A filmjelenet, ami még Stephen Kinget is megijesztette.

Meglepő módon egy veretes irodalmi feldolgozás nagy végső fordulatáról van szó!

Az elmúlt öt évtized során Stephen King a félelem mestereként vált ismertté, könyveivel több százmillió olvasót rabul ejtett. Műveiből számtalan film és tévésorozat készült, amelyek tovább öregbítették hírnevét. King univerzuma tele van a legkülönfélébb szörnyetegekkel, legyenek azok átvitt értelemben vagy szó szerint értelmezettek, emberi vagy démoni formában. Szellemek, kísértetek és más misztikus lények kelnek életre írásaiban, varázslatos képzelete minden szegletéből előbújnak. Ebből adódóan nem meglepő, hogy valami igazán rendkívüli eseménynek kellett történnie ahhoz, hogy őt magát is megrémítse.

Igaz, hogy amikor King először szemügyre vette a szóban forgó filmet, még nagyon távol állt attól, hogy a horror nagymesterének tekintsék, de maga a film, illetve az a bizonyos jelenet, amely valóban megijesztette, nem tartozik a filmes örökség legnagyobb klasszikusai közé. Ez a produkció Roger Corman keze alatt készült az 1960-as években, és a B-kategóriás filmek elkötelezett szakértője, aki számos Edgar Allan Poe művét adaptálta. Corman jól tudta, hogy a gyorsan és költséghatékonyan elkészített, ijesztő horrorfilmek az egyik legbiztosabb módja a nyereség biztosításának. Négy év leforgása alatt nyolc Poe-adaptációt sikerült a vászonra vinnie, amelyek közül többben Vincent Price játszotta a főszerepet. Ilyen volt például A kút és az inga (1961) is, amelyet King gyermekkori barátjával, Chris Chesley-vel együtt nézett meg.

Chrisre és rám a legmélyebb benyomást a kút és az inga gyakorolta.

- írta King az Írásról című könyvében. "A Richard Matheson által írt és szélesvásznú, valamint Technicolor változatban is forgatott film (a színes horrorfilmek még ritkaságszámba mentek 1961-ben, amikor ez a film megjelent), a Kút egy csomó klasszikus gótikus hozzávalót hordott egymásra, és valami különlegessé alakította őket." A filmet Poe 1842-es, azonos című novellája ihlette, és Price egy nemrég elhunyt nő férjét alakította, akinek gyanús viselkedése arra késztette a nő testvérét, hogy kiderítse, mi történt valójában a húgával.

A film alig egy hónappal King 14. születésnapja előtt debütált a mozikban, és a fiút teljesen váratlanul érte a grandiózus végső leleplezés.

A legjobb jelenet, amely Christ és engem is a helyünkre fagyasztott, John Kerrt ábrázolta, amint egy vár falát üti át, és felfedezi húga holttestét, akit nyilvánvalóan élve temettek el."

Nem csak a csavar volt hatalmas hatással Kingre, hanem az is, ahogyan azt felvették:

Soha nem felejtettem el a holttestről készült közeli felvételt" - mondta. "Vörös szűrőn és torzító lencsén keresztül vették fel, ami hatalmas, néma sikolyra nyújtotta az arcot."

A jelenet a mai világban talán egészen ártatlannak tűnik, mégis egy tinédzser számára elegendő volt ahhoz, hogy álmatlan éjszakák sorát indítsa el.