A II. világháború kezdetén, 1939. szeptember 1-jén, a lengyel Westerplatte területén zajlott le az első komoly összecsapás, amely a háború viharos eseményeinek előjátéka volt. A lengyel védők bátorsága és elszántsága a német hadsereg túlerőjével szemben e

Az ezeréves Admonti Apátság barokk könyvtárának falai között lenyűgöző módon 70 ezer kötet várja felfedezésre az érdeklődőket.

Az első világégés traumája és Hitler gyűlölete

"Minden újra sötétségbe borult a szemem előtt" – így idézte fel Adolf Hitler azt a drámai pillanatot, amikor 1918-ban, a kórház falai között értesült arról, hogy Németország vereséget szenvedett az első világháborúban. Huszonkilenc évesen, a fronton elszenvedett gázmérgezés következtében lábadozva, a versailles-i békeszerződést újabb csapásként élte meg. Az egyezmény értelmében Gdanszk városát szabad várossá nyilvánították, melyet a Népszövetség és Lengyelország közösen irányított.

Hitler szemében Gdanszk elvétele a német nép megalázását jelentette. A kis Westerplatte-félszigeten, a gdanszki kikötőben, de attól némikép elkülönülten lengyel postahivatal, 1924-től pedig gyengén kiépített katonai helyőrség is működhetett, amit a szerződés értelmében mindössze 88 fős kontingens védett. Hitler már korán felismerte: Gdanszk kulcsfontosságú stratégiai hely, és a terület visszaszerzése külpolitikája egyik fő céljává vált.

A német lakosság és a náci propaganda viszonya rendkívül összetett és sokrétű kérdéskör. A náci rezsim hatalomra kerülése után a propaganda kulcsszerepet játszott abban, hogy a társadalom tömegei miként formálták meg világnézetüket és politikai hovatartozásukat. A náci párt rendkívül ügyesen alkalmazta a médiát, a filmeket, az újságokat és a tömegtalálkozókat, hogy elérje céljait. A propaganda célja nem csupán a politikai üzenetek terjesztése volt, hanem a német identitás újraformálása is, amelyben a fajelmélet és a nemzeti büszkeség kiemelt szerepet kapott. Ezek az eszközök lehetővé tették, hogy a lakosság egy része ne csupán passzívan elfogadja a rezsim üzeneteit, hanem aktívan részt is vegyen a náci ideológia terjesztésében. A propaganda hatására sokan elhittek olyan elképzeléseket, amelyek a háborús erőfeszítések és a zsidóellenes retorika legitimálásához vezettek. A német lakosság tehát nem csupán áldozata volt a propagandának, hanem sok esetben aktív szereplője is. A náci propaganda révén a társadalom egy része egységesen támogatta a rezsim törekvéseit, míg mások, bár kritikusan szemlélték a történéseket, a félelem vagy a megfélemlítés miatt hallgattak. Az elmondottak jól mutatják, hogy a propaganda nem csupán információt közvetít, hanem hatással van az emberek gondolkodásmódjára és cselekedeteire is.

Gdanszk lakosságának 90%-a német származású volt, míg a fennmaradó 10%-ot a kasubok, egy lengyel etnikai kisebbség képviselte. A város sokszínű kulturális örökségét jól tükrözi Günter Grass, aki német apától és lengyel kasub anyától született Gdanszkban. Azonban a náci rezsim intensív propagandát folytatott, hogy népszerűsítse a város Németországhoz való visszacsatolását. Goebbels 1939 nyarán tömegrendezvényeken uszított a lengyelek ellen, amelynek középpontjában a "Vissza Németországhoz!" jelszó állt.

1939 júniusában Goebbels diadalittasan vonult végig a német zászlókkal díszített Gdansk utcáin. Az operaház erkélyéről elmondott beszédében határozottan kijelentette: Gdansk visszatérése elkerülhetetlen. A lengyel követeléseket - mint például Kelet-Poroszország vagy Szilézia iránti igényeket - gúnyos éllel kommentálta, kiemelve, hogy Németország hadserege a világ legnagyobb erejével bír.

Július folyamán Himmler irányítása alatt SS-egységeket hoztak létre Gdanszkban, céljuk pedig a feszültség fokozása és Lengyelország provokálása volt. Augusztus 25-én a Schleswig-Holstein hadihajó a "jószolgálati látogatás" ürügyén érkezett a kikötőbe. A puccs tervezett időpontját augusztus 26-ra tűzték ki, ám miután Hitler értesült arról, hogy Anglia védelmi megállapodást kötött Lengyelországgal, a támadás időpontját későbbre halasztották.

Westerplatte védelme: a hősök elszántságának harca A második világháború kitörésekor a lengyel Westerplatte erődítmény lett a bátorság és az önfeláldozás szimbólumává. Itt, a Gdańsk melletti kis félszigeten, 1939. szeptember 1-jén kezdődött az a feszültséggel teli állóháború, amely a hősies helytállás történetévé vált. A lengyel katonák, szembenézve a náci megszállók túlerőjével, nem csupán fegyverrel, hanem a szabadság iránti eltökéltséggel harcoltak. A védelem nem csupán egy katonai akció volt; a Westerplatte lett a remény és a bátorság jelképe, ahol a kis létszámú, de elszánt lengyel egység napokon át állta a sarat. Az önfeláldozás és a hősiesség, amelyet a katonák tanúsítottak, emlékeztet minket arra, hogy a legnehezebb időkben is lehet helytállni, ha a szabadságunkat védjük. Westerplatte hősies védelme nem csupán a háború egy epizódja, hanem egy örök üzenet arról, hogy az emberi szellem ereje képes legyőzni a legnagyobb kihívásokat is. Az ott megélt pillanatok örökre bevésődtek a történelembe, mint a bátorság és a kitartás példaképei.

A hadművelet augusztus 31-én, késő este végre megkezdődött. A Schleswig-Holstein szeptember 1-jén hajnalban 280 mm-es ágyúival elindította a Westerplatte bombázását. A 210 fős lengyel helyőrség parancsnoka, Henryk Sucharski 12 órás kitartást rendelt el, de emberei végül hét napon keresztül állták a sarat. A német hadsereg több mint 1 500 fős kontingenssel próbálta letartóztatni a lengyelek ellenállását, de az első rohamjuk elakadt, és súlyos veszteségeket szenvedtek el; a tüzérségük pedig nem tudta áttörni a védelmi vonalat.

A Westerplatte elleni támadással párhuzamosan a német csapatok a dánzigi postahivatal ostromát is megkezdték. A védelmet ellátó katonák bátor kitartással állták a sarat, azonban végül a támadók robbanóanyagokkal és lángszórókkal zúzták szét az ellenállásukat. A túlélők, köztük egy mindössze tízéves kislány is, borzalmas sorsra jutottak: kegyetlen kínzások után kivégezték őket.

Szeptember 2-án a Luftwaffe megérkezett a csatatérre, és megkezdődött a bombázás, amely súlyosan megsemmisítette a stratégiai jelentőségű erődítményeket. A harcok során nyolc lengyel katona életét vesztette, és a védők kénytelenek voltak visszavonulni a fő erőd falai közé. Szeptember 7-én, amikor a víz és az orvosi ellátás már nem állt rendelkezésre, a lengyel csapatok végül megadták magukat. A német katonák tiszteletüket fejezték ki, és sorfalat álltak a távozó védők előtt, ezzel is jelezve elismerésüket bátorságuk iránt.

Tanulságok és következmények

Bár Westerplatte és Gdańsk hősi ellenállása a környező világ számára elhanyagoltnak tűnt, mégis egyértelmű üzenetet közvetített: a náci hadigép nem bírhatatlan. A második világháború kezdeti időszakának egyik meghatározó összecsapásaként Westerplatte példázta, hogy az emberi elszántság a legfejlettebb fegyverekkel szemben is képes felülkerekedni.

Néhány héttel később Hitler parancsára elkezdődött a Stutthof koncentrációs tábor építése Gdańsk közelében. Kezdetben internálótábor volt, majd fokozatosan munkatáborra alakították, végül 1943-tól koncentrációs tábor szerepét töltötte be. A Holokauszt Múzeum becslése szerint körülbelül 100 000 ember szenvedett itt, akik közül sajnos 60 000-en nem élték túl a borzalmakat. A tábor felszabadítására 1945. május 9-én került sor, ezzel véget ért egy borzalmas korszak sokak életében.

A Westerplatte-i kitartás nem csupán katonai diadal, hanem egyben erkölcsi győzelem is, amely mély nyomot hagyott a történelem lapjain. A lengyel védők bátorsága és eltökéltsége örökre beírta őket a második világháború hőseinek panteonjába, mint azok, akik a legnehezebb időkben is megőrizték méltóságukat és hitüket.