A magyar boltokban egy év alatt drámai áremelkedések következtek be: a tej ára 70 százalékkal nőtt, a tojás költsége 60 százalékkal emelkedett, míg a hús árának emelkedése 16 százalékot tett ki.

Fokozódik az élelmiszer-infláció: egyértelmű jele ennek, hogy a kormány és a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) felváltva figyelmeztetik az iparági szereplőket, hogy ideje lenne leállniuk az árak emelésével. A figyelmeztetések változatos formát öltöttek, és januárban valóban új irányvonalat képviselt a gazdasági kormányzat. Korábban a kiskereskedők voltak a drágulás fő bűnbakjai a nagyközönség szemében, holott a legnehezebb időkben a legnagyobb hasznot az élelmiszer-feldolgozók zsebelték be a megemelkedett árakból. Január végén azonban a figyelem a termelők felé is fordult. A GVH csütörtöki nyilatkozatában arról tájékoztatott, hogy a hivatal elnöke figyelmeztető levelet küldött több élelmiszer-termelő és -feldolgozó érdekképviseletnek. A levélben hangsúlyozták, hogy "a nemzeti versenyhatóság véleménye szerint az érdekképviseleti szervezetek által időről időre kiadott áremelési közlemények veszélyeztethetik a tisztességes piaci versenyt és tovább növelhetik az inflációs nyomást."

Valóban, a szakmai szervezetek rendszeresen publikálnak részletes elemzéseket a globális termény- és alapanyagpiac aktuális trendjeiről, és ezek az elemzések gyakran ellentmondanak a kormányzati kommunikációs stratégiáknak, amelyek a sikerpropaganda jegyében fogalmazódnak meg. Amikor például a világpiaci tejfelvásárlási ár emelkedik, nem csupán annyival intézik el a dolgot, hogy "védjük a családokat az árdrágításoktól", hanem alaposan kifejtik a háttérben húzódó okokat és következményeket. Az árnövekedés több tényezőre is visszavezethető: a kereslet növekedésére, amit például a kínai piac igényei generálnak, vagy a magyar kormány által bevezetett árstopra a 2,8%-os UHT tej esetében. Emellett a kínálat csökkenése is szerepet játszhat, például a hőséges időjárás miatt, ami csökkenti a tehenek tejhozamát. Továbbá, a termelők költségeinek emelkedése – mint a takarmány, energia és munkabér drágulása – szintén hozzájárulhat az árak emelkedéséhez. Nem elhanyagolható tényező a forint gyengülése sem, amely szintén hatással van a helyi piacra. Ráadásul, ha a termelők azt tapasztalják, hogy az európai piacon kedvezőbb árakat kapnak, valószínű, hogy külföldre értékesítik a termékeiket, ami tovább szűkítheti a hazai kínálatot.

Jelenleg egy meglehetősen összetett árképzési helyzettel állunk szemben, amelyet a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) által kifogásolt jelentések is tükröznek. Előfordulhat, hogy bizonyos szakmai szervezetek a nyilvánosság előtt magasabb árszintet sürgetnek partnereik számára, azonban ez viszonylag ritka eset, és ha mégis megtörténik, annak általában jelentős visszhangja van. Emlékezetes példa erre, amikor néhány évvel ezelőtt a pékek nyíltan megnevezték, hogy szerintük hol lenne a kenyér optimális ára – ez az információ sokakban felkeltette a figyelmet, és joggal váltott ki reakciókat. Az utóbbi időszakban több szakmai szövetség is jelezte, hogy a kereskedők alacsony árat várnak el tőlük, ami miatt nem tudják fenntartani a gazdaságos működést. A nagy inflációs időszak során például a Hússzövetség figyelmeztetett arra, hogy a korábban stabilnak bizonyult árak a költségek hirtelen emelkedése miatt már nem tarthatók. Nemrégiben pedig a tojásszakma érdekvédelmi szervezete is kifejezte aggodalmát, miszerint a növekvő költségek miatt a korábbi alacsony fogyasztói ár már nem fenntartható.

Közben, ha megvizsgáljuk a nemzetközi elemzéseket, egyértelműen kitűnik, hogy világszerte emelkedik a tojás ára. Manapság szinte lehetetlen olyan amerikai gazdasági hírforrást találni, amely ne foglalkozna a tojás árának növekedésével, és nehéz elhinni, hogy bárki versenyjogi szempontból értékelné ezt a jelenséget.

Nem úgy Magyarországon, ahol a GVH elnöke szerint "a közlemények kiadása olyan összehangolt áremelkedéshez vezethetett, amely a versenytörvény hatálya alá eshet, és különösen inflációs piaci környezetben okozhat olyan összehangolt árpolitikát, amely szembe megy az önálló piaci döntések kialakítására vonatkozó kritériummal". A felszólító levél ráadásul több mint egy morcos odaszólás: mint arra a hatóság közleménye is felhívja a figyelmet, "lehet súlyosbító tényező is abban az esetben, ha a tiltott magatartás nem szűnik meg és az ellen a Gazdasági Versenyhivatal - hatáskörének keretei között - fellép". A GVH ennek megelőzésére javasolja "az egyes élelmiszerpiacokat érintő információcsere, illetve közleménykiadási gyakorlat felülvizsgálatát, és oly módon történő módosítását, amely versenybarátabb módon érvényesíti a termelői, illetve feldolgozói érdekeket, és nem vezet összehangolt áremelésekhez".

A sajtó felelőssége jelenleg nem képezi a szervezet vizsgálódásának tárgyát, így mi bátran merítünk az elemzésekből és közleményekből, amelyeket érdekesnek találunk. Amennyiben olyan aggasztó tendenciákat észlelünk, természetesen felvesszük a kapcsolatot az érintett szervezetekkel. Ha pedig nem tőlük kérdezősködünk, szívesen tanulmányozzuk az agrártárca háttérintézményének kutatásait és a piaci, nagykereskedelmi ár-összehasonlításait is.

Vagy éppenséggel megyünk le a boltba, ahogy tettük ezt január végén is, hogy megnézzük: igaza van-e Nagy Márton nemzetgazdasági miniszternek, aki úgy látja, a legnagyobb gondot jelenleg nálunk is a tojás és a tejtermékek jelentik.

Nehéz lenne ennek az ellenkezőjét állítani, hiszen a drágulás több hónapja tart. Nem csak a magyarországi boltokban, a világpiacon általában. Az Agrárközgazdasági Kutatóintézet tejpiaci elemzése éves szinten két számjegyű áremelkedést mutat a nyerstejnél és az abból készülő feldolgozott termékeknél is Új-Zélandtól Európáig. A kiugrás ugyan még nem érte el a 2022-2023 fordulóján tapasztalt csúcsot, de vészesen közelít felé - nemzeti valutában is, de különösen forintban, amely jelentős gyengülésen ment át az elmúlt időszakban.

A magyarországi élelmiszerárak emelkedése a középmezőny környékén helyezkedik el az Unióban: a nyerstej ára január 15-ig éves szinten 11,7%-kal nőtt, míg az uniós átlag 17%-os drágulást mutat. A folyadéktejek közül a 2,8%-os UHT tej ára valamivel nagyobb mértékben emelkedett, átlagosan 17%-kal, a kereskedelmi márkák esetében pedig 11%-os növekedést tapasztalunk. A trappista sajt esetében a drágulás már elérte a 20%-ot. A legfrissebb felmérések szerint a legolcsóbb trappista sajt egy év alatt 17%-kal drágult, míg a tehéntej esetében a drágulás mértéke már meghaladja a 73%-ot. Ennek részben az az oka, hogy egy évvel ezelőtt a boltok csupán beszerzési áron tudták értékesíteni a tejet.

A vaj ára az elmúlt évben több mint 42 százalékkal emelkedett, ami mögött nem csupán a kereslet növekedése áll. A világpiacon kialakult vajhiány jelentős tényező, amelynek hátterében Kína áll, ahol a belső termelés még mindig nem elégséges, így az ország nagymértékben az importtól függ. Ráadásul a tej zsírtartalmának csökkenése is hozzájárul a helyzethez, ami azt jelenti, hogy ugyanannyi vaj előállításához több alapanyagra van szükség. Érdekes módon ezt a témát nemrégiben egy kereskedelmi bank agrárelemzője is érintette, felvetve a kérdést, hogy vajon a Gazdasági Versenyhivatal ezt a megállapítást is betiltaná-e.

A tojás helyzete is rendkívül összetett folyamatokat tükröz. Az Egyesült Államokban a madárinfluenza-járvány következtében jelentős állománycsökkenés történt, míg hazánkban az árstop kivezetése, valamint a beszerzési áron való értékesítésre vonatkozó előírások eltörlése hatással van a piaci helyzetre. Az év végére jellemzően kisebb termelés és növekvő kereslet együttes hatására áremelkedés várható. A termelők emellett egy másik tényezőt is figyelembe vesznek: a boltláncok egyre inkább kiszoríthatják a hagyományos, ketreces tartásból származó tojásokat a kínálatból. Az egyébként is magasabb termelési költségekbe pedig a jobb tartási körülmények költségei is fokozatosan beépülhetnek.

És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a csapadék mennyisége ismét csekély, ráadásul a forint is gyengélkedik. Ezért a termelési szektorban jelenleg nem igazán mutatkoznak olyan tendenciák, amelyek az árak mérséklődését segítenék elő.

Hogy mindez hogyan jelentkezik az árakban? Tapasztalatunk szerint januárban folytatódott az elmúlt hónapok drágulása, amiben most ismét komoly szerepe van a zöldségek-gyümölcsök áremelkedésének. A tojás és tejtermékek esetében most a sajt ára ugrott meg, a tojás viszont az előző hónaphoz képest olcsóbb - de csak az előző hónaphoz képest. A legfeltűnőbb azonban a napraforgó étolaj drágulása, amely egy hónap alatt is majdnem 13 százalékot tett ki.

Összességében megfigyelhetjük, hogy fokozatosan, de biztosan emelkedik az a költség, amiből egy négytagú, négyfogásos ebédet össze tudunk állítani. Míg 2024 utolsó napjaiban ennek az összegnek az értéke 8433 forint volt, addig január végére már 8518 forintra nőtt. Az éves drágulás még szembetűnőbb: 2024 januárjában a bevásárlókosár értéke 7186 forint volt, ami azt jelenti, hogy bármennyire is figyeljük az árakat, az átlagos áremelkedés a legkedvezőbb termékek esetében is meghaladja a 18 százalékot egy év leforgása alatt.

A legjobban ebben a hónapban a Lidlben jöttünk ki, a második helyre került az Auchan, a harmadikra az Aldi.

Az alternatív élelmiszerek terén a legkedvezőbb árakat az Auchan kínálta, míg a második helyet a Penny foglalta el, és a harmadik helyezett a Lidl lett.

Végül bemutatjuk az egyes kiskereskedelmi láncok tételes árlistáját: