A béke elérése érdekében zarándok módjára kell lépkednünk, nem pedig ragadozóként, aki mások kárára érvényesíti akaratát. - Leó pápa homíliája - Vatican News
Szombaton este, Pünkösd vigíliáján, a Mozgalmak, Egyesületek és Új Közösségek Jubileuma alkalmából XIV. Leó pápa imavirrasztást vezetett a Szent Péter téren. Ismét az egységre, a harmonikus összhangra szólított fel, arra buzdítva, hogy a szinodalitás értelmében haladjunk együtt az úton Isten országa felé, amely már közel van. Ahol megvalósítják Jézus szavát, ott öröm és remény van - tanította a Szentatya.
A szertartás előtt a Szentatya a pápamobillal járt körbe a Szent Péter téren, hogy köszöntse az ünneplő, az egy hónapja megválasztott pápa iránti nagy szeretetéről tanúskodó lelkes tömeget. A Jubileumi himnusz után a Chiara Lubich által alapított Fokoláre mozgalom "Gen Rosso" együttes gitárosa és dobosa kísérte zenéjével XIV. Leó pápát, míg áldását osztotta a virrasztás mintegy 70 ezer résztvevőjére, megáldva a feléje nyújtott gyermekeket.
A teremtő Lélek, akit a dalban megidéztünk - Veni creator Spiritus - Jöjj el Szentlélek, teremtő Isten, - az a Lélek, aki Jézus küldetésének csendes főszereplője: "Az Úr Lelke rajtam" (Lk 4,18) - kezdte homíliáját XIV. Leó pápa. Arra kérve a Lelket, hogy látogassa meg elménket, sokszorozza meg a nyelveket, gyújtsa fel az érzékeinket, töltsön el minket szeretettel, erősítse meg testünket, adjon nekünk békét, megnyíltunk Isten országának - fejtette ki a Szentatya, megállapítva, hogy ez jelenti a megtérést az evangélium szerint: forduljunk Isten országához, amely már közel van.
Jézusban látjuk és Jézustól halljuk, hogy minden átalakul, mert Isten uralkodik, mert Isten közel van. Ezen a pünkösdi vigílián mélyen részesei vagyunk Isten közelségének, az Ő Lelkének, amely egyesíti történeteinket Jézus történetével. Részesei vagyunk tehát azoknak az új dolgoknak, amelyeket Isten tesz, hogy életakarata megvalósuljon és győzedelmeskedjen a halál akarataival szemben. XIV. Leó pápa tovább idézte az evangéliumi szakaszt, miszerint "ő kent föl engem,
"Örömhírt hozok a rászorulóknak, mert Ő küldött, hogy gyógyítsam a megtört szíveket, szabadságot hirdessek a foglyoknak, és világosságot hozzak a vakoknak. Az elnyomottak felszabadításáért jöttem, hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendőjét."
Itt érzékelhetjük a Krizma különleges illatát, amely a mi homlokunkat is megjelölte - folytatta Leó pápa szentbeszédét, utalva arra, hogy a keresztség és a bérmálás szentsége összekapcsolt minket Jézus átalakító küldetésével és Isten országának valóságával. Ahogyan a szeretet segít nekünk felismerni egy szeretett személy jellegzetes illatát, úgy ismerhetjük fel ma este Krisztus jelenlétét egymásban. Ez egy titok, amely lenyűgöz bennünket és mélyebb gondolkodásra ösztönöz.
Pünkösd ünnepén a Szentlélek Máriát, az apostolokat és a tanítványokat egyesítette, ezzel örökre összekapcsolva őket az egyetlen Úr Jézus Krisztussal, hangsúlyozta a Szentatya. Beszéde folytatásában a küldetés mibenlétéről beszélt, kiemelve, hogy nem csupán számos küldetésről van szó, hanem egyetlen, összefogó célról, amely nem a belső konfliktusokra és viszályokra összpontosít, hanem a világ felé nyitott és ragyogó. A Szent Péter tér szimbolikus jelentősége is ezt tükrözi: egy befogadó ölelés, amely nagyszerűen megjeleníti az Egyház közösségét. E közösség élményét a mozgalmak tagjai is mindannyian átélhették, különféle társulások és közösségi események révén, amelyek mind a II. Vatikáni Zsinat értékes gyümölcseit képviselik.
A Szentatya ezután felidézte személyes élményét: megválasztása estéjén meghatottan tekintett Isten összegyűlt népére a Szent Péter téren és eszébe jutott a "szinodalitás" szó, amely jól kifejezi azt a módot, ahogyan a Lélek formálja az Egyházat. A görög szó első része - sin - annyit jelent, mint "együtt" - második része, "hodosz" pedig utat jelent. (A szinodalitás görögül szó szerint úgy fordítható, mint "együtt haladni".). Ebben a szóban visszhangzik a szün - együtt szó-, amely Isten életének titkát alkotja. Isten nem magány. Isten önmagában "együtt" - Atya, Fiú és Szentlélek -, és Isten velünk van. Ugyanakkor a szinodalitás az útra emlékeztet minket, mert ahol a Lélek van, ott mozgás, előrehaladás van.
A tudat, hogy egy fejlődő közösség részei vagyunk, nem elszigetel bennünket, hanem mélyebb kapcsolatba hoz az emberi mivoltunkkal, hasonlóan ahhoz, ahogyan a kovász élteti a tésztát, hogy az egyben megkeljen. A Jubileum, mint az Úr kegyelmének éve, e fermentációt hordozza magában. A világ, amely gyakran szétszakított és békétlen, arra tanít bennünket a Szentlélek, hogy közösen járjunk az úton - hangsúlyozta Leó pápa. A föld majd megnyugszik, az igazságosság diadalmaskodik, a szegények örömmel hódolnak, és a béke újra elérkezik, ha már nem ragadozóként, hanem zarándokként haladunk előre, összhangban egymással, nem külön utakon, hanem közösen, lépésről lépésre. Nem a világ kifosztására törekszünk, hanem annak megóvására és ápolására, ahogyan azt a Laudato si' enciklika is tanítja - emlékeztetett a Szentatya.
Isten a világot azért alkotta, hogy közösségben éljünk, és a "szinodalitás" ennek a mély tudatát tükrözi. Leó pápa ismét hivatkozott a Laudato si' üzenetére, amely szerint az egész teremtett világ az együttlét formáiban létezik. Amit mi "történelemnek" nevezünk, valójában a közös életmód kifejeződése, tele vitákkal, de mégis az összetartozás jegyében. Ennek az ellentéte halálos, és sajnos a mindennapjaink része. A pápa arra ösztönözte a közösségeket, hogy találkozóik ne csupán a testvériség színterei legyenek, hanem a részvétel és a spiritualitás gyakorlásának helyei is. Jézus Lelke képes megújítani a világot, mert megváltoztatja a szíveket. Igazából inspirálja az élet kontemplatív szemléletét, amely szembeszáll az önigazolással, a panaszkodással, a rivalizálással, és a lelkiismeretek vagy erőforrások uralmával. Az Úr a Lélek, és ahol az Ő Lelke megjelenik, ott szabadság honol (vö. 2Kor 3,17). Ahol Jézus szavait megvalósítják, ott öröm és remény bontakozik ki.
Az evangelizáció lényege nem a világ meghódítása, hanem az a végtelen kegyelem, amely az Isten országa által megújult életekből árad - figyelmeztetett XIV. Leó pápa. Ez a Boldogságok útja, amelyet közösen járunk, feszülten lavírozva a 'már' és a 'még nem' határvonalán, folyamatosan éhezve az igazságra, lélekben szegényként, irgalmassággal, szelídséggel, tiszta szívvel és békességet hozva. Jézus követése ezen a különleges úton nem igényel hatalommal bíró támogatókat, világi kompromisszumokat vagy érzelmi manipulációkat. Az evangelizáció Isten munkája, amely olykor áthatja az embereket, és a kapcsolatokon keresztül válik igazán élővé. A pápa arra bíztatta a különféle mozgalmak, társulatok és új közösségek tagjait, hogy mindig ápoljanak szoros kapcsolatokat a helyi egyházakkal és plébániákkal, ahol karizmáikat táplálják és értékesítik. Együtt, püspökeikkel és Krisztus teste egyéb tagjaival való szinergiában fognak cselekedni, harmóniában és egyetértésben. Az emberiség előtt álló kihívások kevésbé tűnnek majd félelmetesnek, a jövő világosabbá válik, és a megkülönböztetés képessége is könnyebbé válik, ha együtt engedelmeskedünk a Szentlélek vezetésének! Végül XIV. Leó pápa a Szűzanyához fohászkodva zárta homíliáját: "Mária, az Apostolok Királynője és az Egyház Anyja, közbenjárásodat kérjük értünk."
