hete viszont belemerültem, és igazi kincsekre bukkantam! Például rátaláltam egy gratuláló levélre, amely az Édesapámnak szólt a Katona József Színháztól, a 100. Übü király-előadás után. Ezen kívül a Másfél millió lépés Magyarországon című legendás sorozathoz is rengeteg emlék kapcsolódik. Ez a sorozat különösen fontos volt Apu életében, hiszen nemcsak narrátorként vett részt benne, hanem a legtöbb barátját is ennek révén ismerte meg."

Andrea megosztotta, hogy a színművész, aki rengeteg szerepben brillírozott, nem csupán tehetséges előadó volt, hanem kiváló édesapa is. Mellette mindig ott állt biztos támaszként édesanyja, Gabriella, aki magyar és történelem tantárgyakat tanított. Ő nemcsak a tanári hivatását végezte odaadással, hanem ügyesen irányította a családjuk mindennapjait is.

Kisebb logisztikai bravúr volt, amit Anyu véghezvitt - meséli Andrea. - Volt, hogy a hétköznapokban szinte alig találkoztunk, csak az asztalon hagyott cetlik árulták el, ki, mikor, hol tartózkodik, és kinek, mikor, hova kell mennie. De ez egyáltalán nem jelentette azt, hogy ne lett volna rendkívül tartalmas a közös családi időnk! Apu gyakran velünk volt. Imádta a kirándulásokat és a természetjárást, így rengeteget túráztunk, bolondoskodtunk és nevetgéltünk együtt. Volt több családi jelszavunk és titkos nyelvünk, amit rajtunk kívül senki nem értett. Igaz,

azáltal, hogy Apu színész volt, hétköznap szinte alig találkoztunk, tehát megvoltak ennek a maga hátulütői.

Talán ez az oka, hogy sem én, sem az öcsém nem lettünk színészek, meg sem fordult a fejünkben Apu hivatását folytatni."

A művészvilágban igen ritka, hogy egy fiatalon kötött házasság évtizedeken át megmaradjon, különösen akkor, ha a partner civil. Ők jellemzően nehezebben tolerálják a színészélettel együtt járó hektikus időbeosztást. Nem csoda, hogy Andrea rendkívül büszke a szülei szép házasságára.

Nagyon korán találkoztak egymással. Anyukám Debrecen szívében látta meg a napvilágot, míg Apukám ott lépett először a színpadra, amikor társulati szerződést kötött. Később közösen költöztek fel a fővárosba, Budapestre. 1990 óta Budakalászon éltek, ahol a helyi gyerekek annyira megszerették Anyut, hogy szinte mindenki ismerte a nevét a városban. Apu gyakran tréfálkozott azzal, hogy az emberek nem azt mondták:

Nézd csak, ott sétál Sinkó László! De ami még érdekesebb, hogy ő Gabi néni férje!

Ő ezt nagyon élvezte, és a történetet akkor is megosztotta, amikor Budakalászon díszpolgárrá avatták" - emlékszik Sinkó László lánya, majd hozzáteszi, szerinte szülei boldog kapcsolata nemcsak a szerelmen, a szereteten, hanem édesanyja óriási szervezési és alkalmazkodási képességén múlott.

Kiváló párost alkottak. Nyilván az ő házasságuk sem volt mentes a kihívásoktól, de mindig találtak megoldást a nehéz helyzetekre. Számukra a család mindig is elsődleges volt. Apu, bármennyit dolgozott is, ha otthonra volt szükség, azonnal hazasietett. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy tőlük egy igazán példaértékű családmodellt örököltem. Úgy érzem, a férjemmel és a gyerekeimmel való kapcsolatom is hasonlóan szoros és boldog, a családunk légköre olyan, mintha csak a szüleim álmaiból született volna.

A színészlegenda egész életében jó egészségnek örvendett. De azon a napon, amikor a feleségével az 50. házassági évfordulójukat ünnepelték, elesett, és eltörött az egyik bordája.

"Akkor már néhány hónapja nem játszott színházban, mert gyengélkedett. A bordatörés után kórházba került, és nagyon reménykedtünk abban, hogy jobban lesz, ám helyette gyors leépülés következett, és két hét alatt elveszítettük. Akkor az volt a vigaszunk, hogy itt maradt nekünk Anyu, de már ő is elment. Együtt gyakran felemlegettük a közös emlékeket, és az volt a mantránk, hogy édesapánknak megadatott a teljes élet. Művészként csodás magaslatokat járt be, imádta a gyerekeit, és később igen aktívan kivette a részét a három unokája életéből.

Szüleink emléke mindig velünk él. Az idő múlásával a fájdalom fokozatosan tompul, de az a mély űr, amit hátrahagytak, sosem fog eltűnni. Az ő hiányuk örökre formálja életünket és érzéseinket.

Sinkó László a Nemzet Művésze, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, Kossuth- és Jászai-díjas érdemes és kiváló művész 75 évet élt.